Vélemény és vita

Sok az eszkimó, kevés a fóka

Lehetett rá számítani, hogy az európai parlamenti választások gyászos szerepléseit követően az ellenzéki oldalon megkezdődik az élet–halál harc

Megkötött paktumokat fognak majd felbontani, az addigi nyilatkozatok, szövetségek pedig érvényüket fogják majd veszteni. Így történhetett, hogy Gyurcsány Ferenc az egyik pillanatban még Karácsony Gergelyt tartotta Tarlós István legmegfelelőbb kihívójának, hogy aztán a következő pillanatban már a tőle megszokott gerinces módon beálljon a független objektivitás királynője, Kálmán Olga mögé.

Nyilván nem az volt ebben a meglepő, hogy a Demokratikus Koalíció váltott. Eddig is inkább az volt a meghökkentő, hogy komolyan azt hangoztatták, hogy Karácsonyt tartják alkalmasnak a főpolgármesterségre. Lássuk be, a Párbeszéd politikusának karrierje mindennek nevezhető, csak sikertörténetnek nem. Hozzáértése is erősen megkérdőjelezhető. Bármihez is. Bár, ha abból indulunk ki, hogy egy mikropártocska el tudta azt érni, hogy ő adja a miniszterelnök-jelöltet 2018-ban a nulla teljesítményük ellenére, akkor végül is mondhatjuk, hogy sikeresek. Végső soron tehát érthető, hogy a DK váltott, a módon pedig nem kell fennakadni, hiszen jól tudjuk, hogy Gyurcsány Ferencnek semmi más cél nem lebeg a szeme előtt évek óta, mint a volt párttársai teljes tönkretétele. Az ország lenullázása is ment neki, az MSZP és a többi párt bedarálása ahhoz képest már sima ügy.

Közben a Jobbik is ráeszmélt, hogy nagyon elszámították magukat, és bizony kicsivel több mint hatszázalékos eredményük nem képez erős tárgyalási alapot. Szegényeknek nem sok esélyük maradt már, nem lepődnék meg, ha Vona Gábor ismét feltűnne a színen. Gyere vissza Gabi, segíteni kell! – hallom is a kétségbeesett kántálásukat. Addig is, míg ezt meglépik, minden médiabefolyásukat bevetik, hogy bebizonyítsák, Kálmán Olga nem a megfelelő választás. Mondjuk, ez is nyilvánvaló. Úgy azért elég nehéz elvezetni egy kétmilliós várost, hogy erőszakosan ugyanazokat a kérdéseket ismételgetjük, és kínosan húzogatjuk a szánkat, meg hümmögünk, ha valaki ebben nem akar részt venni. Mindenesetre az egyszer biztos, hogy a DK-nak ő a legmegfelelőbb jelölt, hiszen tökéletesen beleillik a párt profiljába. Kijelent valamit, majd közli pár nap múlva, hogy meggondolta magát, és megváltozott. Ezt azért nem nevezném a felelős és átgondolt vezetés megtestesülésének.

Ahogyan arra számítani lehetett a választásokat követően, a Momentum most nagyon erősnek képzeli magát, így ők is előhúzták a saját jelöltjüket a kalapból. Kerpel-Fronius Gábor neve ismeretlenebbül cseng az ember fülében, mint annak idején az MSZP új elnökéé, Tóth Bertalané. Ez is jól mutatja, micsoda nagy tetteket hajtott már végre az előbbi úriember. Agyhalottaknak nevezni a magyarokat, potenciális erőszaktevőnek a magyar férfiakat nem politikusi teljesítmény. Azért azt ne vitassuk el, hogy Kerpel-Fronius Gábor kijelentéseit hallva fej-fej mellett halad a Gyurcsány által vezetett DK-val, már ami a magyargyűlöletet illeti. Értelmes elgondolásokat azonban nála se nagyon lehet felfedezni.

Miután mindenki felsorakoztatta és hadrendbe állította a csapatait, jöhet a koncon való marakodás. Bocsánat, azt akartam írni, hogy jöhet a roppant demokratikus vitázás és előválasztás, amiből azért más jelölteket igyekeznek kizárni. Csak úgy, demokratikusan.

Egyelőre vitázhatnak napestig, előjöhetnek a legalternatívabb elképzelésekkel, de a vak is látja, hogy kínban vannak. Gyurcsány Ferenc Dobrev Klárával és a modernizált SZDSZ-szel, akarom mondani Momentummal az oldalán már kitárta fojtogató csápjait. Elő lehet itt adni, hogy egymással karöltve igyekeznek mindenkit meghallgatni és a legalkalmasabbnak megadni a lehetőséget, de az igazság az, hogy megkezdődött a gyurcsányi leszámolás. Rájöttek arra, hogy a kormánypártoknak még mindig nagyon erős a támogatottsága, így nekik továbbra is kisebb mozgásterük van. Ez pedig azt jelenti, hogy még mindig túl sok az eszkimó az ellenzéki oldalon, viszont a fókák száma továbbra sem elegendő mindenkinek. A kínos vergődéseket, nyilatkozatokat hallgatva és látva ez még akár vicces is lehet, de az országra nézve nagyon veszélyes átrendeződés vette kezdetét.

Az idő pedig nagyon erős és veszélyes tényező. Az egyszer biztos, hogy az ellenzéki oldalon visszavonhatatlanul megkezdődött a fókaszezon, és elképesztő, de bizony Gyurcsány Ferencnél van az előny.

Kapcsolódó írásaink

Nagy Ottó

Nagy Ottó

Családbarát ország

ĀNem mindegy, hogy a fiataloknak milyen családképet közvetít a média, nem mindegy, hogy azon keresztül milyen értékekkel, mintákkal találkoznak, a családi életet milyen formában mutatják meg nekik

Rab Irén

Rab Irén

Jogot az európai állatoknak!

ĀBánatos szemmel ül a szopós kismalac a kép előterében, sűrű rács választja el a kocamamától. – Szükségem van a mama közelségére, szeretném érezni a melegét! Miért nem engednek hozzá? – sírdogál

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom