Kruppa Géza

Vélemény és vita

Bosszú

Pártjaikkal együtt durván beégették magukat Brüsszelben a saját honfitársaik elgáncsolásán mesterkedő ellenzéki képviselők

Részükről ez olyan hazafiatlan megnyilvánulás, mintha rangos nemzetközi focitornán mondjuk az Újpest-drukkerek a magyar válogatott ellen szurkolnának, csak mert a csapatban a rivális Ferencváros csatárai is játszanak.
De vajon mitől alakulhatott ki bennük ez a fajta eltorzult szemlélet? A válasz: a bosszúszomjtól. Az effajta pusztító érzést a sértett önérzet és az irigység táplálja. A bosszúvágy hajtotta az ’56-os megtorlások levezénylőit is, mert a forradalom szembesítette Biszku Bélát, Apró Antalt és a többi főelvtársat, hogy hatalmuk mégsem lehet korlátlan. A csalhatatlanságukról alkotott nárcisztikus képet a pesti srácok összetörték, amiért büntetésként tömeges akasztás járt.
A megváltozott viszonyoknak köszönhe­tően manapság nyilván senkit nem köthetnének fel, de a gyilkos indulatok eredője – mint ahogy az internetes kommentekből is ránk fröccsen – a Kádár-korszak nyitányáéhoz hasonló. A választások eredménye ugyanis olyan sokkhatást váltott ki az ellenzékből, mint amikor valaki beveri a fejét az ajtófélfába, aztán dühödten még egyszer lefejeli.

Az ehhez hasonló dühödt zsibbadtságot mutatja például, ahogy az ellenzék közgazdászai tudálékoskodva újra és újra elmagyarázzák, miért megyünk szakadékba, miközben az ország szekere éppen hegymenetben kapaszkodik. Mások szabadon a szabad sajtót követelik, a szegénységkutatók szerint pedig a családpolitika nyomorba dönt, csak a klientúra zsebeit dagasztja. Mindeközben a baloldal egymás körbedicsérgetésén felépített szellemifölény-mítosza néhány év alatt szertefoszlott. Ez önmagában is jó ok a sértettségre, és a kudarcok szakadatlan sora most bosszúért kiált.

A bebábozódott SZDSZ-ből kikelt, pillangóként Brüsszelbe röppent két momentumos hölgyet is a bosszúvágy fűti, amikor honfitársaik ellen áskálódik. A roma származású Járóka Lívia elkaszálásán mesterkedés különösen visszatetsző. Mégis, köszönet Donáth Annának és Cseh Katalinnak az önleleplező gyűlölködésért. Ki hihet majd ezután a Momentum kisebbségek melletti őszinte kiállásában? Viselkedéselemzők vélekedése szerint a bosszú sohasem édes, a bennünket ért sérelem megtorlásáért érzett romboló vágyba egy idő után rendszerint közeledő, békítő szándék keveredik. E pozitív érzés felülkerekedését megsürgethetnék a haladó ellenzéki erők. A kormányoldal sértegetésében kimerülő „országépítő fáradozás” korszaka véget ért.

Az Európai Bizottság hétgyerekes új elnöke is erről beszélt: „Fontos, hogy objektív vitákat folytassunk.” Aki e szavakra késve reagál, az úgy járhat, mint a dzsungelben ragadt japán katona. A volt ellenségek már csak vámháborút vívnak egymással, de ő bosszúra éhesen még mindig kész az öldöklésre.


 

Kapcsolódó írásaink

Bogár László

Bogár László

A nép uralma

ĀChurchill szerint a demokrácia a legrosszabb kormányzási forma – nem számítva az összes többit, amellyel az emberiség időről időre megpróbálkozik

Vitéz Ferenc

Vitéz Ferenc

Az Uborka Könyve

ĀHiába rakják már el a háziasszonyok az uborkát és a többi savanyúságot télire, a mostani nyár nem igazán „eseménytelen időszak a közéletben”, nem kell szezonális kacsákat világ(háló)ba röppenteni

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom