Ha ilyen háziállatot tart, akkor kétszer akkora a skizofrénia kockázata

John McGrath pszichiáter és kollégái az ausztrál Queenslandi Mentális Egészségügyi Kutatóközpontban áttekintették az elmúlt 44 évben 11 országban, köztük az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban megjelent tudományos cikkeket.

2023-as áttekintésük szerint „jelentős pozitív összefüggés van a széles körben meghatározott macskáknak való kitettség és a skizofréniához kapcsolódó rendellenességek megnövekedett kockázata között.” A szerzők hangsúlyozzák, hogy „több magas színvonalú kutatásra van szükség” ezen a területen – írja a ScienceAlert.

Az a gondolat, hogy a macskáknak köze lehet a skizofrénia kockázatához, már 1995-ben megjelent, amikor a Toxoplasma gondii parazitát jelölték meg lehetséges okként. Azonban az eddigi munka ellentmondásos eredményeket mutatott.

Egyes kutatások azt sugallják, hogy a macskáknak való gyermekkori érintkezés növelheti a skizofrénia kialakulásának esélyét, míg mások nem találtak összefüggést.

A tisztább kép érdekében McGrath és csapata úgy véli, hogy szükséges az összes rendelkezésre álló adat rendszerszintű áttekintése.

Szennyezett víz

A T. gondii parazita, amelyet leggyakrabban ártalmatlannak tartanak, és nem megfelelően termálisan feldolgozott hús vagy szennyezett víz fogyasztása révén terjed. A fertőzés fertőzött macska ürülékén keresztül is terjedhet. Becslések szerint az Egyesült Államokban mintegy 40 millió ember fertőzött meg ezzel a parazital, többnyire tünetek nélkül. Ennek ellenére a kutatók egyre inkább szokatlan hatásait tapasztalják ennek a fertőzésnek a szervezetre.

A parazita elérheti a központi idegrendszert, és befolyásolhatja a neurotranszmittereket, valamint személyiségváltozásokkal, pszichotikus tünetek megjelenésével és bizonyos neurológiai rendellenességekkel, köztük skizofréniával is összefüggésbe hozható. De ez az összefüggés nem jelenti azt, hogy a T. gondii okozza ezeket a változásokat, és hogy a fertőzés feltétlenül a macskán ered.

Az ausztrál csapat szerint „különböző tényezők beszámolása után a macskáknak kitetteknek körülbelül kétszer nagyobb eséllyel alakultak ki skizofrénia.”

Fontos szem előtt tartani, hogy a 17 elemzett tanulmányból 15-öt eset-kontroll módszerrel végeztek, amely nem bizonyítja az ok-okozati összefüggést, és gyakran nem fedi le az összes tényezőt, amelyek befolyásolhatják az eredményeket.

Kritikus időszak?

Az egyik legmeglepőbb eredmény mégsem maga a parazita, hanem az, hogy úgy tűnik, nagy szerepe lehet annak, életünk melyik szakaszában élünk együtt macskákkal. Egy tanulmány például azt találta, hogy a 13 éves kor előtti macskatartás még nem mutatott markáns kapcsolatot, de a 9–12 éves időszak valamiért érzékenyebbnek bizonyult.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a macskák ebben a három évben „veszélyesebbek” lennének. Sokkal inkább arról van szó, hogy a gyerekkor bizonyos időszakai kényesebbek, rugalmasabbak, nyitottabbak, és ilyenkor a környezeti hatások is mélyebb nyomot hagyhatnak. Hogy pontosan miért, arra még a kutatók sem tudják a választ.

Macskaharapás

Egy amerikai kutatás, amelyben 354 pszichológia hallgató vett részt, nem talált összefüggést a macskatartás és a pszichotikus élményekre való hajlami ranglétrán elért pontszámok között, de azt mutatta, hogy azok, akik macskaharapásban szenvedtek el, magasabb pontszámot értek el, mint azok, akik nem.

Egy másik, mentális zavarral rendelkező vagy nem élő embereken végzett tanulmány is összefüggést mutatott meg a macskaharapással bizonyos pszichológiai élményekkel, de a szerzők azt jelezték, hogy más kórokozók, például a Pasteurella multocida is felelősek lehetnek.

Mielőtt végleges következtetéseket vonnának le, a tudósok hangsúlyozzák a jobb és átfogóbb kutatás szükségességét.

Magas színvonalú tanulmányok

„Áttekintésünk alátámasztja a macskatartás és a skizofréniához kapcsolódó rendellenességek közötti összefüggést” – állapítják meg a szerzők. „Magas színvonalú vizsgálatokra van szükségünk, amelyek nagy és reprezentatív mintákon alapulnak, hogy jobban megértsük a macskatartást, mint lehetséges kockázati tényezőt a mentális zavarok számára.”

A macskák milliók életébe hoznak nyugalmat, játékosságot és egy kis gyengéd rendetlenséget. Nincs kutatás, amely szerint veszélyes lenne együtt élni velük.

A tudomány jelenleg csak annyit mond: van egy halvány jelzés, amit érdemes tovább vizsgálni. Nem több, nem kevesebb. A skizofrénia kockázata sokkal összetettebb annál, hogy egyetlen tényezőre lehessen fogni. De minden új információ, minden apró mozaikdarab közelebb visz ahhoz, hogy megértsük, hogyan működik az emberi elme.