Kétségfront

A tavaly áprilisi parlamenti választás kudarcának tanulságait levonva az ellenzék pártjai még decemberben összefogtak, ellenállást hirdettek, ám szűk három héttel az európai parlamenti választás előtt mégis úgy tűnik, az ellenzéki egységet már egyedül csak a kétség tartja össze. Vagy a lélegeztetőgép.

Akadnak, akik már az őszi önkormányzati választásra koncentrálnak, s olyanok is, akik az EP-választás kapcsán ígérnek fűt-fát. Az „egyetlen összefogás”, vagyis a Demokratikus Koalíció, az óbaloldali MSZP, a hozzá idomuló Párbeszéd, az utóbb csatlakozó Momentum már le is osztotta a lapokat a fővárosban. Persze kihagyva az LMP-t és a Jobbikot. Az LMP-nek érezhetően most is azt a szerepet szánják, amit tavaly áprilisban. A bűnbak szerepét. Ha van rajtuk sapka, azért, ha nincs, akkor azért.

Máskülönben fölöttébb nehéz lenne megmagyarázni a várhatóan újabb választási kudarc okait, nem szólva az újrakezdés gyötrelmeiről. Utóbbihoz a receptet a választói emlékezet mulandósága, a túléléshez feltétlenül szükséges amnézia, Bolgár György kikezdhetetlen lelkesítő beszédei, némi külföldről érkező bátorítás, no meg a rezsim szapulása adja a muníciót. Örökzöldként. Amíg világ a világ, és meg nem alakul az európai egyesült államok csodás világa, addig mindig lesznek új arcok, új szereplők is, akik a reményt hordozzák. Mint aktuálisan éppen Gyurcsányné Dobrev Klára. A DK euró­pai parlamenti listavezetője az EP-kampánynyitón egyenesen könnyeivel küszködve üzent a választóknak, a DK el fogja kergetni Orbán Viktort. Egy másik kampányrendezvényen az óbaloldalhoz most odacsapódó párbeszédes Jávor Benedek „Putyinpincsizett”, aki Karácsony Gergelyhez hasonlóan az összezsugorodott MSZP hátán próbál Brüsszelbe csusszanni, miután saját jogon ez soha nem sikerülne.

A putyinozó EP-képviselőnek az anno nem tűnt fel, hogy Gyurcsányék kormányzása alatt bolgár pszichológusnak álcázott orosz ügynökök világították át a nemzetbiztonsági hivatalt, nem észlelte azt sem, hogy a brüsszeli bürokraták miként asszisztálnak a szociálliberális magyar kormánynak az egekbe szökő államháztartási hiány eltitkolásához, és rendjén való volt az is, hogy az IMF-hez kellett szaladni mentőövért, hogy elkerüljük az államcsődöt. A Jobbikot korábban lefasisztázó szocialista Ujhelyi István most a néppártos szélsőjobbos párt politikusát, a zsidókat listázni akaró Gyöngyösi Mártont nevezi harcostársának, utóbbi pedig gúnyát váltva az ősi ellenség mellett mozgósít mindenkit, akinek „két füle, két keze és két lába van”. Az MSZP úgy fog össze a DK-val, hogy elképzelésüket az európai egyesült államokról illúziónak tartja, közben pedig mélyen hallgat arról, miért nem hívja vissza a fideszes szavazók millióit lepatkányozó Bangónét.

Ujhelyi István kerítésmentes Európáért kampányol, miközben 2018-ban még arról papoltak a szocialisták, hogy a kerítés biztonságérzetet ad. Ami akkor biztonságot adott, most éppen elbontandó lett. Az új ellenzéki erő, az „egyetlen összefogás” pártjai most azzal töltik dolgos hétköznapjaikat, hogy egymás választóit csábítgatják, itthon és külföldön, ki tud nagyobbat ígérni (hazudni?) alapon. Ez 2002-ben és 2006-ban már bejött, gondolják, hátha most is beveszik. Az újmodernista Momentum Londonban, Münchenben, Bécsben blöfföl, hogy Orbán ki akarja vezetni Magyarországot az unióból, egy másik újszólista, Gyurcsányné Orbánisztánozik, miközben a nagy összefogósdiban egymás szavazóira vetik ki a hálójukat.

Ha ez is kevés lesz, megvan, ki a hibás. Magától értetődően az LMP.