Vélemény és vita

Árokásás

Kár, hogy TGM-nek nem jut ideje saját morális pozíciói felülvizsgálatára. Legalább olyankor, amikor összeesküvés-elméletekről moralizál a világra a legtöbb nyomorúságot hozó összeesküvés-elmélet, a marxizmus követőjeként

Nocsak, te is itt vagy? Na lássuk, miért kerülhettél ide! – húztam elő a szekrény legmélyéről egy régi pulóvert. Ránézésre nem volt semmi baja, kicsit még szégyelltem is magam, hogy fene jó dolgomban csak úgy leselejteztem, még jó, hogy nem dobtam ki. Alig észrevehetően bolyhosodott ugyan, de volt már rajtam ennél jóval problémásabb felsőruházat is. El is határoztam, hogy visszahívom száműzetéséből, ha másra nem, futáshoz tökéletes lesz a hűs tavaszi hajnalokon, ha egyszer végre rászánom magam. Azért a gyanakvás csak ott motoszkált bennem, biztos, ami biztos, magamra húztam a ruhadarabot – és ekkor derült fény a pulóver szörnyű titkára: az az óriási égett folt a hátán, amelyet egy gyanútlan, forró fűtőtestnek dőlés eredményezett. Hát ezért! – döbbentem rá. Nos, Tamás Gáspár Miklós is valahogy így működik.

Az ember nem szereti szem előtt tartani, mert mindenkinek kényelmetlen. Kényelmetlen és méltatlan az, ahogyan elképesztő olvasottságának pódiumáról elrugaszkodik, vet két logikai bukfencet, majd a józan észre egyesével is halálos nyolc szellemi szaltó után leveti magát a mélybe, mélyebbre, mint az egyszeri munkásőr, mert annak legalább megvan az a mentsége, hogy nem látott tovább az időben megkapott Trabantnál és a sör-virslinél. Én pedig tudást respektáló konzervatívként csak újra és újra csalódott ámulatba esek, amikor valakinek eszébe jut elővenni a szekrényből, és a filozófus felmondja a negyven éve is unalmas mantráit, ezért igazán kár volt annyit olvasni – no nem mintha nem lennék a filozófus feltétlen tisztelője, egyszer egy arra alkalmas bulira a TGM-nek öltöztem, vastag keretes szemüveggel, szakállal és az iménti pulóverhez hasonlóan igényes ruhadarabokkal, még transzparensem is volt, rajta a követelésem: „DEMOKRATIKUS, ÁTLÁTHATÓ ÜVEGABLAKOKAT!”

No de TGM a Klubrádiónak a minap véleményt formált a tervezett trianoni emlékműről. Az építmény egyébként egy óriási árok lesz, amelynek falába – összetartozásunkat jelképezendő – belevésik az egykori Magyar Királyság mind a tizenkétezer településének nevét.

A kolozsvári születésű TGM megszakértette, és egy dologban még egyet is tudtam vele érteni: nekem sem tetszett az árok konnotációja. A pódiumugrás viszont ezután következett, méghozzá egészen látványos módon: TGM ugyanis közölte a rádióhallgatókkal, hogy az emlékhely őt azért zavarja, mert csak arra lesz jó, hogy a szomszédos országokat provokálja, esetleg táplálja a (magyar) nacionalizmust.

A filozófus – akinek 1948-as születése idején szülővárosa, Kolozsvár egyébként még magyar többségű volt – közölte: az emlékművet jobb lenne nem megépíteni, inkább el kellene felejteni. Mert bár Trianon igazságtalan volt, ugyanakkor visszavágás is volt azért, ahogy a magyarok bántak a kiegyezés után a kisebbségekkel – mondta, hozzátéve, nem csodálja, hogy a morális főellenség Magyarországot mindenki fel akarta darabolni. Hangsúlyozta azt is, hogy végre véget kellene vetni a román-, szlovák- és szerbellenes magatartásnak, és testvériségre, megbékélésre kellene törekedni.

Hosszan lehetne sorolni azokat a román, szlovák és szerb magyarellenes atrocitásokat, amelyek során TGM sűrűn hallgatott a szekrénykéje mélyén. De hogy csak ideillő, „emlékműves” példákat mondjak: azzal nem volt baja, hogy a románok visszavésték a bukaresti diadalívre az 1919-es budapesti bevonulásukra emlékeztető feliratot, ahogy a gigantikus, Facebook-logóra emlékeztető, Gyulafehérvár magyar időkből maradt épületeit szinte agyonnyomó centenáriumi emlékmű sem zavarta, amellyel a románok éppen a magyarok fölött triumfáltak. Nem, ezekkel nincs probléma, nem ezekben rakja ördögi tojásait a nacionalizmus, de nem ám. Az csak a magyar emlékekben fészkel, legyenek azok bármilyen búsongóak, inkább sírásra, mint kaszaegyenesítésre ösztökélők.

Milyen kár, hogy a múlt végleges eltörlésének híveként TGM-nek nem jut ideje saját morális pozíciói felülvizsgálatára. Legalább olyankor, amikor összeesküvés-elméletekről moralizál a világra a legtöbb nyomorúságot hozó összeesküvés-elmélet, a marxizmus követőjeként. Vagy amikor a magyar nacionalizmustól óv, miközben a kisantant farkasok száz éve vígan falatoznak a magyarság húsából.

Ami a pulóvert illeti, azt csalódottan rántottam le magamról és indultam meg vele a szemetes felé. Hamis nosztalgia ide, élemedett kora oda, erre a darabra egysze­rűen nincs szükség. Épp elég volt addig hordani, amíg csak ezt az idétlen fazont árulták, ma már hál istennek lehet válogatni – dohogtam. De végül csak nem vitt rá a lélek, hogy tényleg kivágjam a kukába. Jól jön majd festésnél.

Kapcsolódó írásaink

Putsay Gábor

Putsay Gábor

Négy fontos évszám

ĀA magyar–kínai kapcsolatokkal és az ázsiai ország gazdaságával kapcsolatban érdemes három évszámot hangsúlyozni: 1949, 1979 és 2010

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom