Tudomány

Mozgást észleltek a Jupiter-hold jégpáncélja alatt

A Jupiter legfényesebb holdján, az Europa felszínén megfigyelt tereptárgyak azt sugallják, hogy a hold felszínét borító átlagosan 10-15 km vastagságú jégréteg alatt erősen áramló víztömeg található, aminek ki van szolgáltatva a betonkeménységű jeges kéreg – írta meg az Origo.

Mozgást észleltek a Jupiter-hold jégpáncélja alatt
A Jupiter-hold felszínét borító jégréteg alatt erősen áramló víztömeg található
Fotó: AFP/MSSS/SwRI/JPL-Caltech/NASA/Handout

A Jupiter legfényesebb holdján, az Europa felszínén megfigyelt tereptárgyak azt sugallják, hogy a hold felszínét borító átlagosan 10-15 km vastagságú jégréteg alatt erősen áramló víztömeg található, aminek ki van szolgáltatva a betonkeménységű jeges kéreg.

Az Europa nagyobb mint a Plútó és az Erisz törpebolygó.

A holdat tekintik a Naprendszer legsimább felületű égitestének a felszínét teljesen elborító és átlagosan 10-15 km vastagságú jégréteg miatt.

A jégtakaró a napsugárzás nagyobb részét, mintegy 64 százalékát visszaveri, ezért az Europa a Naprendszer legfényesebb holdja is. Ez az egyetlen olyan hold a Naprendszerben, amelyen rendkívül nagy mennyiségű víz található folyékony halmazállapotban.

A mérések szerint ugyanis a betonkeménységű vastag jégtakaró alatt mintegy 90 km mély óceán található. Ezt a hatalmas víztömeget a Jupiter közelsége miatti erős árapályerők keltette mozgás melegítheti fel.

Az Europa felszíne viszonylagos simasága ellenére sem tekinthető jellegtelen formációnak. A Juno néhány olyan meredek falú törést, illetve mélyedést fedezett fel, amely azt mutatja, hogy a vastag jégtakaró állandó mozgásban van, hasonlatosan a földi arktiszi régió jégtömegének mozgásához. „Az igazi sarki vándorlás akkor következik be, ha az Europa jeges héja elkülönül a hold mélyen fekvő sziklás felszínétől, ami magas feszültségszintet eredményez a héjon, ez pedig kiszámítható törési mintázatokhoz vezet” – mondta Dr. Candy Hansen, a Bolygótudományi Intézet munkatársa az Ilf Science tudományos portálnak. A „valódi sarki vándorlás” mögött az a feltételezés áll, hogy az Europa óceánjának felszínén kialakult vastag jégtakaró a hold többi részétől eltérő sebességgel mozog.

Úgy gondolják, hogy a jégpáncél alatti mozgásban lévő víztömeg, illetve az óceáni áramlatok befolyásolják a rideg jégtömeg vándorlását is.

Ezeket az áramlatokat pedig a sziklás felépítésű Europa magjában termelődő hő hajtja, miközben a Jupiter és a szomszédos nagyobb holdak gravitációja óriási „stresszgolyóvá” változtatja az Europát. E folyamat során az óceán és a jégréteg közötti kölcsönhatások egyes régiókat kinyújthatnak, vagy éppen ellenkezőleg, összenyomhatnak, létrehozva a Voyager 2 látogatása óta ismert repedéseket és gerinceket a hold jeges felszínén. Dr. Hansen annak a kutatócsoportnak a tagja, amely a Juno űrszondának az Europa déli féltekéjéről készített képeit vizsgálja.

„Ez az első olyan alkalom, amikor ezeket a törési mintákat sikerült feltérképezni a hold déli féltekéjén, ez pedig egyértelműen arra utal, hogy a valódi sarki vándorlás hatása az Europa felszíni geológiájára sokkal kiterjedtebb annál, mint ahogyan azt korábban feltételezték” – mondta a tudós.

Kapcsolódó írásaink