Vélemény és vita

A családtámogatás ellenségei

Ha létezik helyes és valódi haszonnal járó társadalompolitikai cél, amely esetében politikai konszenzusnak kellene lennie, akkor a családok erkölcsi és anyagi támogatása az

Ennek ellenére most, amikor útjára indult a családvédelmi akcióterv – mint minden építkező szándék esetében – a felszín alól hallatszik némi ellenzéki morgolódás, uram bocsá’, álhírgyártás és persze az európai mainstream sajtó liberális részének arcátlan támadása, nácizása, amit lehet itthon vészjósló gesztusokkal mutogatni. Ehhez a destruktív hozzáálláshoz – bárki bármit mond – nem lehet hozzászokni, mert ez általában az irigységre játszik rá, és rosszindulatúnak véli az embereket.

A miniszterelnök még a februári évértékelőjén jelentette be, hogy a kormány bővíteni fogja a hazai családtámogatási rendszert. Ez egyrészről a már meglévő eszközök szélesítését, másrészről pedig új elemek bevezetését jelenti. Július elsején életbe lépett az akcióterv első négy eleme, a babaváró támogatás, a csok bővítése, a jelzáloghitel elengedése és a nagycsaládosok autóvásárlási kedvezménye, illetve január elsejétől jön a négy- vagy többgyermekes anyák személyijövedelemadó-mentessége és a nagyszülői gyed bevezetése. Mindeközben folytatódik a bölcsődei férőhelyek bővítése, amiben tényleg van mit pótolni.

A kormány célja, hogy évről évre egyre könnyebb legyen a családalapítás Magyarországon – jelentette ki Novák Katalin, az Emberi Erőforrások Minisztériumának család- és ifjúságügyért felelős államtitkára. Majd hozzátette: büszke arra, hogy részese lehet egy, a jövőnk szempontjából létfontosságú terv kidolgozásának, illetve hogy soha nem látott társadalmi támogatottsága van a folyamatosan bővülő programnak, és persze örömmel tölti el, hogy tömeges az érdeklődés a házaspárok részéről. Mi pedig büszkék lehetünk arra, hogy Magyarország családtámogatási eszközeit másolandó példaként kezdik emlegetni Európa valódi kereszténydemokratái.

Mindeközben az ellenzék egymással is versengő pártjai továbbra is félvállról veszik a társadalompolitikai célokat, és továbbra is magukkal, pontosabban a szűkös pozíciókkal való barterezéssel vannak elfoglalva. Abban már megállapodtak ugyan, hogy meg fognak állapodni önmagukkal, de a politikai tartalom tekintetében még mindig csak a semmibe bambuló, süketelő és egymásra felelősség nélkül licitáló politikusok állnak előttünk. Persze ha új dolgot nem is képesek kifőzni a politikai boszorkánykonyhájukban, azért van néha egy-egy félválaszuk a kormány politikai cselekvéseire, ami nem több annál a szokásos csacsogásnál, hogy „vége a demokráciának”, „lebontják a jogállamiságot”, „a korrupció az egekbe emelkedett”. De értelemmel bíró megszólalásokban zömmel csak azt halljuk, hogy „ennél több kell!” Ez utóbbit mantrázza a családvédelmi akcióterv esetében is az ellenzéki összevisszafogás, becsapva ezzel az állampolgárokat, hülyítve azokat a fiatalokat, akik nem felnőttként élték meg, így nem is nagyon emlékezhetnek az MSZP–SZDSZ-kormány, pontosabban a Gyurcsány-korszak rombolására, a családi támogatások tragikus megnyirbálására.

A most életbe lépett családi akcióterv esetében a szocialisták szerint a kormány mindezzel „bünteti” (?) azokat, akik élettársi viszonyban nevelik gyermeküket. Tóth Bertalan még az akcióterv megszavazása után kijelentette, hogy megszavazzák ugyan a törvényjavaslat-csomagot, de kissé morcosak, mert a Fidesz nem támogatta a gyed és a családi pótlék megduplázására tett javaslatukat. No hiszen! Ez a fajta rálicitálás és kötekedés igencsak hiteltelenül cseng a szocik szájából. De hát okosabb dolog nem jutott eszükbe.

A tavalyi alkudozások nagy győztese, a liberális párt üdvöskéje, Bősz Anett viszont hónapok óta arról beszél, hogy pártja kidolgozott egy javaslatcsomagot (bár látni még nem láttuk), amely a nők jogaira koncentrál, és ami valami liberális agytorna szerint alternatívája a kormány akciótervének. Szerinte szükség van az isztambuli egyezmény mihamarabbi ratifikációjára, a gyermekbántalmazás és a nők munkapiaci diszkriminációjának visszaszorítására. Ja, és az ellátórendszereket rugalmasabbá kell tenni – jelentsen ez bármit is. De hát a liberálisoktól – bármennyire is súlytalanok – megszokhattuk már a „feminista mantrát” és a folyamatos mellébeszélést.

A Jobbik viszont olyannyira magával van elfoglalva, hogy a szociknál kreatívabb ötlet nekik sem jutott eszükbe, annál, hogy sokkal több kell, új gondolatként azonban feltették azt a kérdést, hogy mi lesz a Londonba kivándorlókkal – mintha a családvédelmi akciótervet kizárná az utóbbi probléma. A Momentum egyelőre nem nagyon szólalt meg az ügyben, de talán bölcsebb is hallgatniuk, leginkább Cseh Katalin botmixeres ügye után.

A legnagyobb dobás azonban szokás szerint a Gyurcsány-párthoz kötődik. Ők azok, akik meg sem szavazták februárban az akciótervet, sőt saját akciótervvel álltak elő. A DK ebben azt követeli, hogy vonják vissza a túlóratörvényt, hosszabbítsák meg a kilakoltatási moratóriumot, számítson munkaviszonynak az otthonápolás, legalább ötven százalékkal emeljék meg a családi pótlékot, töltsék be az összes háziorvosi körzetet, az oktatás legyen nyitott, tárják ki a felsőoktatás kapuit, minden család számára legyen biztosított legalább a víz, az áram és a gáz minimuma. („Nem lesz gázáremelés” – emlékszünk még?) És hogy a kormány ne háborúzzon, mert háborúban nem születnek gyerekek. Hozzátéve azt, hogy szerintük az egész akcióterv csak kampányfogás. Talán inkább a tükör előtt kellene az utóbbit állítaniuk.

Minden ellenzéki szereplő boldog attól, hogy a melegjogok nagy liberális szószólói hétről hétre lenácizzák, vagy a hitleri Németország politikájához hasonlítják a családvédelmi akciótervet Európa-szerte. Persze meg kell védenünk magunkat a hangosan kiabáló szélsőséges európai kisebbségtől, de erre nehéz lesz szép, diplomatikus válaszokat adni, így inkább becsüljük meg azt, amink most már van, és ami reményeink szerint európai tendenciává válik a népességcsökkenésre adott válaszok közül. Mert az európai „bennszülöttek” számára a családvédelem nem politikai kérdés, nem ideológiai vita tárgya kell hogy legyen, hanem a józan ész parancsa.

Kapcsolódó írásaink

Lezsák Sándor

Lezsák Sándor

Ahol nem csak a víz gyógyít

ĀCél a magyar nemzetközösség egyetemes és helyi összetartó erejének növelése, a nemzeti egység elősegítése a Kárpát-medencében a közösségi összetartozás erősítésével, a helyi értékek támogatásával, az egyéni és közösségi képességek fejlesztésével

Kacsoh Dániel

Kacsoh Dániel

Mumusok

ĀAhogy a hazai ellenzék számára a sokszorosan és demokratikusan megválasztott miniszterelnök a mumus, úgy Merkeléknek a szuverenista nemzetállamok

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom