Vélemény és vita

Az uniós arisztokrácia trónfosztása

Brüsszelben az uniós politikai rendszer alapja jelenleg nem a demokrácia, hanem az uniós arisztokrácia despotizmusa, amely reményeink szerint a végnapjait éli

Manfred Weber és Frans Timmermans szemérmetlen módon a despoták arroganciájával ajánlgatja magát az európai bizottsági elnöki tisztségre. Nekik is üzeni egy bibliai mondás: nem az a valaki, aki magát ajánlja, hanem az, akit más ajánl. Weber és Timmermans valószínűleg nem forgatja sűrűn a Szentírást, mert az elmúlt időszakban másról sem szólt az életük, mint hogy egymás sarkát taposva árulják magukat az uniós politikai piacon.

A két csúcsjelölt az elmúlt hónapokban többször is megsértette a magyarokat, így nekünk ők az európai eszme antitézisei, az uniós arisztokrácia levitézlett despotái. Timmermans vette magának a bátorságot, és jó szocialistához illően pókerarccal Magyarországgal kapcsolatosan végighazudta az EP-választási kampányt. Hosszan lehetne sorolni azokat a gyomorforgató valótlanságokat, amelyeket tényként beállítva közölt hazánkról, míg Weber két nyilatkozatával gázolt bele a magyar emberek becsületébe. Márciusban volt oly bátor kijelenteni, hogy a magyar kormánypártok szavazataival nem akar bizottsági elnök lenni. Nosza rajta! Ez az önmagát beteljesítő jóslat óhajának megfelelően valósággá válik, mégpedig ráadással, mert vélhetően egyáltalán nem lesz belőle bizottsági elnök. Tavaly decemberben azt állotta horkantani, hogy a Sargentini-jelentés szavazásán nem a Fidesz, nem is Orbán Viktor, hanem Magyarország ellen szavazott. Ezzel Manfred Weber kiírta magát a demokratáknak nevezhető politikusok csoportjából, és alkalmatlanná vált arra, hogy Magyarország támogatását élvezze bármiféle jelölti versenyben.

Jól látható, hogy az unióban Charles de Gaulle-ok, Margaret Thatcherek, Helmut Kohlok és hasonló formátumú állam- és kormányfők már rég nincsenek. Ma középszerű politikusok uralják Európát. Ezért aztán az uniós vezető pozíciókra jelentkezők esetében is, mint a már említett két csúcsjelölt, rátermettségbeli hiányuk mellett számolnunk kell morális deficitjükkel. Idáig a kulisszák mögötti osztozkodás és az igények bejelentése utáni kényszer szülte háttéralkuk döntötték el, hogy meghatározott tisztségeket kik tölthetnek be, de említés sem esett arról, hogy a jelöltek tudásuk és végzettségük alapján egyáltalán alkalmasak-e a hőn óhajtott pozíciókra. Felemelkedett az évek során egy új arisztokrácia, az uniós elit arisztokráciája. Ez az uniós elit úgy fél az uniós választásoktól, mint ördög a tömjénfüsttől. Épp a lényeg zavarja őket: a nép, a népakarat. Pechjükre a bevándorlás kérdése Magyarországon és Európa-szerte mozgósította az embereket, ennek volt köszönhető a magas részvétel. Ezért történhetett meg, hogy a hagyományos pártcsaládok jelentősen vesztettek támogatottságukból. Végre megszűnik az Európai Bizottság vezetésére kialakított csúcsjelölti rendszer, amely soha nem volt jogi kötelezettség, csupán az uniós arisztokrácia elvtelen háttéralkujának következménye. Így aztán Manfred Weber, a néppárt, és Frans Timmermans, a szocialisták csúcsjelöltje búcsút mondhat hagymázas ábrándjainak.

Az EP-választáson a Fidesz–KDNP rekordgyőzelmet aratott, így Orbán Viktor miniszterelnök újfent megerősített mandátummal képviselheti a magyarok érdekeit az EU-s tagállamok állam- és kormányfőinek csúcstalálkozóin, és a jelöltállítás joga az uniós alapszerződés szerint az állam- illetve kormányfőket illeti meg. A miniszterelnök egyértelművé tette, csak olyan bizottsági elnökjelöltet tud elfogadni és támogatni, aki tiszteletben tartja a tagállamokat, nem alkalmaz kettős mércét, törekszik a migráció megállításra és védelmezi Európa keresztény gyökereit. Ebből adódóan sem Weber, sem Timmermans európai bizottsági elnöki jelöltségét nem fogja támogatni. A bukott brüsszeli elit még mindig rögeszméi fogságában vergődik, és az európai bizottság elnökének megválasztásakor a csúcsjelölti rendszer alkalmazását erőlteti, pedig nem az a legfontosabb, melyik pártcsaládból jön az új vezető, hanem az, hogy alkalmas legyen. Olyan jelöltet kellene találni – de még csak nem is keresik – az Európai Bizottság élére, aki a tagállamok többségének támogatását bírja, de a két aspiráns egyike sem ilyen.

Ez ügyben Antonio Tajani EP-elnök azt a képtelenséget nyilatkozta, hogy a csúcsjelölti rendszer a demokrácia erősítését és az állampolgárok javát szolgálja. Weber nem hagyott kétséget afelől, hogyan is kell értelmeznünk az uniós vezetők olyan meggondolatlan kijelentéseit, amelyek a demokrácia erősítéséről és az állampolgárok javáról szólnak. Elhiszem, hogy ők az unió javát akarják, de azért mi, magyarok önként ne adjuk oda nekik!

Weber megfenyegette a tagállamok vezetőit, nehogy megkerüljék a csúcsjelölti rendszert. Nos, e a kijelentés után nyugodtan egyenlőségjelet tehetünk egy brüsszelita és egy moszkovita közé. Eközben a két demokráciagyilkos iszapbirkózásba kezdett a mögöttük álló pártcsaládok támogatásával. Kompromisszumokról papolnak, és egyeztetésről hadoválnak, annak érdekében, hogy egyetértés legyen a jövőről. A jövőről nem kell egyetérteni, mert az, ha akarjuk, ha nem, eljön magától, így inkább a jövőre vonatkozó tervek, elképzelések vonatkozásában kellene egyetértésre jutniuk. E lényegtelen apróságtól eltekintve azonban mind a két csúcsjelölt mögött álló pártcsalád természetesen úgy látja, az ő aspiránsa válthatja majd Jean-Claude Junckert az Európai Bizottság élén. Csak egy dologról feledkeznek el: a jelöltállítás joga az uniós alapszerződés szerint nem az ő kezükben van, hanem az állam- és kormányfőket illeti meg. Nem meglepő, hogy az ő vezényletükkel fogadott el az EP tavaly egy olyan jogsértő határozatot, amely ellentétes a magasabb szintű uniós joggal, magával az alapszerződéssel. Ez kimondja, hogy az EP kész elutasítani azokat az Európai Bizottság elnöki posztjára aspirálókat, akik egyik pártcsaládnak sem voltak csúcsjelöltjei. Így válnak a jogőrzőkből jogorzók.

Ma annak lehetünk a tanúi, hogy a brüsszeli politikai elit jelentős része úgy kezeli az uniót, mint egy vállalkozást, az eszmék, a közjó legfeljebb csak álca. Jelentős pozíciók betöltésénél nem a szakértelem vagy a rátermettség számít, hanem a háttérben zajló osztozkodás. Ennek a helyzetnek legsúlyosabb következménye az unió irányításában megtapasztalt szakszerűtlenség, amely nem más, mint a kontárság modern térfoglalása. Az unió hitelességének helyreállítása és jövőjének megkerülhetetlen feltétele a szakmailag és morálisan alkalmatlan uniós arisztokrácia trónfosztása, amely alapvetően pártsemleges jogpolitikai érdek.

Kapcsolódó írásaink

Rab Irén

Rab Irén

Viccpárti alternatíva

ĀMi szükség van választási programra, ha úgysem olvassa senki? Ha úgysem tartják be a pártok?

Nagy Ottó

Nagy Ottó

Spanyolcsizma

ĀBaráti társaság, némi sör és sok történet, kivel mi történt, érdekesebb és unalmasabb sztorik, meg viccesek, néha halálosan vagy kevésbé komolyak

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom