Három emberből egy mizokinéziában szenved

Ezt a mizokinéziának – azaz „a mozgások gyűlöletének” – nevezett, furcsa jelenséget a tudósok az elmúlt évekig keveset tanulmányozták, de egy kapcsolódó állapot, a mizofónia összefüggésében jegyezték fel: egy olyan rendellenesség, amelyben az emberek ingerültté válnak bizonyos ismétlődő hangok hallatán.

A mizokinézia némileg hasonló, de a kiváltó tényezők általában inkább vizuálisak, nem pedig hanggal kapcsolatosak, mondják a kutatók.

„A mizokineziát úgy definiálják, mint egy erős negatív érzelmi vagy érzelmi reakciót valaki más apró és ismétlődő mozdulatainak láttán, mint például azt, hogy valaki ész nélkül mocorog a kezével vagy a lábával” – magyarázta egy kutatócsoport, amelyet az első szerző és pszichológus, Sumeet Jaswal vezetett.

„Mégis meglepő módon hiányoznak a tudományos kutatások a témában.”

Megértésünk javítása érdekében Jawal és kutatótársai elvégezték a misokinézia „első mélyreható tudományos feltárását” – és az eredmények azt mutatják, hogy a mocogás iránti, fokozott érzékenységgel sok embernek meg kell küzdenie.

A több mint 4100 résztvevő bevonásával végzett kísérletsorozat során a kutatók megmérték a mizokinézia előfordulását egyetemi hallgatók és az általános népesség csoportjában, felmérték a rájuk gyakorolt ​​hatásokat, és feltárták, miért nyilvánulhatnak meg az érzések.

„Azt találtuk, hogy hozzávetőleg egyharmaduk számolt be bizonyos fokú mizokinéziáról mások ismétlődő, izgő-mozgó viselkedésével szemben, amellyel a mindennapi életük során találkoznak” – magyarázták a kutatók.

„Ezek az eredmények alátámasztják azt a következtetést, hogy a mizokinézia érzékenysége nem csak a klinikai populációkra korlátozódó jelenség, hanem egy alapvető és eddig alulkutatott társadalmi kihívás, amelyet a szélesebb, általános populációban sokan tapasztalnak.”

Az elemzés szerint a mizokinézia néha együtt jár a mizofóniával, de nem mindig.

Úgy tűnik, hogy a jelenség az egyének között jelentősen eltér, egyesek csak csekély érzékenységről számoltak be az izgató ingerekre, míg mások erősen érintettnek érzik magukat.

„Érzelmileg negatív hatással vannak rájuk, és olyan reakciókat tapasztalnak, mint a harag, szorongás vagy frusztráció, valamint csökkenti az élvezetet a szociális helyzetekben, a munkában és a tanulási környezetben” – magyarázta Todd Handy, a UBC pszichológusa.

„Néhányan az állapotuk miatt kevesebb társadalmi tevékenységet folytatnak.”

„Vizuális kognitív idegtudósként ez igazán felkeltette az érdeklődésemet, hogy megtudjam, mi történik az agyban” – mondta Handy.

A millió dolláros kérdés tehát a következő: miért találjuk annyira bosszantónak a ficánkolást?

A tanulmány során a kutatók teszteket végeztek annak kiderítésére, hogy az emberek mizokinéziája a fokozott vizuálisfigyelem-érzékenységből eredhet-e, ami azt jelenti, hogy képtelenség kivédeni a vizuális periférián előforduló, zavaró eseményeket.

A korai kísérleteken alapuló eredmények ezen a téren nem voltak meggyőzőek, a kutatók nem találtak szilárd bizonyítékot arra, hogy a reflexív vizuális figyelemmechanizmusok érdemben hozzájárulnának a mizokinézia érzékenységéhez.

Bár még csak az elején járunk annak feltárásában, hogy a mizokinézia honnan eredhet kognitív szinten, a kutatóknak van néhány hipotetikus útjuk a jövőbeli kutatásokhoz.