Tudomány
By-by ISS
Lassan minden elfogy odafönt
Mindössze kilenc milliméter választja el a Nemzetközi Űrállomáson (ISS) dolgozó asztronautákat a megsemmisüléstől - ennyi ugyanis a fémszerkezet falvastagsága. Az szinte mellékes, hogy alapvetően ennek a harmada is elég lenne, csak ugye fő a biztonság alapon inkább a strapabíróbb megoldás - és ezzel a nagyobb tömeg - mellett tették le anno a mérnökök a voksot. A szóban forgó kilenc milliméter és a rajta található szigetelés amúgy semmiség azoknak az űrszemeteknek, melyek a magasban keringő egységet veszélyeztetik. S ennek igazolására talán elég azt leírni, hogy egy óránként (például) tizennyolc-húszezer kilométeres sebességgel mozgó körömnyi hulladék úgy menne keresztül ezen az egészen, mint forró kés a puha vajon.
Az ISS nincsen messze, átlagosan mindössze négyszáz kilométerre található Földünk felszínétől, így ha tiszta az idő, szabad szemmel is kiszúrható. Olyan, mint egy nagyon fényes csillag, csak „csöppet” gyorsabban mozog - így ha hipotetikusan pont a fejünk fölött suhanna el a Hortobágyon, akkor sem észlelhetnénk tovább tizenkét-tizenhárom percnél. Átlagosan amúgy naponta háromszor kerül a Kárpát-medence fölé.
A 2000. novembere óta folytonosan lakott, durván egy amerikai futballpálya méretű ISS lassan eléri pályafutása végét, ami nem is nagy csoda, lévén 1998-as debütálása óta rendkívül komoly fizikai erőhatásoknak volt kitéve odafönt. Az anyagfáradás „természetes” jelenség, a napelemeinek egy része megsérült, a levegő egyre jobban szivárog belőle, létfönntartó berendezései a folyamatos újítások ellenére is elavultak. Ha minden igaz, 2030 végén, de legkésőbb 2031 elején letérítik pályájáról azért, hogy a Csendes-óceán déli részén fekvő Nemo-ponton a vízbe csapódjon. Ez olyan kétezer-hatszáz kilométerre van a szárazföldtől, és a megunt szatelliták, uraság által levetett űrszemetek temetőhelyeként híresült el.
Ami bizonyos, a fönntartása nem olcsó mulatság, melyet nagy részben az Egyesült Államok és Oroszország állt. Utóbbi azonban tavaly jelezte, kiszáll, így az egyre inkább elavuló szerkezet már nem annyira vonzó a többieknek. Azt, hogy mi lesz helyette, nem egészen világos - abban azonban egyetértés mutatkozik, hogy az ISS olyan tudományos szolgálatokat tett az emberiségnek, melyeket az nem igen feledhet el soha.
Szűk a hely, és a szagok...
Charles Simonyi egyszer azt mondta, „odafönt kissé, hmm, súlyosak a körülmények”. Vélhetően sok igazság lehet a kijelentésben - például ugye ott a WC, melyből rögtön kettő is akad. Ezek használata minimum kényelmetlen, és ugye a szagokat sem lehet kiengedni az űrbe. Mivel egy köbméter ivóvíz olyan 1,2 tonna, nem csoda, hogy relatíve ritkán nyílik alkalom e tétel földről beérkező kiegészítésére, pláne egy-egy hagyományos fürdésre. Ami nedvességet ki lehet vonni a beltérből, azt ki is szedik és újra hasznosítják. Azaz amit X vagy Y kiizzad, azt Z (ha nem is vidáman, de mégis) megissza. Pelenka is akad bőven, mindenki kitalálhatja, mire vetik be. A hely meg nem csekély mód szűk, így csöndesen ugyan nem lehetetlen, de kissé gyöszös elvonulni.
