Vélemény és vita

Egy darabig még lehet jó

Minden nemzetnek meg kellett vívnia a csatáit a szabadsága kivívása érdekében

Napjainkban megfigyelhető, hogy a modernitást, progresszivitást, sokszínűséget éltető roppant szolidáris liberálisok a természeti és társadalmi törvények kivételeit igyekeznek átpozicionálni szabályokká, míg a szabályokat kirekesztő, elavult, gyűlöletkeltő intézményeknek akarják beállítani. Ezen igyekezetük következtében pedig szépen belegabalyodnak az ellentmondások útvesztőibe.

Érdekesnek találom, hogy a kormányzat családpolitikai intézkedéseinek ellenpólusául nem egy újabb megközelítést és példát próbálnak felmutatni, hanem azt az utat választották, ami a nemzet halálát okozhatja. A liberálisok nem a születést, hanem az abortuszt pártolják. Nem a családok segítését és az ezáltal bekövetkező népességnövekedést, hanem a szervezett migrációt éltetik. Míg a homoszexuálisok esetében arról beszélnek, hogy el kell fogadnia mindenkinek, hogy nem ők választották ezt, addig a heteroszexuálisok esetében már arról beszélnek, hogy csak a társadalmi béklyók miatt vonzódnak az ellenkező nemhez, ezek miatt érzik magukat nőknek vagy férfiaknak, miközben mindez csak választás kérdése. Ez aztán a következetesség és a logika!

Minden családpolitikai intézkedést követően megindul a címlapcunami, amelyekben igyekszik az ellenzék bebizonyítani, hogy mennyire nem jó ez senkinek. A babaváró támogatást mindjárt a devizahitelhez hasonlítják. Minden jó intézkedéscsomagra jut részükről egy pánikkeltést szolgáló csomag. Közben az abortusz intézményét erősítik minden lehetséges eszközükkel ahelyett, hogy a felelős szexualitásról beszélnének. Családban nem bírnak gondolkodni, csak az egyénben.

Így fordulhat elő az, hogy az Euró­pai Parlamentbe frissen kijutott momentumos képviselő Cseh Katalin a születésnapjára adományokat kért egy amerikai abortuszklinika javára. Tehát az ő születése napján azért lobbizott, hogy mások ne születhessenek meg. Ez a hölgy, ha lehet annak nevezni, szülész-nőgyógyász létére másról sem tud beszélni, mint a magzati élet megszakításáról! Jusson csak eszünkbe a botmixeres nyilatkozata. Ez a legtökéletesebb, ugyanakkor legdühítőbb megtestesülése a liberális ellentmondásnak, amit ők programnak hívnak. Cseh Katalinnál jobb és elrettentőbb példát nem is találhatunk ennek az eltorzult eszmének a bemutatására.

Hova jutna a világ, ha a hozzá hasonló, nemzetben és családban gondolkodni képtelen politikai aktorok tényleges hatalomhoz jutnának hazánkban? Sajnos annyira nem kell messzire mennünk, hiszen pontosan látjuk, mi zajlik az önmagukat roppant progresszívnak tartó vezetők országaiban. Nyitottságot, elfogadást hirdetnek, miközben mindennek az ellenkezőjét csinálják és minden ellentétes hangot elfojtanak. Már nem arról van szó, hogy odafigyeljünk arra, hogy az üzeneteink, a véleményünk ne rekesszen ki másokat, hanem arról van szó, hogy a politikai korrektség zászlaja alatt nem engednek át semmi olyan hangot, ami rávilágítana az általuk hirdetett és követendőnek kikiáltott irány ordító ambivalenciáira. Ugyanis, ahol megjelennek ezek a hangok, ott nyomban megindul az adott személy ellehetetlenítése és dehumanizálása, sőt már attól sem riadnak vissza, hogy addig hergeljék az embereket, hogy azok egymás halálát kívánják. Az emberiség legborzalmasabb korszakait vetítik ki arra, aki nem tud és nem is akar egyetérteni ezzel az elborult világképpel, miközben ők maguk idézik meg ezeket az ideológiákat.

Minden nemzetnek meg kellett vívnia a csatáit a szabadsága kivívása érdekében. A harcok után következhetne a joggal kivívott berendezkedés megszilárdításának időszaka. Ezt az állapotot azonban nem akarják elérni, elmélyíteni a társadalomban korunk liberális harcosai, hanem inkább tovább rombolják a társadalmi és természeti törvényeket, egy teljesen életidegen világ zászlaja alatt. Mi sem ordítóbb bizonyíték erre, mint az, hogy az abortusz által a halált éltetik, az életet jelentő gyermekek helyett.

Nem tudom, meddig tudják feszegetni a húrt. Egyszer vége lesz, az biztos, hiszen a húr sem bírja a végtelenségig. Előbb-utóbb vagy elszakad és vissza fog csapni. Az emberiségre nézve egyik végkifejlet sem jelent jót, így én azt javaslom, hogy most már tessék leállni a feszegetéssel. Istent játszani és a természet törvényeit semmibe venni lehet még egy darabig, de ebből a háborúból csak vesztesen lehet kijönni.

Ahogyan a viccben van, ők már kiugrottak az ablakon, a zuhanás közben pedig egyre azt hajtogatják, hogy eddig még jó. A becsapódást elodázni azonban nem lehet, a kétségbeesésük is egyre nyilvánvalóbb, ahogy közelít a föld. Minél hangosabban uszítanak, annál erőteljesebben kapálóznak zuhanás közben. Közben persze ellentmondásosságukban mindent megtesznek annak érdekében, hogy ne legyen már akarat sem a védőháló kifeszítésére, ami felfogná az ütést. Hogy a jövő nemzedékével, mi lesz eközben, az őket egy cseppet sem érdekli. Inkább azon dolgoznak, hogy minél több embert magukkal rántsanak. Mert nekik tényleg csak eddig lehet jó.

Kapcsolódó írásaink

Dippold Pál

Dippold Pál

Pikniknők

ĀFelettébb érdekes közleményt adott ki a Magyar Liberális Párt a napokban. Tudatták, hogy már második alkalommal hozták össze a jogtudatosság hónapját

Rab Irén

Rab Irén

Iskolai kultúrharcok (3.)

Ā„Az osztályban húsz gyerekből négy német, a muszlimok uralkodnak felettük, aki nem tetszik nekik, azt jobb esetben csak megverik”

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom