A kézírás jobban fokozhatja az agyi kapcsolatokat, mint a gépelés

A kutatók arról számoltak be a Frontiers in Psychology magazinban, hogy amikor megkérték a kollégákat, hogy írjanak kézírással, agyuk fokozott kapcsolatot mutatott, különösen a memóriával kapcsolatos agyhullámokban, összehasonlítva azzal, mikor azokat a szavakat gépelték.

A felfedezés hozzájárul a kézírás hasznosságának bizonyításához, és táplálhatja Amerikában a törvényt, hogy a kézírás tananyag legyen, amint például nemrégiben elrendelték Kaliforniában, hogy a kézírást tanítani kell az 1–6. osztályokban.

Az új tanulmány azt mutatja, hogy alapvető különbség van az agyi szerveződésben a kézírás esetén, ellentétben a gépeléssel. Sok korábbi kutatás azt mutatja, hogy a kézírás javítja a helyesírás pontosságát, a memóriát és a fogalmi megértést. A tudósok úgy vélik, hogy a betűk és szavak lassú kirajzolásának folyamata több időt hagy az egyénnek feldolgozni az anyagot és tanulni.

Az új tanulmányban egy norvégiai egyetem pszichológusai hallgatókat toboroztak az egyetemről, és elektródákat tapasztottak a fejükre. A kutatók azt kérték tőlük, hogy egy digitális tollal gépeljenek, vagy kézírással írjanak egy szót, ami megjelent egy számítógép képernyőjén. Egy sapkában lévő érzékelők rögzítették az elektromos agyi aktivitást, miközben a résztvevők a feladatokat végezték. A kutatók koherenciát kerestek, ami akkor van, amikor két agyi terület az elektromos hullámok bizonyos frekvenciájával egyazon időben aktív. Ez a paraméter megmutatja az agyban a különböző régiók közötti funkcionális konnektivitás erősségét.

A kutatók a kézírásnál fokozott aktivitást láttak, különösen az alacsony frekvenciasávokban, az alfa és a béta sávban, nemcsak a kézmozgás okozta motorterületeknél, amire számítottak, hanem más, a tanulással kapcsolatos területeknél is. Korábbi tanulmányok bebizonyították, hogy ezek az alacsony frekvenciák támogatják a memóriafolyamatokat.

Amikor a csapat összehasonlította a két feladatot, rájöttek, hogy a kézírás, ellentétben a gépeléssel, fokozza a kapcsolatot a koponyafalcsonti agyi régiók között, amelyek részt vesznek a szenzoros és mozgató folyamatokban, valamint a középsőkben, amelyek közül sok részt vesz a memóriában.

Ezek a felfedezések azt mutatják, hogy eltérő az agyi aktivitási folyamat, amikor az ember ír vagy gépel.

Még amikor a mozdulatok nagyon hasonlóak, az aktiválás sokkal, sokkal magasabb kézírásnál. Ez azt mutatja, hogy ezek az agyi régiók jobban közreműködnek kézírás esetén, aminek lehetnek bizonyos előnyei. A kutatók azt állítják, hogy ez a fokozott stimuláció elősegíti a tanulást, mert a meghatározott hullámok ezek között a területek között részt vesznek a memóriában és a kódolásban. Mivel a csapat nem vizsgálta, hogy a résztvevők emlékeznek-e a szavakra, azt még nem tudni, hogy a fokozott aktivitás hogyan hat a tanulásra. Lehetséges, hogy az agyi aktivitás eltérései pusztán az egyedi mozgások miatt van, amit a gépelés vagy az írás kíván. Ezek az első eredmények, amelyek megmutatják valójában, hogy ezeknek a dolgoknak eltérő agyi aktivitási mintázatuk van.

Bár a kézírás segíthet a tanulásban, a gépelés gyakran könnyebb, gyorsabb és praktikusabb. Ezért a tanulóknak és a tanároknak is meg kellene nézniük a feladatot, hogy eldöntsék, kézírást vagy gépelést alkalmazzanak.

Például segíthet jobban emlékezetben tartani az információkat, ha kézírással jegyzetelünk, míg egy esszét megírni könnyebb lehet gépeléssel.

A kutatók azt mondják, hogy a kézírást nem kellene elhagyni a digitális korszakban. Az iskoláknak több írást kellene bevinniük tantervbe. Az írás jót tesz az agynak, és az is fontos, hogy az ember képes legyen legalább egy bevásárlólistát vagy egy szerelmeslevelet megírni.