Tudomány
Végre megoldódhat a rejtélyes szibériai kráterek keletkezése
Az óriási kráterek csak az oroszországi Jamal- és a Gydan-félszigeten alakultak ki
A kutatók az évek során számos elmélettel magyarázták a tátongó lyukakat, a meteorbecsapódásoktól kezdve a természetes gázrobbanásokig. Az egyik elmélet szerint a kráterek olyan történelmi tavak helyén keletkeztek, amelyekben egykor az alatta lévő örökfagyból felszálló földgáz bugyogott. Ezek a tavak kiszáradhattak, és az alatta lévő talaj fagyos hőmérsékletnek volt kitéve, ami elzárta a nyílásokat, amelyeken keresztül a gáz kiszabadult.
A permafrosztban felgyülemlett gáz végül robbanások révén szabadulhatott fel, amelyek létrehozták az óriási krátereket.
A történelmi tavakra épülő modell azonban nem veszi figyelembe azt a tényt, hogy ezek az „óriás szökőkráterek” a félszigetek különböző geológiai környezetében találhatók, amelyek közül nem mindegyiket borították egykor tavak – olvasható az új, szakértői véleményezés nélküli preprintben.
Korábbi tanulmányok a krátereket a permafrosztban felhalmozódott földgázzal is összefüggésbe hozták, de ezek nem tudnak magyarázatot adni arra, hogy a lyukak miért csak Észak-Oroszországban találhatók. „Így az óriás szökőkráterek kialakulása a Jamal- és a Gydan-félszigetre jellemző körülményekre utal” – írták a kutatók az előzetes tanulmányban.
A Jamal- és a Gydan-félszigeten a permafroszt vastagsága igen eltérő, néhány száz lábtól egészen 1600 lábig (500 m) terjed. A talaj valószínűleg több mint 40 ezer évvel ezelőtt fagyott szilárdra, magába zárva a metánban gazdag ősi tengeri üledékeket, amelyek fokozatosan hatalmas földgázkészletekké alakultak át. Ezek a tartalékok hőt termelnek, amely alulról megolvasztja a permafrosztot, és gázzsebeket hagy az alján.
Oroszországban és másutt is olvad a permafroszt a felszínen az éghajlatváltozás miatt. Azokon a helyeken, ahol már most is vékony, a Jamal- és a Gydan-félszigeten, a kétoldali olvadás és a gáz nyomása miatt a maradék permafroszt végül összeomolhat, ami robbanást idézhet elő.
Ez a „pezsgőhatás” magyarázná a nyolc óriáskráter körül található kisebb kráterek jelenlétét, mivel a robbanások által kilökött hatalmas jégdarabok erősen behorpaszthatták a talajt – olvasható az előzetes nyomtatásban.
A kutatók hozzátették, hogy több ilyen kráter is létezhet, mint gondolnánk, mivel a víz és az üledék valószínűleg idővel kitöltötte a lyukak egy részét.
„A kráterek kialakulását összefüggésbe hozták a globális klímaváltozással, a nyári és őszi hőmérséklet emelkedésével, ami a permafroszt felmelegedéséhez és degradációjához vezet” – írták a kutatók.
A becslések szerint 1900 milliárd tonna üvegházhatású gáz, köztük szén-dioxid és metán tárolódik az északi-sarkvidéki permafrosztban – olvasható az előzetes nyomtatásban. Az olvadó permafrosztból származó növekvő kibocsátás „nagy aggodalomra ad okot” – tették hozzá a szerzők.
