Idegenek rejtőzhetnek a Holdon és a Földet figyelik

Az Universe Today által megszólaltatott szakértő szerint az önreprodukáló szondák – más néven Neumann-szondák – elsősorban olyan égitesteket kereshetnek, ahol sok a felhasználható nyersanyag. A mi Holdunk ehhez ideális; itt bázist építhetnek, további egységeket „nyomtathatnak”, és lépésről lépésre feltérképezhetik az egész Naprendszert. A folyamat persze nyomokat hagy, ezeket hívjuk technoszignatúráknak.

Miért pont önreprodukáló szondákkal terjeszkednek a földönkívüliek?

Alex Ellery, a Carleton Egyetem professzora szerint egy fejlett civilizáció számára a galaxis felfedezésének leghatékonyabb módja az lenne, ha kisméretű, automatizált, önmagukat másoló szondákat bocsátana útnak. Ezeknek nincs szükségük levegőre, vízre vagy élelemre, és elviselik a hatalmas gyorsulásokat is. Út közben bányásszák ki a szükséges anyagokat, majd onnan folytatják a terjeszkedést, ahol a legtöbb erőforrás található.

A felvetés a Fermi-paradoxon egyik magyarázatához is kapcsolódik: ha a terjeszkedés ilyen egyszerű, miért nem találkoztunk még velük?

Ellery szerint elképzelhető, hogy eddig egyszerűen rossz helyen keresgéltünk, vagy nem a megfelelő jeleket kutattuk.

Miért éri meg az idegeneknek önreprodukáló szondákat építeni?

A legfőbb motiváció a túlélés és a felfedezés lehet. Egy civilizáció ezzel a módszerrel elkerülheti a kozmikus veszélyeket, saját technológiájának kockázatait, és közben feltérképezheti a szükséges erőforrásokat is. Utóbbi a Naprendszerben logikusan az aszteroidaövre, a kisebb, de fémekben gazdag égitestekre, valamint a Holdra irányítaná a figyelmüket. A távolabbi Kuiper-övben ráadásul több százmillió apró objektum kering, amelyek nagy részét még sosem vizsgáltuk meg közelről – vagyis bőven lenne hol „elrejtőzniük”.

Egy önmagát másoló idegen űrszonda mindennapjai

Ellery szerint a szondák tevékenysége hat egymásra épülő lépésből állhat:

1. Erőforrásban gazdag égitestek – például aszteroidák vagy holdak – megközelítése.
2. Felderítő egységek építése és szétküldése a környezet feltérképezésére.
3. Bázishelyek kijelölése és létesítése ott, ahol a legtöbb a hasznos nyersanyag.
4. Önreprodukció, vagyis új szondák és további felderítők létrehozása.
5. Hosszú távú kutatás és részletes adatgyűjtés.
6. Speciális feladatok elvégzése, például nagyobb űrtelepek építése – mindezt úgy, hogy a lakható bolygókat lehetőség szerint elkerüljék.

Milyen „ujjlenyomatot” hagyhatnak?

A legvalószínűbb nyomokat a Holdon érdemes keresni: ilyenek lehetnek a szokatlan izotóparányok vagy a mágneses eltérések. Ha a szondák például nukleáris reaktorokkal működnek, ezek jellegzetes izotópmintázatot hagyhatnak hátra. E nyomokat a holdkőzetekben vagy a felszín alatti rétegekben lehetne kimutatni. A Hold ráadásul a gyakori becsapódások ellenére is hosszú ideig megőrzi mindazt, ami egyszer a felszínére került.