Tudomány

Rejtélyes dolgot találtak a fehér cápa DNS-ében

A felfedezés megváltoztatja a „fehér halálról” alkotott eddigi képünket

A méltán rettegett ragadozóról kiderült, hogy három, egymástól meglepően különböző genetikai csoportra oszlik. Ez nem csak a fehér cápáról alkotott eddigi ismereteinket változtatja meg, hanem befolyással lehet a faj védelmére is.

Rejtélyes dolgot találtak a fehér cápa DNS-ében
Képünk illusztráció
Fotó: AFP/Image Source/Ken Kiefer 2

A Floridai Természettudományi Múzeum szakemberei a világ különböző tájairól származó, több mint százötven nagy fehér cápa genetikai állományát vizsgálták.

Az eredmény mindenkit meglepett: a cápák nem egyetlen nagy, összefüggő populációt alkotnak, hanem három, genetikialag jól elkülöníthető csoportban élnek.

  • Az egyik az északi Csendes-óceánban,
  • a másik a déli Csendes-óceán és az Indiai-óceán vizeiben,
  • a harmadik pedig az északi Atlanti-óceánban és a Földközi-tengerben vadászik.

A genetikai adatok szerint mindhárom csoport egyetlen közös ősi csoporta vezethető vissza, amely körülbelül tízezer évvel ezelőtt, nem sokkal az utolsó jégkorszak vége után élt – írja a Science Alert.

A nagy fehér cápa DNS-e nem azt mutatja, amit várnánk

A kutatók kétféle genetikai információt vizsgáltak:

  • a nukleáris DNS-t, amely a sejtmagban van, két szülőtől öröklődik, és tartalmazza a teljes „genetikai receptkönyvet”,
  • és a mitokondriális DNS-t (mtDNS), amely a sejt energiatermelő központjában, a mitokondriumban található, és szinte kizárólag anyai ágon adódik tovább.

Az mtDNS különösen hasznos a kutatóknak, mert jól követhető vele az anyai leszármazási vonal, a vándorlási útvonalak és a populációk közötti határok. A nagy fehér cápáknál ez a módszer azonban most csődöt mondott.

Az anyai ág rejtélye

A furcsaság az, hogy míg a három csoport nukleáris DNS-e szinte teljesen megegyezik, addig az mitokondriális DNS-ek látványosan eltérnek egymástól. A minta arra utal, hogy a nőstények a szülőhelyükre térnek vissza szaporodni, ezt hívják helyhűségnek vagy filopátriának.

Csakhogy amikor a kutatók alaposan elemezték az adatokat, kiderült, hogy ez az elmélet itt nem állja meg a helyét.

A kutatók 150 egyed genetikai állományát elemezték a világ minden tájáról, de nem találtak bizonyítékot arra, hogy a nőstények csak bizonyos hímekkel párosodnának. Ha így lenne, annak a nukleáris DNS-ben is látszania kellene.

A megszokott magyarázatok elvéreztek

A tudósok több lehetséges forgatókönyvet is teszteltek:

  • a helyhűség különböző változatait,
  • a nemi arányok eltolódását,
  • a genetikai sodródást,
  • és a természetes szelekciót.

Egyik magyarázat sem adott választ a rejtélyre. A természetes szelekció csak akkor hozna létre ekkora eltérést, ha bizonyos mtDNS-változatok létfontosságú előnyt jelentenének, de a világszerte élő mintegy 20 ezer példány esetében ennek nincs jele.

Hiányzó láncszem az evolúcióban

A kutatók végül arra jutottak:

valami más is történik, amit a jelenlegi tudományos ismereteink nem tudnak pontosan leírni.

Talán egy eddig ismeretlen viselkedési vagy ökológiai tényező alakítja az anyai vonalakat, de lehet, hogy egy teljesen új evolúciós mechanizmust sikerült feltárni.

Miért számít mindez?

A felfedezés nemcsak tudományos érdekesség. Ha a három csoport valóban önálló genetikai egység, az teljesen átformálhatja a faj védelmének stratégiáját. A halászati szabályozástól a tengeri védett területek kijelöléséig mindenhol számolni kell ezzel a rejtett genetikai sokszínűséggel.

Az eredmények a PNAS folyóiratban jelentek meg – adta hírül az Origo.

Egy korábbi kutatás szerint a nagy fehér cápa evolúciós sikere egy sor genetikai változásnak köszönhető. A faj törzsfejlődése igazi evolúciós sikertörténet.

Kapcsolódó írásaink