Tudomány
Ismeretlen létforma nyomaira bukkantak a namíbiai sivatagban
Jelenleg nem tudják, hogy ez egy kihalt életforma, vagy még mindig él valahol
Az úgynevezett mikrobarlangok furcsa, mintegy fél milliméter széles és legfeljebb három centiméter hosszú, csőszerű alagutak, amelyeket bizonyos sivatagos területek márvány- és mészköveiben lehet látni.
A struktúrákat elsőként Cees Passchier, a Mainzi Egyetem munkatársa fedezte fel nagyjából 15 éve egy namíbiai földtani terepmunka során. Ezt követően Szaúd-Arábiában és Ománban nagyon hasonló formációkat észleltek.
Passchier kollégáival később biológiai anyagra utaló nyomokat talált a mikrobarázdákban és azok körül, amelyek arra utalnak, hogy a vájatokat mikroorganizmusok hozták létre. A kutató szerint meglepő volt, hogy a barlangocskák nem geológiai folyamat eredményei.
A kőzetek belsejében megtelepedő mikrobákat endolitoknak nevezik, ezek az élőlények nem ritkák sivatagokban és más, szélsőséges környezetekben, ahol a kőzetek jelenthetnek egyedüli energia- és tápanyagforrást. Az ilyen mikroorganizmusok nemcsak forró, hanem hideg sivatagokban, így az Antarktiszon is jelen vannak.
A namíbiai üregek belsejében porállapotú kalcium-karbonátokat detektáltak, ezek a márvány fő összetevői. A szakértők úgy vélik, a rejtélyes mikroorganizmusok azért fúrták be magukat a kövekbe, hogy kinyerjék ezeket az anyagokat, majd port hagytak maguk után.
A csapat egyelőre nem tudja, milyen létforma hozhatta létre a vájatokat, de baktériumok, zuzmók, gombák vagy más organizmusok egyaránt szóba jöhetnek.
DNS- vagy fehérjenyomokat nem nyertek ki az üregekből, mivel a minták túl ősiek, a becslések alapján egy-kétmillió évesek lehetnek.
Passchier szerint az sem tisztázott, hogy kihalt vagy még élő létformáról van-e szó. Egy biztos: a nyomok meglehetősen régiek, és a mostaninál kicsit nedvesebb éghajlaton keletkeztek.
A rejtélyes organizmusok eddig ismeretlen szerepet játszhatnak – vagy játszhattak – a karbonátásványok lebontásában, befolyásolva a szénkörforgást, ezáltal pedig a földi ökoszisztémát. Passchier szerint éppen ezért fontos lenne felmérni, hogy léteznek-e még.
