Megdöbbentő titokra derült fény a spanyolnáthával kapcsolatban

Több mint száz évvel az emberiség egyik legsúlyosabb világjárványa után a kutatók újabb részleteket tártak fel a spanyolnátha néven ismert influenzavírus múltjából. A Zürichi és a Bázeli Egyetem tudósai a Zürichi Egyetem orvosi gyűjteményének különleges mintáit vizsgálták. A maradványok egy 1918-as áldozattól származtak, aki az első világháború végén halt meg az influenzajárvány következtében.

A kutatóknak sikerült teljes egészében szekvenálniuk a vírus genomját.

Az eredmények megerősítették, hogy a kórokozó már a pandémia korai szakaszában rendelkezett azokkal a mutációkkal, amelyek lehetővé tették az emberi sejtek hatékony megfertőzését.

Mindez azt jelenti, hogy a vírus már a kezdetek kezdetén rendkívül alkalmazkodóképes és veszélyes volt.

A spanyolnátha tanulságai segíthetnek a jövő járványainak megfékezésében

A spanyolnátha – amelyet a H1N1 típusú influenzavírus egyik korai változata okozott – 1918 és 1920 között körülbelül 500 millió embert fertőzött meg, és a becslések szerint 20–100 millió halálos áldozatot követelt világszerte. Bár a vírus hatása pusztító volt, annak pontos genetikai fejlődése eddig szinte teljes homályban maradt. A mostani felfedezés ezért kulcsfontosságú; nemcsak a múltat segíthet megérteni, de a jövőbeli járványokra is felkészíthet.

Ez a kutatás megmutatja, milyen korán képes volt a vírus alkalmazkodni az emberi szervezethez – magyarázta Verena Schünemann paleogenetikus, a BMC Biology című tudományos folyóiratban megjelent tanulmány vezető szerzője, számol be az origo.hu. „Minél jobban megértjük a vírusok fejlődésének menetét, annál hatékonyabban tudjuk előrejelezni és modellezni a jövőbeli járványokat.”

A vizsgálatok során a kutatók különös figyelmet fordítottak azokra a genetikai markerekre, amelyek segítik a vírust az emberi sejtekhez kötődni. Ezek közül több már jelen volt a vizsgált mintában – vagyis a vírus már az első hullám idején is képes volt tömeges fertőzést okozni.

Egyetlen vírusváltozat kebelezhette be a világot.

A szakemberek a svájci mellett amerikai és brit vírusmintákat is vizsgáltak.

Az eredmények szerint az 1918-as vírus genetikai állománya hasonló volt a világ minden részén, azaz már korán kialakult egy gyorsan terjedő globális változat.

Kaspar Staub, a Zürichi Egyetem munkatársa, a publikáció társszerzője szerint az interdiszciplináris megközelítés – amely a történeti, orvosi és genetikai adatokat egyesíti – új dimenziókat nyitott a pandémiák kutatásában. „A régmúltból származó bizonyítékok és a legmodernebb technológia ötvözésével soha nem látott részletességgel érthetjük meg, hogyan terjedt a vírus a világban” – tette hozzá.