A fák elképesztő módon kommunikálnak egymással

Az olasz Dolomitokban végzett kutatások meglepő eredményeket hoztak: a fenyők nemcsak reagálnak a napfogyatkozásra, hanem bizonyos értelemben előre is megjósolják azt. Olasz, ausztrál, spanyol és brit kutatókból álló csapat fedezte fel, hogy ezek a fák néhány órával a napfogyatkozás előtt elkezdik szinkronizálni bioelektromos aktivitásukat. A speciálisan kialakított érzékelők által rögzített jelek egyértelműen harmonizáltak voltak, és a szinkronizáció dinamikája éppen a jelenség alatt érte el a csúcspontját. Érdekes módon az idősebb fák korábban és erősebben reagáltak, ami arra utalhat, hogy ezek a fák a erdő „környezeti memóriájának” szerepét töltik be.

Ahogy Monica Gagliano professzor, az ausztráliai Southern Cross University oktatója magyarázza: Valós időben tanúi vagyunk a híres „erdei hálózat” működésének. Ez azt mutatja, hogy az erdő egyetlen organizmusként működik, együtt reagál, és nem véletlenszerűen összeverődött egyedek gyűjteménye, számol be a Royal Society Open.

Hogyan hallgatják a fák az eget

A méréseket saját fejlesztésű, alacsony fogyasztású, terepi körülmények között is működőképes érzékelőkkel végezték. Ezeket a készülékeket közvetlenül a közönséges lucfenyő (Picea abies) törzsére rögzítették, és valós időben rögzítették a fák bioelektromos változásait. Amikor a kutatók összehasonlították a több mérési pontról származó adatokat, kiderült, hogy az egyes fák jelei nemcsak hasonlóak voltak, hanem időben is szinkronban voltak. Ez a folyamat nem egyszerű fiziológiai reakcióra emlékeztetett, hanem inkább az állatok csordaszokozatára jellemző viselkedésre.

Prof. Alessandro Chiolerio, az Olasz Technológiai Intézet munkatársa megjegyzi, hogy az alkalmazott analitikai módszerek, köztük a komplexitás mérése és a kvantummező-elmélet elemei, lehetővé tették a fák szinkronizációjának finom dinamikájának megragadását: Itt nem csak egyes fák reakcióit figyeljük meg. Egy szinkronizált növényekből álló zenekart látunk – egy hálózatot, amelyben az organizmusok koherens egészként működnek.

A kutatások eredményei azt mutatják, hogy az idősebb fák gyorsabban és erősebben reagálnak, mint a fiatalabbak. A tudósok szerint ez a „környezeti memóriájuknak” köszönhető – a képességükre, hogy tárolják és feldolgozzák a környezetben bekövetkezett változásokról szóló jeleket. Ezek, mint tapasztalt vezetők, figyelmeztethetik a fiatalabb generációkat a közeledő jelenségekre, kaszkádszerű reakciót indítva el az egész erdei közösségben.

Ez a mechanizmus hasonlít a generációk közötti bölcsesség átadására. A fák nem csak egymás mellett nőnek – egymástól tanulnak és közösen alkalmazkodnak a változó környezethez.

A felfedezésnek jelentős következményei lehetnek az erdők védelmére nézve. Ha az idősebb fák kulcsszerepet játszanak a környezeti jelek szinkronizálásában és továbbításában, akkor kivágásuk nemcsak biomassza-veszteséget jelent, hanem az „ökológiai memória vonalának megszakadását” is. Az öreg erdők védelmével tehát nem csak fizikai szerkezetüket védjük, hanem azokat a finom folyamatokat is, amelyek lehetővé teszik az egész bioszféra túlélését a változó éghajlati viszonyok között.

A Royal Society Open folyóiratban publikált tanulmány élénk vitát váltott ki az ökológusok, botanikusok és növényi neurobiológusok körében. Bár a szkeptikusok a kis mintanagyságra (csak néhány fa) hivatkoznak, a szerzői csapat a projekt kiterjesztését és további összehasonlító kísérleteket ígér.