Tudomány
GPT-5: Álmaink gépe vagy szépen csomagolt illúzió?
Varázslatnak tűnik, de nem az. Egy új MI-korszak küszöbén.
De, mint minden sci-fi jövendölésnél a kérdés nem az, hogy a technológia mit tud, hanem hogy mi mit kezdünk vele?
Ahogy már a cikk címében is utaltam rá, 2025 nyarán érkezik a mesterséges intelligencia legújabb csodagyereke, a GPT-5, és az erről szóló nemzetközi lelkes cikkek szerint nem pusztán egy új verzióról beszélnek, hanem egy korszakhatárról. A „minden megváltozik” típusú narratíva olyan jól működik a médiában, mint egy hollywoodi trailer, ám a kérdés nem az, hogy mi mindenre lesz képes a modell, hanem az, hogy mire nem? Egyfajta techno-próféciaként írják le a GPT-5-öt. Multimodális, autonóm, kvázi szuperintelligens rendszerként, amely önállóan érvel, programoz, képeket generál, sőt talán még éjszaka is dolgozik helyettünk. A számok, skálák, szivárgások és sejtelmes belső információk mind egy egyre erősebb jövőképet rajzolnak. A mesterséges intelligencia ügynökök már nem asszisztensként fognak szolgálni, hanem egyszerűen átveszik az embertől feladatainak zömét.
De itt jön a töréspont, ami mindannyiunk számára tanulságos lehet.
Minél többet tudunk a mesterséges intelligencia működéséről, annál kevesebbet tudunk a fejlődésének irányáról. A MI-használatának hajnalán minden válasza lenyűgöző volt. De ha már hónapokat töltünk deep learning kurzusokkal, Python kódokkal, és egyre jobban értjük a mesterséges intelligencia szerkezetét, akkor eljutunk arra a pontra, ahol a varázslat elillan. Maradnak a hallucinációk, az adatrések, a logikátlan válaszok és a felismerés: ezek az LLM-ek (Nagy Nyelvi modellek, mint például az OpenAI) valójában nem tudnak, csak szimulálnak. És ezt nem mindenki veszi észre. Ez nem szkepticizmus, hanem éleslátás.
Az általános mesterséges intelligencia mítosza
A GPT-5 valóban egy elképesztő mérnöki teljesítmény lesz, ebben nincs és nem is lesz vita. De az, hogy „mindent tud majd”, csak addig hangzik jól, amíg nem találkozunk azzal a kérdéssel, ahol a valódi tudás, a kontextus és az ítélőképesség kellene, hogy a középpontban legyen. Az általános modellek – bármilyen nagyok is – egyre kevésbé tudnak lépést tartani azzal a mélységgel, amit egy szakértő vagy tapasztaltabb felhasználó keres. És ez a kulcs: nem a szélesség, hanem a mélység számít. A jövő nem az univerzális, „mindenes” MI-ban van, hanem a specializált, valós tudásra épülő, jól tréningezett rendszerekben, amik nem csak „próbálnak válaszolni”, hanem értik is, amit válaszolnak. Ezért is van az, hogy miközben a GPT-5 érkezése valóban sorsfordító lehet technológiailag, az emberi felhasználók számára ez az élmény nagyon különböző lehet.
A valóság kettős természete
A laikus felhasználó csodálkozik a szakértő felhasználó viszont kritizál. Ez nem ellentmondás. Ez a mesterséges intelligencia természetének igazsága. Bemutatok néhány esettanulmányt arról, hogyan használják már ma a „nagyok” a mesterséges intelligenciát? Például a Morgan Stanley, a világ egyik legnagyobb pénzügyi szolgáltatója, mesterséges intelligenciával segíti a befektetőit. 2023-ban bejelentette, hogy az OpenAI GPT-4 modelljére épülő chatbotot integrált belső tanácsadói rendszerébe, azzal a céllal, hogy a pénzügyi tanácsadók gyorsan, pontosan elérjék az ügyfélszolgálati és befektetési dokumentumokat. A rendszer több mint, 100 ezer oldalnyi belső anyagban keres és válaszol érthetően, 1 másodperc alatt, így a tanácsadók 30–50%-kal gyorsabban válaszolnak az ügyfelek kérdéseire és ez időben és pénzben is hatalmas megtakarítás. Vagy egy másik izgalmas példa, a Spotify mesterséges intelligenciával hangolja újra a zenei ízlésünket A Spotify már régóta használ mesterséges intelligenciát a zenei ajánlórendszerében, de 2023 óta generatív MI-t is bevetett. Megjelent a „DJ” funkció, amely egy valós idejű, beszélő, személyre szabott zenei kurátor, amit egy „X” nevű GPT-alapú MI vezérel. Képes felismerni a hallgató zenei szokásait, múltbeli kedvenceit, és dinamikusan ajánl zenéket, sőt, beszédhangon kommentál is. A hatása egészen elképesztő, a DJ funkció bevezetése után felhasználók milliója használta, a hallgatók 40%-a (!) naponta visszatér hozzá. Miért fontosak ezek a példák? Ezek az esetek világosan mutatják, hogy a mesterséges intelligencia már nem elmélet, hanem gyakorlat. A GPT-5 érkezése csak felgyorsítja azt a trendet, amely már most is átalakítja a pénzügyi, zenei, jogi és számos más iparágat.
A különbség most már nem az, hogy használjuk-e a MI-t, hanem hogy hogyan használjuk?
Mit ne várjunk a GPT-5-től, még akkor is, ha jól hangzik! A mesterséges intelligencia kétségtelenül lenyűgöző. De ne hagyjuk, hogy a marketing vagy a túlzó hírek miatt többet várjunk tőle, mint amire valóban képes. A következő néhány példa félig komoly, félig szórakoztató, de minden pontja mögött valóságos tapasztalat áll. A MI nem ír le ellenőrizhetetlen szakdolgozatot helyettünk. Hiába tud egy MI szépen fogalmazni, a plágiumellenőrző rendszerek már figyelembe veszik a mesterséges szövegeket is. Egyes egyetemek kifejezetten beépítették a ChatGPT vagy más LLM-ek által generált szövegek kiszűrését az értékelésük folyamatába. Használjuk tehát inkább inspirációra, de ne adjuk be a dolgozatunkat úgy, ahogy van. A tanárok is látják már MI-t.
A MI nem ért jobban a gyerekeink neveléséhez, mint a szülők. Lehet, hogy tud mondani pár Montessori-elvet vagy nevelési tippet, de a MI nem ismeri a gyerekek temperamentumát, múltját, traumáit, mimikáját, személyes történetét. Egy szülő-gyerek kapcsolatot nem lehet API-hívással megérteni, ugyanakkor használhatjuk ötletgyűjtésre, de az ölelés még mindig jobb „UX” élmény.
Tudnunk kell, hogy a MI nem gondolkodik (még) csak szimulál. Ez a legfontosabb tévhit: az MI nem tudja, amit mond, csak úgy hangzik, mintha tudná. Ez statisztikai mintakövetés, nem pedig bölcsesség. A MI szó szerinti „hallucinációja” egy technikai kifejezés arra, amikor teljesen valótlan, de meggyőző választ ad. Ne csak olvassuk, amit ír a MI, hanem gondolkodjunk is rajta!
A MI eszköz, nem próféta. A GPT-5 egy csodálatos technológia. Segít írni, összefoglalni, ötletelni, szerkeszteni, értelmezni. De nem helyettesíti a szakértelmet, a tapasztalatot és az emberi józanságot. A MI nem tud mindent, de rengeteg mindenre jó. A kérdés az: mire használjuk? És talán még fontosabb kérdés, hogy merre van az előre? A legjobb MI-kutatók szerint a „MI-jövő” inkább speciális modellekben, domain-alapú tudásban és kisebb, de mélyebbre ható intelligenciákban rejlik Az igazi versenytárs nem az lesz, aki használ egy LLM-et, hanem aki épít egyet, jól definiált célra. A GPT-5 tehát nem válasz, hanem egy eszköz, ahogy például a nyomtatás sem oldotta meg a tudatlanságot, csak lehetőséget adott a tanulásra.
A GPT-5 kapcsán érezhető az eufória, de nem árt, ha van mellettünk valaki, aki higgadtan megkérdezi: tényleg jobban gondolkodik, vagy csak jobban fogalmaz? Kérdezzük meg tehát, a GPT-5 okosabb lesz, mint az ember? Nem. Gyorsabb, pontosabb, de nem ért kontextust úgy, mint egy ember. Szimulál, nem gondolkodik. Veszélyes lehet a MI? Önmagában nem. De ha emberek túlértékelik vagy félrehasználják, akkor lehet belőle probléma. Akkor ne is használjuk? Dehogynem! A mesterséges intelligencia fantasztikus lehetőségeket kínál. De csak akkor, ha értjük, mire (nem) jó.
A GPT-5 és a mesterséges intelligencia világa elsőre lenyűgöző, másodjára talán zavarba ejtő. Egy biztos: ez már nem a jövő, hanem a jelen. És a jelenben nem csak olvasók vagyunk, hanem szereplők is.
Ezért most Önökhöz fordulunk. Kipróbálta már valamelyik GPT-modellt? Mire használta? Miben segített vagy épp miben okozott csalódást? Talált benne igazi értéket, vagy csak jópofa játéknak tűnt? Írja meg kommentben a tapasztalatait, legyen szó egy frappánsan megírt levélről, egy félrement orvosi kérdésről, vagy arról, hogyan lett belőle a leggyorsabb tanulópárja? Mert miközben mi a technológiáról beszélünk, az igazán fontos történeteket Önök, felhasználók írják. Ossza meg ezt a cikket másokkal is, ha Ön szerint is érdemes többeknek is átlátni a mesterséges intelligencia működését, nem csak használni.
A GPT-5 tehát nem válasz, hanem lehetőség. Lehetőség arra, hogy hatékonyabbá tegyük a munkánkat, gyorsabban tanuljunk, és új utakat nyissunk meg, ha közben nem felejtjük el: az eszköz nem cél.
