Vélemény és vita

Mindig vannak „egyenlőbbek”

A Facebook személyiségromboló, a gondolkodást befolyásoló hatásai már megmutatkoznak

Manapság egyre aktuálisabb feltenni a kérdést: a Facebook politikai aktor-e vagy sem? Elvégre ez egy magánvállalkozás, ahogyan sokan érvelnek, és egyáltalán nem kell rajta megjelenni. Ez a kitétel valóban igaz, ugyanakkor ne legyünk képmutatók, pontosan tudja mindenki, hogy napjainkban már eljutottunk odáig, hogy ami és aki nincs a Facebookon, az kis túlzással olyan, mintha nem is létezne. Sajnos olyan komoly tényezővé nőtte ki magát ez a vállalkozás, hogy lehetetlen figyelmen kívül hagyni a létezését, és nem szabad elvitatni azt sem, hogy komoly hatásai vannak az identitásra. Ezért sem mindegy, mikor jelenünk meg rajta, és pontosan emiatt olyan ijesztő, hogy tinédzserkorban kezdik el használni, hiszen ekkor még bőven nem beszélhetünk kiforrott személyiségről és önazonosságról.

Mivel tudatformáló szereplő, nem nehéz belátni, hogy hatással van a politika alakulására is. A Facebook által könnyebben és gyorsabban jutnak el az üzenetek a felhasználókhoz. Rengeteg tartalmat osztanak meg rajta nap mint nap, és nem utolsósorban saját magukról is nagyon sok információt tesznek közzé az emberek, ami alapján sokkal könnyebb megcélozni őket a különböző hirdetésekkel. Jól be lehet azonosítani a nemi identitást, a politikai hovatartozást, a családi állapotot, az érdeklődési kört, és még sorolhatnánk. Igaz, egy darabig úgy tűnt, hogy az emberek maguk dönthetnek arról, hogy az üzenőfalaikon mik jelenjenek meg. Egyetlen gomb megnyomásával a minket érdeklő oldalakat, személyeket könnyedén nyomon tudtuk követni. Ez az állapot azonban tiszavirág-életű volt, hiszen rájöttek arra, hogyan lehet pár algoritmus megadásával szűrni a tartalmakat. Ezzel pedig szépen kivették az irányítást a felhasználók kezéből.

Nem kellett sokat várni, és a suttogó cenzúra mellé hamarosan felzárkózott a nyílt tiltás is. Rejtély mind a mai napig, mi alapján döntik el, hogy egy-egy bejegyzés hogyan kerül bele a Facebook szellemiségével nem összeegyeztethető irányelvek kategóriájába. Látva azt, hogy más halálával való viccelődés és fantáziálás vagy egy adott ember személyiségével való visszaélés belefér a Facebook irányelveibe, miközben másokat egy rossz szóhasználat miatt harminc napra kitiltanak az oldalról, azt kell hogy mondjam, nehéz abba a hitbe ringatnom magam, hogy ez pusztán véletlen.

Az internet elterjedésével mérhetetlen sok információhoz juthatunk, ennek pedig töredéke nevezhető ellenőrzött, megalapozott tartalomnak. Különösen igaz ez a Facebook világában, ahol az üzenőfalas görgetésnek hála, bőven elég egy hangzatos szalagcím és egy hatásos kép ahhoz, hogy elültessék a kívánt üzenetet az emberek fejébe. A hatás garantált. Ezt erősíti az is, hogy míg szóban a fake news megakadályozását akarják elérni, addig a gyakorlatban bőven megengedik az egyértelmű álhíreket gyártó oldalak, blogocskák jelenlétét. Ám a Facebook teljesen következetlennek tűnő tartalomeltüntetései még ennél is nagyobb aggodalomra adnak okot. Azzal, hogy ez a közösségi oldal átláthatatlanul, homályos megfogalmazások mentén tilt le tartalmakat és embereket, igenis komoly politikai szereplőnek számít. Ha jobban belegondolunk, ez már simán kimeríti az orwelli gondolatrendőrség fogalmát, kiegészítve az Állatfarmra jellemző gyakorlattal. Elvégre az a szabály, amelyik kedden még élt a közösségi oldalon, és amire lehetett esetleg hivatkozni, nagyon könnyen felülírható szerda reggelre. Ennek értelmében mindig vannak, akik jobban megfelelnek az irányelveknek, míg mások ugyanazzal a stílussal, de más üzenettel már kiesnek ebből a körből. Orwellt idézve: „Minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél.”

Roppant érdekesnek találom, hogy az „orbáni diktatúra” hivatásos rettegői és a szólásszabadság miatt egyfolytában sipákoló jogvédők valahogy nagyokat hallgatnak, amikor a Facebook-cenzúra lecsap. Gondolom, azért, mivel nagyrészt jobboldaliakat érintenek ezek a tiltások. Nyilván ilyenkor belép a képbe, hogy vannak, akik szabadok, meg vannak, akik szabadabbak, de hogy ki melyik kategóriába tartozik, azt majd a gondolatrendőrség liberális vezérei, szószólói döntik el.

A személyiségromboló, a gondolkodást befolyásoló hatások már erőteljesen megmutatkoznak, és félelmetes világ eljövetelét jelzik. Eljutottunk odáig, hogy ma már mindenki a saját véleménybuborékjában létezik, szűrt tartalmak között, egymást hergelve, a másképpen vélekedőket – jobb esetben – figyelmen kívül hagyva.

A szüleim még attól tartottak, hogy a televízió milyen rossz hatással lehet a személyiségemre. Részben jogos volt a félelmük, hiszen ebben az esetben sem mi döntjük el, hogy mi kerül a műsorba. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy a kapcsoló a mi kezünkben volt. A tartalmat és azt, hogy mi jut el hozzánk, még bőven tudtuk szűrni a televízióban. Ez a döntési jog azonban látszólag sem létezik a közösségi média tematizált világában. Vajon vissza tudjuk majd szerezni a kapcsolót, mielőtt eljutunk oda, hogy már erre sem lesz igényünk?

Kapcsolódó írásaink

Faggyas Sándor

Faggyas Sándor

Erős felhatalmazás Orbánnak

ĀA hazánkban 2004 óta negyedszer megtartott voksolás közül a mostani rekordmagas részvételt hozott

Bogár László

Bogár László

A tét

ĀTalán soha nem volt még ekkora tétje az európai parlamenti választásoknak, mint éppen most

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom