Három hatalmas szobor bukkant elő Egyiptom elsüllyedt városából 2000 év után

A történelmi műveletet Sherif Fathy turizmusért és régiségekért felelős miniszter, Alexandria kormányzója, valamint katonai vezetők és nemzetközi média képviselői is tanúsították, hangsúlyozva a víz alatti régészet globális jelentőségét. A műtárgyak az ókori Canopus városának egy korábbi kiterjesztéséből származnak, amely a Thonis-Heracleion komplexum része volt, és egykor uralta a Földközi-tenger kereskedelmi útvonalait.

A kiemelkedő lelet a kvarcitból készült szfinx, amely Ramszesz II. uralkodói kartusszal van díszítve. Ramszesz II. Egyiptom egyik legerőteljesebb fáraója volt, a 19. dinasztia idején (i. e. 1279–1213), és műemlékei uralták a Nílus völgyét, valamint jelentős befolyást gyakoroltak a kelet-mediterrán térségre.

„Ez a figyelemre méltó mérföldkő megerősíti Egyiptom elkötelezettségét egyedi kulturális öröksége megőrzése iránt” – jelentette ki Sherif Fathy miniszter, aki köszönetet mondott a hadseregnek és a haditengerészetnek a művelet támogatásáért.

A késői ptolemaida korszakból származó azonosítatlan férfi gránit kolosszusa a hellenisztikus művészeti hagyományokat tükrözi, amelyek Egyiptomban Alexandrosz Nagy hódítása után virágoztak. Ez a szobor értékes bizonyítéka annak a kulturális keveredésnek, amely jellemezte Egyiptomot a fáraói uralom utolsó évszázadaiban, amikor a görög és egyiptomi művészeti stílusok egyedi hibrid formákat hoztak létre.

Az Abu Qir-öböl a világ egyik legjelentősebb víz alatti régészeti lelőhelyévé vált, amely az egykor Egyiptom Földközi-tenger felé vezető kapuját jelentő városok elsüllyedt maradványait őrzi. Mohamed Ismail Khaled, a Felső Régiségi Tanács főtitkára az öböl régészeti jelentőségét „élő tanúnak” nevezte Egyiptom hosszú történelmében.

A lelőhely teljes római kori települést tartalmaz, templomokkal, lakóházakkal, ipari létesítményekkel, víztározókkal, halastavakkal és egy 120 méter hosszú kereskedelmi dokkal. Az ókori kikötő közelében régészek egy régi kereskedőhajó roncsát is feltárták, amely bizonyítja Egyiptom intenzív tengeri kereskedelmi kapcsolatát a Földközi-tenger térségével.

Korábbi feltárások számos műtárgyat hoztak felszínre több civilizációból: amforákat ősi bélyegekkel, királyi szobrokat, szfinxeket, ushabti figurákat, kőhorgonyokat és pénzérméket a fáraói, ptolemaida, római, bizánci és iszlám korszakokból, bizonyítva a hely folyamatos lakottságát és jelentőségét.

A víz alatti művelet jelentős előrelépést jelent Egyiptom víz alatti régészeti képességeiben, az első ilyen volumenű vállalkozás 25 év után. Mohamed Mustafa vezető víz alatti régész elmondta, hogy további leletek is várhatók, köztük egy kivételesen jó állapotban megőrzött ókori hajó, amely jelenleg vizsgálat alatt áll.

A római nemes makulátlan fehér márványból készült szobra a civilizáció utolsó szakaszát képviseli, amikor Egyiptom a Római Birodalom egyik tartománya volt. Kiváló állapota bizonyítja, hogy az Abu Qir-öböl régészeti kincseit közel kétezer évig védték a kedvező körülmények.

Idővel földrengések és a tengerszint emelkedése fokozatosan elnyelte a Nílus-delta partvidéki területeit, köztük a fontos Canopus és Thonis-Heracleion kikötőket. Ami egykor tragédia volt az ókori lakosok számára, ma viszont páratlan lehetőséget kínál a modern régészeknek, hogy tanulmányozzák ezeket a történelembe „befagyott” pillanatokat a Földközi-tenger hullámai alatt.