Tudomány

Ellentmond a józan észnek, amit Csernobilban találtak

Nyugati kutatók expedíciói rendszeresen látogatják a csernobili atomerőmű zárt zónáját. Megfigyelik a helyi növény- és állatvilágot, megnézik, hogyan hatott a sugárzás a természeti környezetre, és megpróbálják megérteni, mi történt azokkal az állatokkal és növényekkel, amelyek túlélték az „atomháborút” – így kezdte beszámolóját a Komszomolszkaja Pravda, amelyben a legújabb, és minden eddiginél megdöbbentőbb felfedezésekről írt.

Ellentmond a józan észnek, amit Csernobilban találtak
A csernobili sugárzás nem úgy hatott az élővilágra, ahogy azt vártuk
Fotó: AFP/Anadolu Agency/Stringer

A New York-i Egyetem amerikai tudósait nemrégiben meglepték a zónában talált nematódák (Oschieus tipulae). Ezeknek a férgeknek egyáltalán nem árt a sugárzás, sem a gyenge, sem az erős. Olyan, mintha nem is lenne. De van. Tehát a férgek szó szerint immunissá váltak a sugárzással szemben.

A Sophia Tintori által vezetett biológusok a férgek DNS-ében olyan károsodásokat kerestek, amelyek általában a sugárterhelés következtében jelentkeznek. És nem találtak ilyet. Nem volt nyoma mutációnak a genomjukban.

A tudósok nem tudják mivel magyarázzák a fonálférgek hihetetlen ellenállóképességét, amelyek generációi 1986 óta ellenállnak a sugárzásnak. Talán az evolúció játszott szerepet, és a férgek valahogy kifejlesztettek egy „szupererőt”, amely segítette őket a túlélésben egy erősen mutagén környezetben. Vagy természetüknél fogva immunisak az ionizált sugárzás hatásaira? Vagy a sugárzás nem is olyan káros, mint amilyennek hisszük? Rejtély...

A Princeton Egyetem (Princeton University) biológusai már megállapították, hogy a csernobili farkasok immunrendszere fokozott ellenállást biztosít a rák ellen. A zónában átlagosan több mint hatszor nagyobb sugárterhelésnek vannak kitéve, mint az emberekre megállapított maximális biztonságos szint. Ennek kóros elváltozásokat kéne okozniuk, ehhez képest úgy tűnik, hamar hozzászoktak, és bizonyos szempontból az előnyükre vált.

2014-ben egy francia, belga, japán és amerikai tudósokból álló nemzetközi kutatócsoport is – amelyet Timothy A. Mousseau evolúciós ökológus, a Dél-Karolinai Egyetem (Department of Biological Sciences, University of South Carolina) professzora vezetett – azt állapította meg, hogy a magas sugárzással terhelt területeken megtelepedő madarak szervezetében több antioxidáns található, amelyek megvédik őket a sugárzástól.

Eközben – jegyzi meg a portál szabadkozva – a csernobili békák „négerekké” váltak.

Az Oviedói Egyetem spanyol biológusainak Germán Orizaola vezette csoportja a csernobili atomerőmű környékén soha nem látott számú, szokatlanul fekete színű fa békát – kwaksát – talált. Ezek a farkatlan kétéltűek, amelyek természetüknél fogva élénkzöldek, szó szerint feketévé váltak.

Ők a Csernobil melletti mocsarakban fogtak ki mintegy 200, a fekete különböző árnyalataiban pompázó kwaksát. Kiderítették, hogy a legsötétebb békák az atomerőmű közelében élnek. Minél közelebb vannak, annál sötétebbek. Ugyanilyen feketék voltak azok a békák is, amelyek az 1986-os baleset által leginkább érintett – a robbanás során felszabadult radioaktív anyagokkal erősen szennyezett – területeken éltek.

A békák mutációval változtatták meg színüket. Megtanultak melanint termelni, ami nemcsak az ultraibolya sugárzástól, hanem az ionizáló sugárzástól is meg tudja védeni a bőrt. Bármilyen furcsa, ez akár azt is jelentheti, hogy a fekete bőrű emberek ellenállóbbak lehetnek a sugárzással szemben.

Azzal, hogy a fekete bőrű békák túléltek és szaporodtak a csernobili zóna legszennyezettebb területein, bebizonyították, hogy mutációjuk hasznos, fenntartása nem igényel különösebb erőfeszítést, és növeli fajuk túlélési és fennmaradási esélyeit – derült ki a cikkből, amely az Evolutionary Applications című folyóiratban közzétett tanulmány eredményeit összegzi.

Kapcsolódó írásaink