Észrevétlenül tört át 90 milliárd liter víz Grönland jégtakaróján

Ez az első alkalom, hogy a tudósok dokumentálták ezt a jelenséget Grönlandon, ezáltal új információkkal szolgálva annak megértéséhez, hogyan fog változni Grönland, a jégtakaró olvadása mentén.

Ez azt is mutatja, hogy milyen erős és pusztító tud lenni a jégtakaró alatt megbúvó olvadékvíz.

„A grönlandi jégtakaró alatti szubglaciális tavak létezése még viszonylag új keletű felfedezés, és – ahogy tanulmányunk is mutatja – még mindig sok mindent nem tudunk arról, hogyan fejlődnek, és hogyan befolyásolhatják a jégtakarórendszert” –magyarázza Jade Bowling gleccserkutató, a brit Lancasteri Egyetem munkatársa.

„Fontos, hogy munkánk rávilágít arra, hogy jobban meg kell értenünk, milyen gyakran száradnak le, és ami még fontosabb, hogy milyen következményekkel jár ez a környező jégtakaróra nézve”

Grönland jégtakarója egy hatalmas jégtakaró, amely a sziget nagy részét beborítja, maximális vastagsága meghaladja a három kilométert. Ez a fagyott kiterjedés hatalmas mennyiségű vizet köt meg; ha teljesen elolvadna, a globális tengerszint becslések szerint 7,4 méterrel emelkedne.

A tudósoknak csak a közelmúltban sikerült megfigyelniük a jég alatt rejlő mélységeket radarral felszerelt repülőgépek segítségével. Ezek a megfigyelések egy összetett és dinamikus környezetet tárnak fel. A jégtakaró alatt nemcsak folyékony tavak találhatók, hanem olvadékvízzel apadnak és dagadnak, ami néha a jég felfelé húzódását okozza, ezt a jelenséget „vízhólyagoknak ” nevezik.

Egy olyan erős árvíz, amely képes megrepeszteni a jeget, valami egészen új. Bowling és kollégái 2014-es műholdas adatok tanulmányozása során fedezték fel ennek a vad jelenségnek a bizonyítékait. Július végétől augusztus elejéig tartó 10 napos időszak alatt észrevették, hogy egy 2 négyzetkilométeres terület hirtelen 85 méterrel csökkent – ez egy közepes méretű felhőkarcoló magasságának felel meg.

Az összeomlás előtt a terület körülbelül 10-15 méterrel emelkedett, ahogy a víz felfelé nyomta, egy kupolává alakulva. A kupola akkor omlott össze, amikor a víz – körülbelül 90 millió köbméternyi mennyiség – hirtelen elfolyt.

A medencétől körülbelül 1 kilométerrel lejjebb a kutatók további furcsaságokat találtak. Ott a jég nagy része erősen megrepedezett, és akár 25 méter magas jégtömbök is lerakódtak a felszínre. Lejjebb a jégtakaró felszínének 6 négyzetkilométeres részét tisztára mossa a jégtakaró.

„Amikor először láttuk ezt, annyira váratlan volt, azt hittük, hogy probléma van az adatainkkal” –magyarázza Bowling. „Ahogy azonban mélyebbre mentünk az elemzésben, világossá vált, hogy amit megfigyeltünk, az a jég alól kiáramló hatalmas vízáradat utóhatása volt.”

A kutatók szerint a medencétől lefelé eső törési zóna az a pont, ahol a víz a jég alól feltör, kiáramlik és hatalmas területet mos tisztára, miközben a felszínen folyik.

Míg a korábbi megfigyelések már kimutatták, hogy az olvadékvíz mozoghat a jég alatt, ez az első alkalom, hogy bizonyítékot láttunk arra, hogy áttöri azt. Mivel Grönland továbbra is gyors ütemben olvad, ez fontos információ.

„A tanulmányban felfedezett eredmények sok szempontból megleptek minket. Új és váratlan dolgokat tanított nekünk arról, hogyan reagálnak a jégtakarók a felszíni olvadékvíz szélsőséges beáramlásaira, és hangsúlyozta a jégtakaró komplex hidrológiai rendszerének jobb megértésének szükségességét, mind most, mind a jövőben” –mondja Amber Leeson gleccserkutató, a Lancasteri Egyetem munkatársa - írta meg a Sciencealert.

„Tekintettel arra, hogy a szubglaciális hidrológia milyen mértékben befolyásolja a jégtakaró dinamikáját, kritikus fontosságú, hogy továbbra is jobban megértsük ezeket a rejtett és rosszul megértett hidrológiai folyamatokat, és ezek a műholdas megfigyelések kulcsfontosságúak ebben.”