Tudomány

Ötszáz évbe telt, de megoldották Leonardo da Vinci paradoxonát

Leonardo da Vinci, aki 500 éve azt figyelte, hogy a buborékok miként úsznak a felszínre a vízben

Hiába a gigászi számítási kapacitás, Leonardo megfigyelését a buborékok különös viselkedéséről félévezred alatt sem sikerült megmagyarázni  eddig – írta cikkében a raketa.hu. 

Ötszáz évbe telt, de megoldották Leonardo da Vinci paradoxonát
Képünk illusztráció
Fotó: Pexeles

Hiába, az embereknek a mindenütt jelenlévő képernyők kora előtt több idejük akadt a szemlélődésre – mi sem példázza ezt jobban, mint Leonardo da Vinci, aki 500 éve azt figyelte meg, hogy a buborékok miként úsznak a felszínre a vízben. Leonardo felfedezett valami igen különöset: a buborékok nem egyformán viselkednek – habár a legtöbb buborék egyenesen a felszín felé tartott, ahogy az megjósolható, akadtak azonban, amelyek különös cikkcakkos útvonalon keveredtek magasabbra.

Azt már da Vinci is észrevette – és ezt azóta több tudós megerősítette –, hogy mindennek a buborék méretéhez van köze: az 1 milliméternél jóval kisebb sugarú gömb alakú buborékok azok, amelyek egyenesen a felszínre lifteznek, a nagyobbak azonban felveszik ezt a különös, ismétlődő, cikkcakkos mozgást. Mindennek miértjére sokáig nem akadt válasz, annak ellenére sem, hogy ma már brutális számítási kapacitás mellett tudjuk szimulálni a folyadékok dinamikáját.  Ezt a jelenséget épp ezért el is nevezték Leonardo paradoxonának.

A paradoxon azonban immár kapott magyarázatot is – amint arról a The Motherboard beszámol, amit a kutatók egy tanulmány formájában prezentáltak is. Mindennek persze rengeteg gyakorlati haszna is lehet, mert a buborékok mozgása a vízben egy csomó természeti jelenséggel összefügg, legyen szó a vegyiparról vagy éppen a környezetvédelemről.

Mivel pedig a buborékok viselkedése ilyen (talán) meglepő mértékben fontos, ezért kísérletileg és elméletileg is sokat tanulmányozták. Mindazonáltal, az eddigi erőfeszítések ellenére, és annak ellenére, hogy óriási számítási teljesítmény áll rendelkezésre, nem sikerült összeegyeztetni a kísérleteket a vízben deformálódó légbuborékok teljes hidrodinamikai egyenleteinek matematikai szimulációjával. Ez különösen igaz tehát Leonardo paradoxonára. Mindez annyiban nem is meglepő, hogy a vízben felszálló buborékokra erők és ellenerők rendkívül komplex rendszere hat: például a folyadék viszkozitása, a felületi súrlódás és a környező szennyeződések – ezek ugyanis mind befolyásolják a buborékok alakját, és ezzel együtt megváltoztatják a buborék körül áramló víz dinamikáját.

Mint írták, a mostani tanulmány során a kutatók a Navier–Stokes egyenleteket használták, amellyel a viszkózus folyadékok mozgása leírható matematikailag, és így szimulálták a légbuborékok és vizes közegük közötti összetett kölcsönhatásokat. A csapatnak sikerült pontosan meghatároznia azt a gömbsugarat is, amely az említett szabálytalan mozgást kiváltja – 0,926 milliméter, vagyis körülbelül akkora, mint egy ceruza hegye.

Kapcsolódó írásaink