Tudomány
Vándorol az Északi-sark – de melyik?
Veszélyben a földi navigáció

Különös, de az Északi-sark valójában folyamatos mozgásban van, ugyanis a mágneses pólusok vándorlása révén évente 7-7,5 km-t mozog. Emiatt lehet az, hogy amikor az 1831-es első felfedezése után 1906-ban újra ráleltek az északi mágneses pólusra, az több száz kilométerre volt eredeti helyétől.
Most azonban a földrajzi értelemben vett Északi-sark fenyeget elmozdulással.
Ha ugyanis eltolódik a földrajzi északi pólus, az egyben a Föld tengelyének elmozdulását is jelenti. Attól ugyan nem kell tartani, hogy az űrben lebegő bolygó felborul, bolygószinten nem is érzékelhetők, azonban jelentősen megbolygathatják a földi navigációt.
Miért mozdul el a Föld tengelye?
Földünk forgása során az óceánok, a légkör, illetve az olvadt köpeny mélyén végbemenő változások hatására természetes, hogy tengelye némileg inog. Azonban ezek szabályos és kiszámítható változások, ellentétben az emberi tevékenység okozta globális felmelegedéssel és klímaváltozással.
A sarki jégsapkák, gleccserek olvadása a Föld súlyeloszlását gyors ütemben módosítja, melynek következtében elbillen a tengelye.
A Bécsi Egyetem kutatói 1908 és 2000 között vizsgálták a sarkok mozgását, amit összehasonlítottak a jégolvadás előrejelzéseivel. Számításaik szerint a legrosszabb forgatókönyv az, ha az üvegházhatású gázok kibocsátása jelenlegi ütemében halad, 2100-ra 27 métert is elmozdulhat a földrajzi Északi-sark. Amennyiben sikerülne visszafogni a károsanyag-kibocsátást, akkor mindössze 12 méter lenne az elmozdulás.
Mi történne, ha 27 métert arrébb menne az Északi-sark?
Mezei földi halandók kevésbé érzékelnék az Északi-sark elmozdulását, legfeljebb a hírfolyamokat elárasztó, róla szóló cikkek mennének az idegeire. Azonban az űrkutatás, a műholdak és földi navigáció megsínylené a dolgot, mivel azok a Föld tengelyéhez képest határozzák meg helyzetüket, így méréseik kevésbé lennének pontosak, akár kilométeres pontatlanságok is előfordulhatnak.
Az előrejelzések alapján úgy tűnik, hogy az északi pólus elmozdulását nem lehet elkerülni a természetes folyamatok miatt, a kérdés inkább az elmozdulás mértéke.