Tudomány

Miért felejtjük el az álmainkat?

A tudósok megválaszolták ezt a régi kérdést, nem is gondolna a valódi okra

Van aki gyakrabban emlékszik az álmaira, van aki egyáltalán nem, de a memóriánkból igencsak gyorsan kitörlődnek, hacsak nem írjuk le őket – írja a promotions.hu.

Miért felejtjük el az álmainkat?
Képünk illusztráció
Fotó: NorthFoto

Az emberiséget már a történelem hajnalán is rendkívül izgatta az álomtudománya, miért álmodunk, mit jelentenek az álmaink, de legfőképpen, miért felejtjük el az álmainkat? A tudományos válasz azonban roppant bonyolult, hiszen a kutatók nem férhetnek hozzá közvetlenül az álmainkhoz, az ott látott képekhez, csak az alanyok szubjektív elmondása alapján tudnak dolgozni.

Az idegtudomány fejlődése azonban ma már lehetővé teszi az agyi aktivitás, az izomtónus és a szemmozgások részletes elemzését, amelyek alapján az ember éberségi állapota osztályozható.

Ennek segítségével a tudósok képesek meghatározni, hogy valaki az alvás melyik szakaszában van: az elalvás kezdetén, a lassú hullámú, felszínes alvásban, a mélyebb fázisban vagy a REM-ben. De ezek az adatok önmagukban nem tudják pontosan megmondani, hogy az alvó éppen álmodik-e (mivel az álmok az alvás minden szakaszában előfordulhatnak), és ha igen, akkor mit?

Egy tanulány fontos összefüggést állapított meg az álomfelidézés és a nagyobb fehérállomány-sűrűség között.

A fehérállomány a központi idegrendszer egyik fő alkotóeleme, és az agy különböző területein fekszik. A fehérállomány főként az idegrostok (axónusok) kötegeit tartalmazza, amelyek információkat továbbítanak az agy különböző részei között és az agy és a test többi része között.

A legtöbb ember hetente egy-két, legfeljebb három álmot jegyez fel, pedig általában minden éjjel álmodunk, nagyjából 2 órát. Vannak azonban, akik egyáltalán nem szoktak emlékezni az álmaikra, legfeljebb gyerekkorukból van olyan halvány emlékük, hogy valamit álmodtak. A nők nagyobb valószínűséggel emlékeznek az álmaikra, de az álmaik 95%-át röviddel ébredés után ugyanúgy elfelejtik, ahogy mindenki más is. Ezen kívül érdekes különbségek mutatkoznak a nemek között az álomtartalmakban is: a nőknek hosszabb álmaik vannak, több karakterrel, míg a férfiak kétszer olyan gyakran álmodnak más férfiakról, mint nőkről. A nők hajlamosak mindkét nemről egyformán álmodni.Az álmokkal kapcsolatban gyakran ébredünk élénk emlékekkel, másokkor pedig a álommentes éjszakák érzése uralkodik el rajtunk.

Vannak azonban, akik képesek a tudatos álmodásra, legalábbis bizonyos mértékben.

Ők képesek rá, hogy tudatuknál legyenek az álmodási folyamat közben, a REM alvás szakaszában, amikor az agyi tevékenység közelebb áll az ébredési fázishoz. Még meglepőbb, hogy a tudatos álmodók néha részleges kontrollt is gyakorolhatnak álmuk narratívája felett. Így képesek repülni, embereket megjelenni vagy eltűntetni, megváltoztatni az időjárást vagy állattá változtatni. Vagyis az lehetőségek végtelenek. A tudatos álmodás léte már az ókor óta ismert, de hosszú ideig misztikusnak és tudományos felfedezésre méltatlannak tartották.

Ezek a nézetek megváltoztak a 80-as években, amikor a pszichológus Keith Hearne és a pszichofiziológus Stephen Laberge egy okos kísérletet állított fel. Ezek a kutatók azt akarták bizonyítani, hogy a tudatos álmodók valóban alszanak, amikor rájönnek, hogy álmodnak. Kiindulva abból az észrevételből, hogy a REM alvásra a gyors szemmozgások jellemzők, miközben a szemek be vannak zárva (innen a "Rapid Eye Movement sleep" név), felvetették a következő kérdést: lehetséges-e ezt a tulajdonságot felhasználni arra, hogy kérjük az alvót, küldjön-e egy "telegramot" az álmából a körülötte lévő világnak?

Hearne és Laberge tudatos álmodókat toboroztak, hogy kiderítsék ezt. Elalvás előtt megállapodtak velük a küldendő telegrammon: a résztvevőknek specifikus szemmozgásokat kellett végezniük, például háromszor balra-jobbra nézni, amint rájöttek, hogy álmodnak.

És amikor objektíven REM alvásban voltak, a tudatos álmodók pontosan ezt tették. Az új kommunikációs kód lehetővé tette a kutatók számára, hogy ezután valós időben észleljék az álomstádiumokat. A munka számos kutatási projekt útját nyitotta meg, amelyekben a tudatos álmodók rejtjelezett ügynökként szerepelnek az álomvilágban, küldetéseket teljesítve (például lélegzetvétel visszatartása egy álomban).

Az idegrendszerkutatók szerint az álmaink elsősorban az információfeldolgozásban és a hangulatszabályozásban segítenek. az egyik általánosan elfogadott koncepció szerint az álmodás erősen érzelmi folyamat, mivel az amygdala – az agy érzelmi központja – nagyon aktív álmodás közben.

Ebből a szempontból pedig nem is különösebben fontos, hogy emlékszünk-e az álmainkra, vagy sem. Az álmainakt azért felejtjük el igencsak gyorsan, mert a homloklebeny, ami kulcsszerepet játszik az emlékezésben, a REM alvási szakaszban inakítv. Ilyenkor különösen az acetilkolin és a noradrenalin szintjének változása miatt felejthetünk.

Kapcsolódó írásaink