A Merkúrról származhat a Szaharában talált két meteorit

A Naprendszer legkevésbé tanulmányozott és legrejtélyesebb sziklás bolygója, a Merkúr olyan közel van a Naphoz, hogy a vizsgálata még a szondák számára is nehézkes. Eddig mindössze két pilóta nélküli űrszonda látogatta meg – a Mariner 10, amelyet 1973-ban indítottak, és a MESSENGER, amelyet 2004-ben indítottak. Egy harmadik, a BepiColombo, úton van, és várhatóan 2026 végén áll bolygó körüli pályára.

A tudósok keveset tudnak a Merkúr geológiájáról és összetételéről, és soha nem sikerült tanulmányozniuk a bolygó olyan töredékét, amely meteoritként landolt a Földön. Ezzel szemben több mint 1100 ismert minta található a Holdról és a Marsról a Meteoritikai Társaság adatbázisában, amely szervezet katalogizálja az összes ismert meteoritot.

Ez az 1100 meteorit a Hold és a Mars felszínéről aszteroida-becsapódások során lerepült töredékekből állt, mielőtt egy űrutazás után a Földre ért volna.

Nem minden bolygó valószínűsíthetően löki ki a Föld felé a saját darabjait ütközések során. Bár a Vénusz közelebb van hozzánk, mint a Mars, nagyobb gravitációs vonzása és sűrű légköre megakadályozhatja a becsapódási törmelék kilövését. Egyes csillagászok azonban úgy vélik, hogy a Merkúr képes meteorok generálására.

„A holdi és marsi meteoritok mennyisége alapján a dinamikus modellezés szerint körülbelül 10 Merkúr-meteorittal kellene rendelkeznünk” – mondta Ben Rider-Stokes, az Egyesült Királyság Nyílt Egyetemének akondrit meteoritokkal foglalkozó posztdoktori kutatója és a szaharai meteoritokról szóló, júniusban az Icarus folyóiratban megjelent tanulmány vezető szerzője.

„A Merkúr azonban sokkal közelebb van a Naphoz, így bármi, amit a Merkúr kilök, annak is meg kell szabadulnia a Nap gravitációjától, hogy eljusson hozzánk. Dinamikusan lehetséges, csak sokkal nehezebb. Eddig senki sem azonosított magabiztosan meteoritot a Merkúrról” – mondta, hozzátéve, hogy eddig egyetlen küldetés sem volt képes fizikai mintákat is visszahozni a bolygóról.

Ha bebizonyosodik, hogy a 2023-ban talált két meteorit – a Northwest Africa 15915 (NWA 15915) és a Ksar Ghilane 022 (KG 022) – a Merkúrról származik, az nagyban elősegítené a tudósok bolygóval kapcsolatos ismereteit Rider-Stokes szerint. Ő és társszerzői azonban figyelmeztetnek néhány ellentmondásra az űrkőzetek és a tudósok Merkúrról alkotott ismereteinek összevetésében.

A legnagyobb probléma az, hogy a töredékek úgy tűnik, körülbelül 500 millió évvel korábban keletkeztek, mint maga a Merkúr felszíne. Rider-Stokes szerint azonban ez a megállapítás pontatlan becsléseken alapulhat.

„Amíg nem juttatunk vissza anyagot a Merkúrról, vagy nem látogatjuk meg a felszínt” – mondta –, „nagyon nehéz lesz magabiztosan bizonyítani és cáfolni ezen minták merkurusi eredetét.”

De vannak olyan összetételi nyomok, amelyek arra utalnak, hogy a meteoritok kapcsolatban állhatnak a Naphoz legközelebbi bolygóval.

Nem ez az első alkalom, hogy ismert meteoritokat a Merkúrhoz kötnek. A korábbi legjobb jelöltnek – a csillagászok érdeklődésének szintje alapján – egy Északnyugat-Afrika (NWA) 7325 jelű töredék bizonyult , amelyet állítólag 2012 elején találtak Dél-Marokkóban.

Rider-Stokes szerint ez volt az első meteorit, amelyet potenciálisan a Merkúrhoz köthettek. Az elemzések azonban a krómtartalom gazdagságát mutatták, ami ellentmond a Merkúr előre jelzett felszíni összetételének.

Újabban a csillagászok azt feltételezik, hogy az aubritoknak nevezett meteoritosztály – egy 1836-ban a franciaországi Aubres-ban landoló kis meteoritból származik – a Merkúr köpenyéből, a felszín alatti rétegből származhat. Rider-Stokes szerint azonban ezek a meteoritok kémiailag nem kompatibilisek azzal, amit a csillagászok a bolygó felszínéről tudnak. „Ez az, ami annyira izgalmas a vizsgált mintákban – tökéletes kémiai összetétellel rendelkeznek ahhoz, hogy a Merkúrt reprezentálják” – mondta.

A Merkúr felszínéről és összetételéről ismert legtöbb információ a NASA MESSENGER szondájából származik, amely a bolygó kérgének összetételét vizsgálta pályáról. A Rider-Stokes által több műszerrel, köztük elektronmikroszkóppal elemzett tanulmányban szereplő mindkét meteorit olivint és piroxént tartalmaz, két vasban szegény ásványt, amelyek jelenlétét a MESSENGER megerősítette a Merkúron.

Az új elemzés a vas teljes hiányát is kimutatta az űrkőzetmintákban, ami összhangban van a tudósok feltételezéseivel a bolygó felszínéről. A meteoritok azonban csak nyomokban tartalmaztak plagioklászt, egy olyan ásványt, amelyről úgy vélik, hogy a Merkúr felszínén dominál.

A legnagyobb bizonytalanság azonban továbbra is a meteoritok kora.

„Ezek a becslések becsapódási krátermodelleken alapulnak, és nem abszolút kormeghatározáson, ezért előfordulhat, hogy nem teljesen pontosak” – mondta Rider-Stokes. „Ez nem jelenti azt, hogy ezek a minták ne lennének jó analógiák a Merkúr felszínén található regionális területekre, vagy a korai merkurusi kéregre, amely nem látható a Merkúr modern felszínén” – tette hozzá.