Újracsomagolt liberalizmus

Amikor a bukott ellenzéki politikus egy nyári sajtótájékoztatón a hazai kánikulával akarja igazolni a klímaváltozás tényét, egyúttal a retrográdnak és fasisztoidnak bélyegzett kormány nemtörődömségét, vagy amikor a függetlenobjektív tévés műsorvezetőnek a még nála is függetlenebb szakértő a nyári viharokkal magyarázza ugyanezt, az embernek az az érzése támad, hogy itt bizony egy politikai furkósbot van készülőben. Túlzásokkal faragják, formázzák, alakul az újabb csodafegyver, amit a gonosz és érzéketlen jobboldal ellen készülnek bevetni. A ballib sajtó csaknem minden harmadik–negyedik cikket ennek a témának szentel.

Nem hazai sajátosság ez: az újbaloldal Európa-szerte azon munkálkodik, hogy a konzervatív–szuverenista erők megerősödését a klímahisztiként azonosítható nyomulással fordítsa vissza. A zöld szorongás kvázi divat lett, de trükkös árukapcsolás is jár hozzá: csak az a hiteles rettegő, aki – némi leegyszerűsítéssel – egyúttal multikultipárti, ünnepli a születésszám európai csökkenését, genderbarát, és persze szivárvány színű paplan alatt álmodik határok nélküli világot.

Vagyis egy új ideológia kimunkálása zajlik éppen, miután a korábbi célok kiüresedtek, vagy éppenséggel nem érvényesek. A gendersemleges közvécé több országban már valóság, a melegházasság szinte mindenütt, a baloldal nem a dolgozók, sokkal inkább a migránsok érdekeit lesi, a törvény előtti egyenlőség pedig évtizedek óta de jure valóság Európában. Hova lehet még ezt fokozni?

Hát oda, hogy – paradox módon – a globalizmus gazdasági nyerteseinek támogatásával itt az újabb ideológiai termék, ami azonban valójában korántsem liberális találmány. Legfeljebb újracsomagolás. A környezetvédelem leánykori neve ugyanis teremtésvédelem, és virtigli konzervatív, illetve keresztény érték.

A teremtett világ megóvását hosszú ideje sürgetik az egyházfők a világi hatalmasságoknál és a politikusoknál, változó sikerrel, ám Greta Thunberget nem Ferenc pápa enciklikája inspirálta, nem is rá hivatkozik a műanyagmentes júliust szelektíven betartó, szinte vallásos tisztelettel övezett liberális idol. Nem illene a képbe.

A politikai jobboldalnak a jövőben sem szabad hagynia, hogy a baloldal monopolizálja a környezetvédelem és a zöldpolitika ügyét – figyelmeztetett a minap Orbán Balázs, a Miniszterelnökség államtitkára, Schneller Domonkos helyettes államtitkár pedig arra, hogy nem azért kell foglalkoznunk az éghajlatváltozás, a globális felmelegedés elleni küzdelemmel, mert az EU erre kényszerít bennünket, hanem annak ellenére vagy azzal együtt kell komolyan vennünk, hogy jelenleg az EU-ban (is) ez a trend.

Orbán Viktor miniszterelnök tusványosi beszédében az általános szavazati jog kapcsán utalt arra, hogy liberális demokrácia csak ott lehet a világon, ahol egyébként előzőleg keresztény kultúra is létezett.

Valahogy így van ez a környezetvédelemmel is, amely egyébként sem a kommunista, sem a szélsőliberális nézőpontból nem következik egyenesen. A magyar kormánynak ráadásul pragmatikus, a társadalmi szempontokat is figyelembe vevő megoldási javaslatai vannak a kérdésben, amikor a légkört nem szennyező atomenergiára és megújuló enegriaforrásokra támaszkodva kívánja teljesíteni a korábban rögzített klímacélokat. Úgy, hogy ebben már jobban áll, mint például a „nagyon zöld” Németország, amely egyelőre emelkedő rezsiköltségekkel és szén-dioxid-kibocsátással küzd a thunbergi célokért.

A Föld jövőjének biztosítása, a környezet védelme tehát közös kihívás, ezért sem hagyhatjuk, hogy a téma nélkül maradt liberális roncsvilág kisajátítsa.