Vélemény és vita

Klímaváltozás és migráció

A klímaváltozás valóban nem ismer határokat, ahogy az illegális bevándorlás sem. Miért is kell egymással szembeállítani a két problémát?

Ahogy létezik a zenei ízlésben, a ruházatban, a nyelvhasználatban és a társas érintkezés szokásaiban divat, úgy a politikában is időről időre felbukkan egy-egy trendi irányzat. A zöldpolitika és a környezetvédelem hangsúlyozása ugyan már jó régen létező ideológiai csapásirány, sikeres rétegpártok is létrejöttek már efféle programokkal, de tény az, hogy a klímavédelem hangzatos jelszava úgy hasít bele a húszas éveiben járó generáció szubkultúrájába, mint kés a vajba. Ha lehet, még a bevándorlás okozta európai krízis ellenében is – mintegy eltakarva az utóbbit. De miért is lenne a két probléma megoldása egymással szemben álló cél?

Konrad Lorenz szerint a környezetszennyezés az emberiség egyik halálos bűne. És valljuk meg, ha a 20. század gazdasági változá­sait (fejlődését?), a természet pusztítását szemléljük, akkor valóban súlyos problémával állunk szemben. Olyannal, amely már az unokáink életét is meg fogja keseríteni. Igaz lett hát Hemingway gondolata, amely szimbolikus ugyan, de jól érthető. Mikor az öreg halász egyre beljebb hajózik az óceánon, hogy a nagy halat kifogja, legyőzze, lázas képzelgései között megjelenik az a gondolat, hogy túl messzire ment. Mi valóban messzire mentünk a természet legyőzésének amúgy felvilágosodás kori programjában. Hisz annak előtte az ember célja a védekezés, a tisztelet és a megismerhetőség ideája volt; a felvilágosodás után, a kapitalizmus és a kommunizmus filozófiájában s leginkább a liberalizmus világképében viszont megjelenik már a természet legyőzésének programja. Mindezek ellenére abszurd és kissé zsarnoki viselkedés az, hogy a zöldpártok ki akarják sajátítani ezt a témát. De még inkább értelmetlennek tűnik, hogy a liberálisok odáig merészkedtek az uniós választások kampányában, hogy szembeállítsák a migrációs krízis problematikájával. Európa-szerte és nálunk is. Elég csupán a – leginkább Szél Bernadettnek köszönhetően – meglepően sikeresen szereplő Momentum vagy a csúf vereséget szenvedő LMP mondanivalójába belepillantani. De a szocialisták is igyekeztek ezt a tematikát Jávor Benedek szerepeltetésével megjeleníteni és persze nyomokban a Demokratikus Koalíciónál is megtaláljuk e törekvést, párhuzamosan a migrációs probléma tagadásával.

Persze, érthető, hogy keresni kellett egy „metapolitikai gondolatot” a választásokra, amely megkülönbözteti őket a többi párttól, de az akkor is téves törekvés – még ha egyes pártok szavazóinak tetszett is –, hogy a kettőt egymással szemben igyekeztek megjeleníteni, hisz a természet kármentesítése, a gazdaság és az energiaszektor átalakítása minden egyes pártnak fontos mondanivalója volt. Még akkor is, ha nem elsődleges „politikai történetként” jelent meg, még akkor is, ha a mai korban egyre inkább leegyszerűsített, lebutított politikai üzenetekben ez kevésbé hangsúlyozottan volt látható a néppártoknál, vagy éppen az előretörő bevándorlásellenes csoportoknál.

De itt van az EP-választások legnagyobb győztese, a Fidesz–KDNP pártszövetség, amely szintén nem tagadta meg a probléma létét. Tordai Bence például odáig merészkedett, hogy Siófokon megpróbálta kiprovokálni Kövér Lászlótól azt, hogy tagadja meg a klímaváltozást mint létező jelenséget – ami nem történt meg. Elég kínos is volt a szemtelen ellenzéki politikus akciója. De ne feledkezzünk meg Áder János ebbéli, nemzetközileg is elismert erőfeszítéseiről, és azt se felejtsük el, hogy Magyarországon épül Paks 2; az atomenergia biztonságos felhasználása pedig több európai zöldpárt programjában is fellelhető. Sőt! A legsikeresebbek közül éppen a német zöldek szóltak arról, hogy téves az a népszavazáson megerősített cél, hogy Németországban megszüntetik az atomenergia felhasználását. És azt is kevesen tudják, hogy Magyarországon működik egy Nemzeti Klímavédelmi Hatóság, ami nem minden uniós országra igaz. Szégyellni­valónk itthon így nincs.

Tehát nem lehet és nem is szabad kisajátítani a klímaváltozás problémáját. A bevándorlás okozta krízissel szembeállítani pedig végképp nem kellene. A két válság megoldása a világ és Európa előtt áll. Az egyik nem „takarhatja el” a másikat.
A politikai célok miatt nem egymással versenyeztetve, nem egymással szembeállítva, hanem mindkettővel komolyan foglalkozva kell nekilátni a megoldás keresésének. Senki által ki nem sajátítva, közösen, lépésről lépésre.

Kapcsolódó írásaink

Nagy Ottó

Nagy Ottó

Folytatódó adócsökkentések

ĀMúlhatatlan politikatörténeti pillanat Lendvai Ildikó emlékezetes alakítása, mikor a kamerák kereszttüzében hangsúlyozta: Nem lesz gázáremelés

Dippold Pál

Dippold Pál

Igenek és nemek

ĀAz európai parlamenti választások után sokakra mondhatják azt, és sokan érezhetik úgy, tűkön ülnek

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom