Vélemény és vita

Élesített alkonykapcsolók

Európában a pártpolitizálás sajnálatos módon a társadalmi és gazdasági érdekek fölé kerekedett

Veszélyes korszakot élünk, hiszen ez olyan hibás felfogás, amely az országokat veszélybe sodorhatja. Ezért is mondhatjuk, hogy a politikai elit a történelem tanulságaiból nem képes tanulni. Kevés olyan pártpolitikust találunk, aki józanul gondolkodva egyéni ambícióit a képviselt polgárok érdekei mögé tudja sorolni. Nem nehéz felismerni, hogy a civilek a gazdaság erősödésében és az életszínvonal dinamikus emelkedésében látják jövőjüket. Nap mint nap láthattuk, hogy a baloldali pártok által állított kormányok politikai szövetségeseikre támaszkodva a hatalom megtartásáért képesek voltak elvtelen gazdasági egyezségeket kötni. A pártpolitikai meghunyászkodás, a kényszerű gazdasági megállapodások a képviselt ország polgárai teljesítményének leértékelődését eredményezik nemzetközi szinten.

Az Egyesült Államok, Kína, Oroszország mint nagyhatalom folyamatos küzdelmet folytat szövetségi rendszere térhódításáért. Németország, Franciaország és Nagy-Britannia rádöbbent, hogy a világban már nem tölthet be vezető politikai szerepet. A nagyhatalmak étvágya azonban nem csökken, igényt tartanak a folyamatos terjeszkedésre.

A szövetséges politikát folytató nemzeteknek nem mindegy, hogy melyik nagyhatalmi tényező biztosítja védelmüket. A védelemre összpontosító viszonylag azonos nézetek alapján megkötött szövetségi politika nem kötheti gúzsba az emberek békevágya mellett életszükségletük kielégítését. Egy-egy ország gazdasági érdekeit a szövetségi rendszeren belül is törekszik a számára optimális módon megvalósítani. A világban adódó üzleti lehetőségek kölcsönös előnyeit a választott szövetségi rendszeren belül meg lehet találni és azt minden résztvevő számára kamatoztatni. Vannak olyan esetek, amikor nem megkerülhető a politikai és gazdasági együvé tartozást demonstrálni és közösen fellépni.

Az európai parlamenti választások egy elavult intézményrendszer és az ahhoz kapcsolódó zavaros ideológiák reformját indukálják. Európa soha nem lehet egy szuperállam. Erőssége a nemzetek önállóságában rejlik, amely garancia az egyenrangúságra. A volt gyarmatosító országok víziója, miszerint vezetésükkel egy birodalmat építhetnek fel, alapjaiban káros. A pozíciójukban meggyengült volt gyarmatosítók soha nem juthatnak odáig, hogy egy szuperállam grémiumában kéz a kézben elvegyék a nemzetek szuverenitását, majd ismét nagyhatalomként tűnjenek fel. Kísértetiesen bukkan fel elképzeléseikben a nácizmus és a bolsevizmus elaggott ideológiája és az egypártrendszer uralmának visszasírása.

Az unió országai a NATO tagjai, katonai védelmi erejüket összekötötték az Egyesült Államokkal. Ez a szövetség biztosítja idegen támadásokkal szemben az egységes fellépést. E szövetség közös hadászati védelmi rendszerének fejlesztése nem kérdőjelezhető meg. A szövetség tagországait azonban nemcsak katonai, hanem terror- és kibertámadások is érhetik. 2015 óta ide sorolhatjuk a bevándorlás égisze alatt alattomosan megszervezett, vallás alapú területfoglalásra irányuló hódító törekvéseket is.

Az európai parlamenti választásokon részt vevő országok kormányai más-más módon ítélik meg a migráció veszélyeit. Ennek oka a mögöttük álló pártérdek.

A képviselt nép megkérdezése nélkül a migránsok beengedése a hatalom megszerzésére és megtartására irányul, az emberek megkérdezése nélkül pedig csendes puccs­nak minősül. Aljas eszköz ez, hiszen a menekülteknek nem nyilvánítható migránsok befogadása a szavazatgyűjtést szolgálja, nyílt kufárkodás az unió polgárainak adóforint­jaival, hazárdjáték.

Rá kell ébredni arra, hogy a vesztes háborúk bajnoka, Németország, valamint a gyarmatosítás nagymestere, Franciaország nagyhatalmi álmai elvesztek. Ők, mint mi, egyenrangú szuverén államai lehetnek az EU-nak, amelynek célja a közös védelem és a gazdasági együttműködés.

A zsidó-keresztény lakosság kicserélése újkori muszlim rabszolgákra, nem az európai őslakosság kívánsága. Az államok szuverenitását nem lehet kötelező kvótákkal, jogállamiságukat megkérdőjelező szankciókkal csorbítani. Az unió intézményrendszerének egyes vezetői visszaéltek beosztásukkal, ezért utólagosan nem elkerülhető politikai felelősségre vonásuk. Az Európai Parlamentben és a bizottságban a balliberális képviselők a lobbisták foglyaivá váltak, folyamatosan alkalmazták a kettős mércét, politikai részrehajlásuk felveti a korrupció gyanúját. Ennél súlyosabb magatartás volt a gazdasági migránsok meghívása, az NGO-k és az embercsempészek kezére adása, amelynek eredménye a Földközi-tenger temetővé változtatása. E tekintetben akár a büntetőjogi felelősség is felvethető.

Házunk táját is érdemes górcső alá venni. A magyarok és más nemzetek folyamatosan áhítoznak az úgynevezett nagy ember iránt, aki a későbbiekben beírhatja nevét történelmükbe. Egy ilyen ember vezetésével egy ország megélheti gazdasági fénykorát.

Magyarország kormánya itthon és külföldön sem árul zsákbamacskát. Nem véletlen, hogy a Fidesz–KDNP választási győzelmei után 2010 óta már harmadszor kapott bizalmat Orbán Viktor kormánya. A recept egyszerűnek tűnik, úgy szól, hogy az emberek sorskérdéseiről kérdezd a polgárokat. Nagy emberré csak az válhat, aki mögött a nemzet többsége nemcsak felsorakozik, hanem a közösen megállapított célokért képes kiemelkedő munkát végezni. A történelmi nagysághoz még sok intézkedés és közjó iránti cselekedet kell. Már most kijelenthetjük azonban, hogy miniszterelnökünk hivatásának egyik nagymestere. Ellenpéldaként leplezzük le Gyurcsány Ferenc bukott miniszterelnök és felesége, Dobrev Klára handabandázásait. Azokból soha nem lehet nagy ember, akik a tényeket hazugságaikkal átírják. Tagadják, hogy Magyarországon és Európában migráns­veszély van. Ezzel szemben mit láthatunk, hogy mindennap több tucat határsértő migráns lép be Magyarországra. Győzzük meg a két hazudozót! Kérjük engedélyüket, hogy a határunkon elfogott migránsokat a Gyurcsány-villába szállíthassuk. Ezután kérdezzük meg a magyarok életével hazardírozó, kontraszelektált politikus házaspárt: vajon van-e migráns­veszély Európában és Magyarországon?

Ne féljünk kimondani, hogy Magyarország a magyaroké és a szövetségeseinkkel egyeztetett, de mégis önálló gazdaságpolitikánk lépései, csakúgy, mint más országok gazdasági cselekvései, természetesek, és véletlenül sem a hintapolitika részei.

Kapcsolódó írásaink

Bán Károly

Bán Károly

Holtig tartó haszonélvezetek

ĀA magát hazafinak tartó, a mai hatalmat patkánykormányozó szocialista politikus, az MSZP EP-választási kampányát vezető Ujhelyi István badacsonyi nyaralóiról írtunk cikket mai számunkban

Lóránt Károly

Lóránt Károly

Jellegtelen csúcsjelöltek

ĀMára a csúcsjelölti rendszer kezd hagyománnyá válni, és ennek jegyében hívták vitára a parlament nyolc frakciójából a legnagyobb hat frakció csúcsjelöltjét

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom