Az első ősi fosszilis ékszert találták meg Spanyolországban

A La Brujula Verde beszámolója szerint a négy centiméteres (1,6 hüvelykes) fosszilis töredék a Colpocoryphe nemzetséghez tartozik, egy tengeri ízeltlábúhoz, amely körülbelül 450 millió évvel ezelőtt, az ordovíciumi időszakban élt. A felfedezést nem a geológiai kora teszi rendkívülivé, hanem az emberi módosulás egyértelmű bizonyítéka. Az Adolfo Fernández-Fernández vezette csapat kutatói akár hét mesterségesen kopott csiszolt felületet is azonosítottak a fosszília alsó részén, ami arra utal, hogy a leletet szándékosan ékszerként vagy amulettként formálták meg az i. sz. 1. és 3. század között.

Az Archaeological and Anthropological Sciences folyóiratban megjelent régészeti tanulmány feltárja, hogy a rómaiak mágikus tulajdonságokat tulajdonítottak a fosszíliáknak, a természetfeletti fenyegetések elleni védelemnek tekintve azokat. A trilobiták szegmentált megjelenése, amely egy páncélos bogárra hasonlít, valószínűleg fokozta a vélt védő tulajdonságait. Az ősi szövegek leírják, hogy a rómaiak hogyan hitték, hogy a nagy, megkövesedett csontok óriásokhoz vagy mitológiai hősökhöz tartoztak, míg a kisebb gerinctelen fosszíliákat, mint például a trilobiták, erőteljes amuletteknek tekintették a gonosz ellen.

A fosszília összetételének elemzése arra utal, hogy Közép-Spanyolországból származhat, valószínűleg a Toledo vagy Ciudad Real régióból, több mint 430 km-re a felfedezés helyétől. Ez arra utal, hogy a trilobiták a római kereskedelmi hálózatokon utaztak, különösen a Méridát Astorgával összekötő Via de la Plata útvonalon. Egy ilyen tárgy szállításába fektetett erőfeszítés kiemeli a lelet vélt értékét és ritkaságát a római provinciákban.

A kutatók két fő elméletet javasolnak a trilobita funkciójára vonatkozóan. Valószínűleg személyes ékszerként viselték, a viselési minták arra utalnak, hogy fémből vagy bőrből foglalták, jellegzetes, szegmentált háti felszínt mutatva. Alternatív megoldásként egy larárium (háztartási szentély) része lehetett szent felajánlásként, mivel egy MAXSIMVS nevet tartalmazó felirat közelében fedezték fel, ami potenciálisan egy magas rangú rezidenciában lelt rituális kontextusra utal.

A felfedezés világszerte mindössze tizenegy ismert esethez ad hozzá, amikor az ókori kultúrák trilobita fosszíliákat gyűjtöttek és módosítottak. A korábbi példák között szerepel egy 14 000 éves lyukas trilobita medál a paleolitikum kori Franciaországból, középkori észt temetői amulettek, valamint az őslakos amerikai ute törzsek hiedelme, miszerint a trilobiták megkövesedett, védelmező képességgel rendelkező vízi bogarak voltak. Az armeai példány azonban az első egyértelmű kapcsolatot jelenti a római anyagi kultúrával.

Érdekes módon a trilobiták szelvényezett formája befolyásolhatta a római ékszerek tervezését. A régészeti bizonyítékok azt mutatják, hogy a rómaiak üveg- és gagátgyöngyöket, úgynevezett Trilobitenperlent készítettek, amelyek utánozták a fosszília jellegzetes bordázott megjelenését. Ezek a tömeggyártott ékszerek, amelyek a nők és a gyermekek körében népszerűek voltak, úgy vélték, hogy ugyanolyan védő tulajdonságokkal rendelkeznek, mint az eredeti fosszíliák, miközben a hétköznapi polgárok számára is könnyebben hozzáférhetők.

Az Armea trilobitát végül egy római szemétlerakóban dobták ki kerámiákkal, érmékkel és állatcsontokkal együtt, ami arra utal, hogy elvesztette jelentőségét, amikor a kerete eltört, vagy a tulajdonosa meghalt. Ez a figyelemre méltó lelet azt mutatja be, hogyan építették be a rómaiak az ősi természettudományt spirituális hiedelmeikbe, felismerve a lábuk alatt élő lények mélyreható korát, amelyek évmilliókkal civilizációjuk megjelenése előtt éltek - adta hírül az ancient-origins.net.