Vélemény és vita

Kereszt és szivárvány

Pál apostol is beszél a köztünk lévő különbségekről, majd kihangsúlyozza, hogy e különbségek senkit ne vezessenek a felsőbbség érzésére

A szivárványos lobbi május óta folyamatosan szervezi a lengyel városokban „egyenlőségi” felvonulásait. Legutóbb, augusztus 10-én az ország középső részén, a Mazóviai vajdaságban, a Visztula mentén fekvő, mintegy százhúsz ezres Płock városát boldogították az LMBTQ+-demonstrálók. Tulajdonképpen nem is érdemes tudósítani az ottani eseményekről, hiszen ugyanazokat a jelszavakat olvashattuk a transzparenseken, hallhattuk skandálni, amelyek hasonló megmozdulásokon szerte a világban ismeretesek, így Magyarországon és Lengyelországban is. Amiért mégis megéri a kommentárt az esemény, az egy megindító jelenet. Egyszer csak a felvonulók elé kilépett ugyanis egy Jakub Baryła nevű, tizenöt éves fiú, kezében magasra emelt kereszttel, és úgy próbálta megállítani a menetet.

A gesztus a lengyelek körében egyértelműen egy önkéntes tábori lelkész, Skorupka atya hősi viselkedését idézi fel, amelyre a visztulai csoda néven számontartott, 1920. augusztus 15-én lezajlott varsói csatában került sor. A lengyel–bolsevik háborúban, Nagyboldogasszony napján a csaknem egy hónapja folyamatosan hátráló lengyel hadsereg sikeres ellentámadásba lendült, és – nota bene, többek közt a kommünt már megtapasztalt magyarok lőszerszállítmányainak köszönhetően – Varsó alatt tönkreverte Tuhacsevszkij elbizakodott vörös hordáját, amely a „versailles-i fattyú” Lengyelországot eltiporva Rosa Luxemburg csókjaiért igyekezett volna Berlinbe, s tán meg sem állt volna az Atlanti-óceánig. A katonák oldalán fegyvert fogott civilek is harcoltak a fővárosért, diákok, középiskolások, cserkészek, papok, mindenki, még a munkások is, akik nem kértek a szovjet paradicsomból. Az ütközet fordulópontján a mindössze huszonhét éves Ignacy Jan Skorupka atya égnek emelt feszülettel öntött lelket a lengyelekbe, és indult meg a „csillagosok, katonák” felé. Perceken belül hősi halált halt, de a roham győzedelmeskedett.

Itt és most, Płockban Jakub Baryłának nem az volt a célja, hogy elsöpörje a teljes szabadosság híveinek hadát, akik nem átallottak szivárványszínű glóriát festeni a Częstochowai Istenanya feje köré, és szivárványszínbe öltöztetni a lengyel állam jelképét, a koronás fehér sast. Pusztán drámai gesztussal próbálta jelezni: más a véleménye, és tiltakozik a magasztos jelképek profanációja ellen. Figyelmeztetése döbbenetesnek bizonyult: a világhálón pillanatok alatt elterjedt jelenetre rengetegen reagáltak pozitívan mind Lengyelországban, mind szerte a világon. A toleranciának azonban, úgy tetszik, mégiscsak vannak határai. Legalábbis kellene, hogy legyenek.

„Azért vagyok itt, hogy védelmezzem katolikus hitemet. Elvihetnek, ha akarnak” – mondta a felvonulást biztosító rendőröknek, akik el is vitték a helyszínről. A wPolityce.pl jobboldali hírportálnak elmondta: már korábban is felháborították a hasonló parádék, de a Fekete Madonna képmásának meggyalázása volt az, ami olyan cselekvésre késztette, ami reményei szerint elgondolkoztatja az embereket. Az ismerős płocki plébános, akitől a feszületet kérte kölcsön, aggódott, hogy ateisták provokációja érheti a keresztet, de végül odaadta neki. Előbb magasra emelt kereszttel lépdelt a menet éle felé, amelyet rendőrkordon biztosított, majd közelebb érve leült az úttestre, és imádkozni kezdett. A Salve Regina ezeréves himnuszát mondta hangosan. „Olvasom a médiában, hogy a kiállásommal politikai karriert szándékoznék megalapozni. Eszemben sincs. És senki sem biztatott erre a fellépésre, pusztán a hitem méltóságának védelme” – húzta alá.

Jan Baryłának azonnal rajongói oldala keletkezett a Facebookon, de nem sokáig lehetett belépni rá: a közösségi háló éber cenzorai „gyűlöletbeszéd” címén menten letiltották a hozzáférését. Baryłáról lehet beszélni, kommentelni, trollkodni, de ő nem reagálhat a megjegyzésekre, akár pozitívak, akár negatívak.

Az LMBTQ+-felvonulásokat„egyenlőségparádénak” is nevezik. Pedig különbözőek vagyunk, ha tetszik, ha nem. Egyik, a korinthusiakhoz írt levelében Pál apostol is beszél a köztünk meglévő különbségekről, majd kihangsúlyozza, hogy e különbségek ne vezessenek senkit a felsőbbség érzésére, hanem inkább láttassák meg velünk, milyen szükségünk van egymásra. „Nem mondhatja pedig a szem a kéznek: nincs rád szükségem, vagy viszont a fej a lábaknak: nem kelletek nékem” – olvasható a korinthusiaknak írt, első levélben.

Sajnos akikhez ezt az idézetet intézem, nem olvassák az Írást, így talán fel sem fogják, miről beszélünk. Ám addig nincs minden veszve, amíg olyan fiatalok akadnak, mint Jan Baryła. Jegyezzük meg a nevét és gesztusát!

Kapcsolódó írásaink

Nagy Dóra

Nagy Dóra

A kis szürke agysejtek átmosása

ĀHercule Poirot neve egyet jelent a csavaros bűnügyekkel, a hatalmas bajusszal, a kis szürke agysejtekkel és a piperkőcséggel

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom