Őry Mariann

Vélemény és vita

Vox populi

Legszebb arcát mutatja ezekben a napokban az olasz baloldal. A szociáldemokraták úgy akarnak visszaavászkodni a hatalomba, hogy erre semmiféle felhatalmazást nem kaptak

álláspont

A bársonyszékeikbe kapaszkodó ötcsillagosokat pedig mindeközben úgy zsarolják, hogy az egy veterán SZDSZ-esből is elismerést váltana ki.

Amikor Matteo Salvini közölte, hogy fel akarja mondani a koalíciót és bizalmatlansági indítványt kezdeményez, nyilvánvalóan azért tette, mert tudta, a Liga simán megnyerne egy előrehozott választást. Jól tudja, hiszen míg a tavaly tavaszi parlamenti választáson pártja még csak 17,35 százalékot szerzett – igaz, ezzel is a jobboldal új vezetőjévé vált –, addig az idén májusi EP-választáson már 34,3-at. A szociáldemokraták pár százalékot erősödtek az elmúlt egy évben, az Öt Csillag Mozgalom támogatottsága viszont gyakorlatilag a felére zuhant. Tavaly még Luigi Di Maio pártja volt a legerősebb olasz párt 32,6 százalékkal, az EP-választáson azonban mindössze 17,1 százalékot szereztek.

Ha ezeket a százalékokat megnézzük, világossá válik, hogy Salvini lépése nem puszta politikai számítás és önérdek. Az olasz választók ugyanis az EP-választáson értékelték a sokat támadott euroszkeptikus kormánykoalíciót és egyértelműen amellett foglaltak állást, hogy Salvini jól teljesített, Di Maio pedig rosszul. Míg a Liga erős határvédelmet, az illegális bevándorlás megállítását ígérte, addig az ötcsillagosok kampánytémái kevésbé bizonyultak megvalósíthatónak.

Salvini sokak szerint politikai hibát vétett, amikor beborította az együttműködést, mivel tévesen arra számított, hogy ez automatikusan előrehozott választásokhoz vezet. Bár a Liga elnöke kétségkívül nagyot kockáztatott, aligha voltak illúziói. Sergio Mattarella baloldali államfő ugyanis már tavaly is megmutatta, hogy szeret túlterjeszkedni a hatáskörén. Tavaly május végén ugyanis, két hónappal az előző után újabb parlamenti választás fenyegette az olaszokat, miután az államfő megvétózta Salviniék jelöltjét a pénzügyminiszteri posztra. Az ügy végül rendeződött, bár Mattarella már ügyvivő miniszterelnököt is talált, az M5S és a Liga előállt egy olyan névsorral, amit ő is elfogadott. A pénzügyi tárca élére szánt euroszkeptikus veterán politikus, Paolo Savona pedig végül sajátos módon EU-ügyi miniszter lett.

Nyilvánvalóan nem Savonáról szólt a történet, hanem arról, hogy a szociáldemokrata Mattarella minden lehetőséget megragadott arra, hogy megakadályozza a kormányalakítást. Bár pártállása alapján illene érdeklődnie a nép akarata iránt, helyette inkább a szociál­demokrata  pártérdekekkel foglalkozott. A PD és az M5S egyébként már akkor is próbálkozott a megállapodással, de nem sikerült, ahogy most is kérdéses, mire jutnak. A hatalom ígérete persze jól alakítja az elveket, ez régi igazság.

A szociáldemokraták nem is titkolják, hogy ha választások nélkül sikeresen hatalomra jutnak, azonnal leszámolnak Salvini bevándorláspolitikájával. Ezzel az ígéretükkel pedig az embereket ugyan nem nyerik meg, de az olasz és az uniós liberális elitet mindenféleképpen. Salvinit ugyanis hiába támogatják egyre többen Olaszországban, megválasztása óta folyamatos harcot vív a Soros-civilekkel, az olasz bíróságokkal, az elnökkel, a külföldi politikai erőkkel. Szóval, mindenkivel, akinek célja és érdeke fenntartani az Európába irányuló illegális bevándorlást.

Olaszországban az egyetlen tisztességes megoldás az előrehozott választások kiírása. Ez Olaszország és Európa érdeke, és főleg ez az olasz emberek akarata. Pont ezért nem akarják megkérdezni őket.

Kapcsolódó írásaink

Lóránt Károly

Lóránt Károly

A globalizáció kérdőjelei

ĀGlobalizálódó vagy már globalizált világban élünk, hangzik el gyakran, és az emberek ezt a meghatározást immár természetesnek veszik, nem is gondolva végig, hogy mi is lehet ennek a kifejezésnek vagy meghatározásnak a tartalma