Mi Európát választjuk

Ha akadna a józan eszű és ép lelkű európai polgárok közül valaki, aki még mindig nem látná és értené, hogy az Európai Unió brüsszeli központjában mit gondolnak Európáról és az európai emberekről, annak a Bizottság luxemburgi elnöke közvetlenül az EP-választások előtt, a CNN amerikai hírtelevíziónak adott interjúban világos üzenetet küldött. Jean-Claude Juncker szerint „a populisták és ostoba nacionalisták bele vannak szerelmesedve a saját országaikba, nem szeretik azokat, akik messziről jöttek. Én szeretem a messziről jötteket” – mondta annak az alig kétszáz éve létező európai miniállamnak a politikusa, amelynek már majdnem minden második lakosa külföldön született, és az uniós „csúcstartó” Málta után Luxemburgba érkezik a hazai népesség arányához viszonyítva a legtöbb EU-n kívüli bevándorló. Nem kell matematikai zseninek és szakképzett demográfusnak lenni ahhoz, hogy azt prognosztizáljuk, Luxemburg egyike lesz azon EU-tagországoknak, amelyek belátható időn belül megszűnnek európaiak lenni, legalábbis etnikai és kulturális értelemben.

Szinte minden közvélemény-kutatás szerint az európai emberek nagy többsége – főként Közép- és Dél-Európában, de már Nyugaton is – elégedetlen az uniós vezetők politikai teljesítményével, ezért gyökeres változást akar. De nem olyan irányban, amely szuverén államuk, nemzeti identitásuk, kultúrájuk és életformájuk feladásához, önfelszámolásához vezet. Mi, közép-európaiak sokszorosan bebizonyítottuk, hogy – ellentétben Juncker korábbi cinikus üzenetével, hogy a visegrádi országok „tanulják meg szeretni a migránskvótát” – a saját nemzetünket és hazánkat szeretjük. Nemzeti himnuszunk költője, Kölcsey írta unokaöcséhez intézett Parainesisében, hogy „szeresd a hazát, mert tudd meg, e szóban: haza, foglaltatik az emberi szeretet és ohajtás tárgyainak egész öszvessége”. S hozzátette, Leonidás csak egy Spártáért, Regulus csak egy Rómáért, Zrínyi csak egy Magyarországért halhatott meg – nem az emberiségért. Nekünk, magyaroknak három és fél évszázad óta abban a négy szóban foglalható össze, hogy mi a hazaszeretet és a nemzeti összetartozás, amit a nagy magyar–horvát költő, politikus, hadvezér Zrínyi írt le szállóigévé vált felszólításában: „Ne bántsd a magyart!”

Jól tudjuk, hogy sokszor, sokan bántották a magyart, amely évszázadokon át a keresztény Európa védőbástyája volt a hódító iszlámmal szemben, s a Nyugat többnyire nemhogy nem védett meg minket a keleti (mongol, török, orosz stb.) „áfiumtól”, hanem sokszor vele szemben (németek, Habsburgok stb.) is meg kellett védeni Európa szívében fekvő hazánkat. Ezért nem értik sokan, hogy a magyaroknak (Márai feledhetetlen szavaival) „Ilyen nagy dolog a Szabadság?” Igen, ilyen nagy dolog, nagy betűvel! Ezért védjük ma is nemzeti szuverenitásunkat, identitásunkat, kultúránkat a Brüsszelből, Berlinből, Párizsból, Strasbourgból, Luxembourgból és bárhonnan fenyegető támadásoktól.

Egy dologban mégis egyetérthetünk az EB elnöki posztjáról öt hónap múlva lelépő, bukott luxemburgi politikussal. „Minden szavazónak meg kell kérdeznie magától: milyen lenne a holnap Európája, ha minden európai úgy voksolna, mint én?” – jelentette ki kedden Bécsben. Mi, több száz millió európai ember, akik szerelmesek vagyunk Európába s különösen a saját hazánkba, azt szeretnénk, hogy Európa holnap is az európaiaké – a miénk – maradjon. Ezért most olyan alkalmas, felelős politikusokat kell választanunk az Európai Parlamentbe, akik a következő öt évben valóban a mi értékeinket és érdekeinket képviselik. Ha netán rosszul döntünk, mi is Juncker országának sorsára juthatunk.