Szenzációs felfedezés az Északi-tenger fenekén

Az Északi-tenger vizei alatt hatalmas homokdűnék rejtőznek, amelyek hosszú évekig rejtélyt jelentettek a tudományos közösség számára.

A kutatók nemrég sikerült megfejteniük eredetük titkát, és megállapították, hogy ezek a hatalmas struktúrák egy egyedülálló geológiai folyamat eredményeként jöttek létre.

A Norvégia partjainál gyűjtött szeizmikus adatok és kőzetminták elemzése kimutatta, hogy ezek a több kilométerre kiterjedő hatalmas dűnék több millió évvel ezelőtt alakultak ki.

A tengerfenékre süllyedtek, és a régebbi, kevésbé sűrű, folyékony masszához hasonló üledékrétegeket nyomták fel a felszínre. A június 21-én a Communications Earth and Environment folyóiratban közzétett adatok kulcsot adhatnak a jövőbeli szén-dioxid-tárolási módszerek kidolgozásához, számol be a pravda.ru.

Ezek a víz alatti halmok már régóta ismertek a tudósok számára, de természetük vitatott volt. Egyesek úgy vélték, hogy ősi földcsuszamlások nyomai, mások szerint a homokkő emelkedett fel a mélyből, míg mások iszapnak tartották, amely a kőzet repedésein keresztül szivárgott ki. Most, a modern technológiáknak, köztük a háromdimenziós szeizmikus szkennelésnek és a minták elemzésének köszönhetően sikerült megállapítani, hogy ezeket a dombokat ősibb kőzetek veszik körül, amelyek főként mikroszkopikus organizmusok megkövesedett maradványából állnak.

A kutatások kimutatták, hogy ezeknek a dűnéknek a kémiai összetétele hasonló a később geológiai változások eredményeként kialakult homok összetételéhez. Egyes helyeken a dűnék a kőzetek repedésein keresztül kapcsolódnak ezekhez ami arra utal, hogy fiatalabb üledékekből alakultak ki, amelyek a könnyű ősi iszaprétegek alatt ülepedtek le.

Ez a folyamat teljesen felborította a geológiai rétegek szokásos képét, ahol a régebbi kőzetek általában mélyebben, a fiatalabbak pedig a felszínhez közelebb helyezkednek el. A rétegek ilyen elhelyezkedése lehetővé teszi a tudósok számára, hogy rekonstruálják a táj kialakulásának történetét.

A tanulmány egyik szerzője, a Manchester-i Egyetem geofizikusa megjegyezte, hogy munkájuk egy korábban ismeretlen folyamatot tár fel, amelynek során a nehéz homok süllyedt a könnyebb üledékekbe, és azokat a felszínre emelte.

Ez hatalmas víz alatti töltések kialakulásához vezetett, gyakorlatilag megfordítva a rétegek sorrendjét. Szerinte a homok ilyen viselkedésének oka lehettek földrengések vagy nyomásváltozások, amelyek miatt a homok folyékonnyá vált, beszivárgott a tengerfenék repedésein, és sűrű iszaprétegek alatt rakódott le. Ezeket a leülepedő homokdűnéket „sinkitáknak”, a felszínre emelkedő iszapszigeteket pedig „flotitáknak” nevezték el.

Kiemelte továbbá, hogy a kutatás jól mutatja, milyen szokatlan módon mozoghatnak a folyadékok és az üledékek a földkéreg belsejében.

A kutatás eredeti célja az volt, hogy ezeket a struktúrákat potenciális szén-dioxid-tároló helyként tanulmányozzák. Azonban mielőtt ilyen projektek megvalósításába kezdenének, meg kell érteni, hogy ez a régió mennyire megbízhatóan és biztonságosan képes megőrizni a szén-dioxidot.