Vélemény és vita

A német toleranciateszt

„Ha a jobbosoknak nem tetszik a szép, tarka, új Németország, akár el is mehetnek innen, vándoroljanak ki! Mi és az igazi németek nem akarunk veletek egy országban élni. A viszont-nem-látásra!” A Twitteren olvastam minap ezt a bejegyzést

A twittelő nem más, mint a híres szír „Flüchtlingsblogger”, Aras Bacho.

Aras Bacho azon kevesek közé tartozik, aki vezetéknevével vállalja identitását, már ha azonos az általa használt névvel. Pedig jó lenne neki a névtelenség, mert egy ilyen Twitter-bejegyzés után a németek többsége legszívesebben felkoncolná, bármennyire igyekszik hangsúlyozni, hogy mennyire szereti Németországot. Aras ráadásul épp hogy kinőtt a kiskorúságból, így joga lehetne az anonim névhasználatra. Alig múlt húszéves, az iskolát is épp hogy befejezte, ha befejezte, mindenesetre máris híres kolumnista és blogger, minden közösségi portálon ott lóg, miközben különböző lapokba ír provokatív cikkeket. A Huffington Post, a Freitag, és az osztrák oe24 munkatársa, és mondani sem kell, hogy ezek a lapok baloldali érdekkörbe tartozó orgánumok.

Aras időnként szerelemre gyullad egy-egy politikai párt iránt, volt már tagja az SPD-nek, most március óta a Zöldek örülhetnek neki, miután engedett a két zöldvezér nő, Roth és Göring kisasszonyok szívélyes invitálásának. Írásai is ezt a vonalat tükrözik. Ezért aztán nem véletlen, hogy koholt vád alapján múlt év végén bíróság elé citálták, legalábbis ezt tartja a ZGI, a szivárványszínű „Együtt az Intolerancia ellen” nevű mozgalom. Szerintük drákói ítélet született az öt rendbeli szexuális zaklatással vádolt fiatalkorú ügyében. Tényleg szigorúságról árulkodik az elrendelt nyolcvan­órás közmunka, hiszen Aras semmi mást nem tett, mint a maga kulturális módján alul-fölül tapizta a lányokat, akik aztán feljelentették, ahelyett, hogy örültek volna a sajátos udvarlásnak. Az enyhe ítéletben szerepet játszott Aras életkora, menekült-státusa és Németország iránti elkötelezettsége. Támogatói szerint viszont koncepciós per folyt ellene, el akarják lehetetleníteni az integráció mintapéldányát.

Aras tizennyolc évesen, 2016-ban robbant be a média világába. Bloggal kezdte, aztán tehetségét felismerve hozták le írásait az említett baloldali lapok. Közben még iskolába járt, és ha matekból gyengélkedett is, az osztályban németből ő volt a legjobb. Először megírta menekülése történetét, és azt, hogy mennyire szereti Németországot és milyen hálás a befogadásért. Ez utóbbi írást lehozta az országos női magazin, a Brigitte, hogy első körben a női szíveket nyerje el a fiatalember szomorú sorsa. Szegény gyermek, még tizenhárom éves sem volt, amikor a háború elől 2010-ben nővérével útnak indultak. Igaz, hogy a szíriai háború a 2011-es „arab tavasz” következtében robbant ki, de arra ki emlékszik már! Aras történetében minden mozzanat benne van, amit a 2015-ös nagy menekülthullámból ismerünk: a törökországi várakozás kilátástalansága, a görög fogda sivársága, a kiszolgáltatottság és az embercsempészek embertelensége. A menekülők elszántságát egész úton az tartotta életben, hogy végül eljutnak a gazdag Németországba, mert ez az ország a legemberségesebb a világon. A történetben még egy fivér is felbukkan, három mesebeli gyermek, akik elnyerték méltó jutalmukat. Aras újságíró akar lenni, és leghőbb vágya, hogy Angela Merkellel egyszer majd interjút készíthessen.Az érzékenyítés jól sikerült, és a mítoszba nem szokás belekérdezni, különben is Aras narratívája oly hitelesnek látszik. Csak a figyelmes olvasó bizonytalanodik el olykor, például Aras nevét és életkorát illetően.

Egyik cikkében ugyanis arról ír, hogy természetes dolog, ha a menekültek hamis adatokat adnak meg magukról, a jövőjük szempontjából van szükségük erre. Sokan közülük kiskorúnak mondják magukat, holott már a harmincat is elérték. Vannak, akik jó szándékkal, az otthon elveszített tanulási és egyéb lehetőségek pótlása reményé­ben hazudnak, és fiatalkorúként könnyebben kapnak menedékjogot. Mások pusztán csak a szociális kasszát akarják megfejni, hogy tovább és több pénzhez jussanak. Persze, hogy eldobálják vagy elégetik igazolványaikat, és hamis névvel jönnek, szerinte nincs ebben semmi rendkívüli. Egyébként is az ő kultúrájukban az adott szó nem bír akkora jelentőséggel.

Ő is hamis útlevéllel érkezett, ezer euróért vásárolta még Törökországban. Így aztán abban sem lehetünk biztosak, hogy Arasnak Aras Bacho az igazi neve, és hogy ennyi élettapasztalattal a háta mögött tényleg még mindig csak nyerő huszonegy. Nem véletlenül gondolják a náci jobbosok (itt így hívják a bevándorláselleneseket), hogy Aras talán nem is létezik, kitalált figurája a baloldali sajtónak, akinek a szájába adják az aktuális érzékenyítő vagy provokáló passzusokat.

Mindenesetre Aras neve alatt számos újságcikket találunk, így pusztán ezekre szeretnék mint tiszta forrásra hivatkozni. Miután az érzékenyítő írásokkal belopta magát a haladó olvasó közönség szívébe és elegendő sajtónyilvánosságot kapott, jöttek az agitatív cikkek. „Minden menekültnek, akik a szabadság útjára léptek: gyertek ide, Németországba és Ausztriába! Ez a két ország a világ két legbékésebb országa. Mire vártok? Gyertek mind, itt örömmel fogadnak benneteket!” – hívta sorstársait az osztrák és német online hírfelületeken még 2017 nyarán. Azok jöttek is, a populista jobboldal legnagyobb bánatára, akiknek nem maradt más, mint a migránsok elleni heccelődés.

Mert egy pillanatra se gondoljuk, hogy Aras lenne az, aki heccel. Ő csak tájékoztat, felvilágosít, néha figyelmeztet, mindezt a legjobb szándékkal teszi. Nem tehet róla, hogy ezzel provokál, provokálja azt a sokmillió németet, akik a migrációról másként gondolkodnak, mint ő és megbízói. Mert mi másként értékelhetnénk írásait? Szerinte semmi baj nem lenne Németországban, ha elfogadnák a menekültek kultúráját és gondolkodásmódját, ha különféle módon segítenék az integrációt. Elfogadnák, hogy a menekültek hamis identitást használnak, természetesnek vennék, hogy olykor hazautaznak, meglátogatni otthon rekedt családtagjaikat. Ha a németek szórakozásból utazgathatnak szerte a világban, miért irigylik el őtőlük a hazautazás lehetőségét? Az arab nyelv széles körű használata jót tenne a migrációnak, és nem kellene elvárni a menekültektől, hogy mindenki megtanulja a befogadó ország nyelvét. Milyen jó lenne, ha Európában kétnyelvű, azaz arabra is lefordított utcanévtáblák lennének, ha az élelmiszerek csomagolására arabul is ráírnák: mi van benne? Mindegy, mennyibe kerül! És jó lenne, ha a befogadó ország lakói természetesnek vennék, mint ahogy szerinte az is, hogy az állam pénzzel támogatja a menedékkérőket. Hiszen ők is emberek, ugyanazok az igényeik, ezért illessék meg őket is ugyanazok az alapjogok, kapjanak enni, inni, kapjanak pénzt, és mindenki egy segítő okostelefont! És ne csak az állam, hanem a polgárok is nyissák ki a bukszájukat, adjanak ők is pénzt, amiből szabadon vásárolhatnának maguknak, amire csak szükségük van. A sikeres integráció érdekében pedig vendégül láthatnák őket, készíthetnének nekik vacsorát, hogy megismerhessék a német szokásokat.

Aras a retorika nagymestere, a nagyobb hatás kedvéért felszólító mód helyett mindig provokáló kérdéseket intéz a németekhez. Minél szélesebb teret kap mondanivalójához, annál abszurdabb ötletekkel áll elő. Nemrég arról értekezett, mennyire barátságosak és intelligensek a jövevények, és csak arra várnak, hogy német élettársat találhassanak maguknak. Hiszen a németek is intelligensek és szépek, világos a bőrük, kék a szemük. Milyen jót tenne Németországnak egy egészséges keveredés! Akinek meg mindez nem tetszik, az húzzon el innen, vigye magával a szászokat meg az összes AfD-szavazót! Menjenek más országba, menjenek Trumphoz, mert ők, azaz a migránsok és a jó németek, nem akarnak közös országban élni a dühödt polgárokkal.

Aras hasonló Twitter-bejegyzésére valaki azt válaszolta: „Kiknek a pénzéből élnétek te és a hozzád hasonlók, ha az adófizetők elhagynák az országot? Egyébként ez itt az ÉN országom!” Lehet, hogy a kommentek nagy részét a közösségi média cenzorai gyűlöletbeszéd címén már letiltották. Aras bejegyzése viszont még mindig ott található, hiszen abban nem a többségi társadalommal szembeni gyűlölet és kirekesztés fogalmazódik meg, hanem integrációs szándék és egészséges önvédelem. Az is lehet, hogy Aras csupán csak a német tolerancia­küszöböt teszteli.

Kapcsolódó írásaink

Szalai Attila

Szalai Attila

Három a lengyel igazság

ĀVálasztások idejét éljük. Ritkán halmozódik fel úgy a választások sorozata, mint ez idő tájt

Dippold Pál

Dippold Pál

Csak

ĀAz egykor Európa kultúráját meghatározó, a németként is európai nagy gondolkodók és politikusok igencsak csodálkoznának, ha a túlvilágról néhány percre visszanéznének kontinensünkre

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom