Ezek az őskori „csecsemőkezek” nem olyanok, mint amilyennek gondolod

Amikor 2002-ben az egyiptomi nyugati sivatagban felfedezték a II. Wadi Sura helyét, a kutatókat megdöbbentette a 8000 évvel ezelőtti, sziklamenedék falaira festett, több ezer díszítés. Szokatlanabbak voltak a 13 apró kézlenyomat körvonalai. A Wadi Sura II felfedezéséig egészen kicsi gyerekek sablonos kezeit és lábát láthatták a szikla- és barlangművészetben a világ más részein, a Szaharában azonban soha. Az egyik figyelemre méltó, megható jelenetben még egy „csecsemő” kézpár is látható, amely egy nagyobb, felnőtt pár körvonalaiba fészkel. 

A Wadi Sura II-t a Szahara egyik legnagyobb sziklaművészeti helyszíneként tartják számon, bár hiányzik belőle a közeli Wadi Sura I, az „Úszók barlangja”, amelyet Almásy László magyar gróf fedezett fel 1933-ban, és 1933-ban népszerűsítette.

Emmanuelle Honoré, a Brüsszeli Szabadegyetem antropológusa leírja, hogy „megdöbbentette” a szokatlanul kicsi kézkörvonalak formája, amikor 2006-ban először meglátta őket a Wadi Sura II-ben. „Sokkal kisebbek voltak, mint az emberi baba kezei, és az ujjak túl hosszúak voltak” – magyarázza. 

Honoré úgy döntött, hogy összehasonlítja a kéz körvonalaiból vett méréseket az újszülött (37-41 hetes terhességi korú) emberi csecsemők kezével. Mivel a helyszíni minták fizikailag nagyon kicsik voltak, újszülött koraszülött (26-36 hetes terhességi kor) méréseket is tartalmazott. 

Ehhez az antropológus egy olyan csapatot toborzott, amelyben orvoskutatók is részt vettek, hogy összegyűjtsék a csecsemőadatokat egy francia kórház újszülött osztályáról. „Ha elmennék egy kórházba, és csak annyit mondanék: Sziklaművészetet tanulok. Vannak babák? azt gondolnák, hogy őrült vagyok, és kihívják a biztonságiakat” – nevet. 

Az eredmények felfedték, hogy rendkívül kicsi a valószínűsége annak, hogy a „csecsemő”-kezek a Fenevadak barlangjában valóban emberek. 

Ez a felfedezés paradox módon annak az egyre növekvő felismerésnek a fényében történt, hogy a gyerekek szerepét a szikla- és barlangművészet létrehozásában gyakran alábecsülték, vagy egyenesen elutasították a korai kutatók. „Ironikus, ha figyelembe vesszük, hogy minden nyugati háztartásban a legtöbb művészetet a gyerek alkotja” – mondja Jane Eva Baxter, a DePaul Egyetem régésze, aki a gyermekkort tanulmányozza. „Tehát az az ötlet, hogy [őskori] gyerekek ne hozzanak létre művészetet, vicces gondolat.”

Legutóbb egy 2022-es tanulmány kimutatta, hogy a spanyolországi paleolit ​​barlangokban talált, sablonos kezek 25 százaléka gyermekeké volt, sőt, még kisgyermekké is.

Tehát ha a Wadi Sura II-nyomatok nem emberiek, akkor mik lennének? Az apró kezek és ujjaik elhelyezkedése körvonalról körvonalra változik, ami arra a következtetésre vezetett, hogy rugalmasak és csuklósak, és kizárta annak lehetőségét, hogy statikus anyagból, például fából vagy agyagból készítsenek sablont.

Honoré eleinte majommancsokra gyanakodott, de amikor ezek az arányok is megszűntek, a párizsi Természettudományi Múzeum munkatársai azt javasolták neki, hogy nézzen meg hüllőket. Kiderült, hogy a „bébi” kezekhez legközelebb eső arányok a sivatagi gyíkok mellső lábaiból származnak, amelyek ma is élnek a régióban, és a környék nomád törzsei védelmező lényként tartják számon. Honoré később megállapította, hogy a „bébi”-nyomatokat egyetlen gyík készítette, legalább két felnőtt művész kíséretében.

Honoré nem hajlandó túl sokat spekulálni a nem emberi nyomatok jelentésén. „Az a modern felfogásunk, hogy a természet olyan valami, amelytől az ember elkülönül” – mondja. „De ebben a hatalmas képgyűjteményben kimutathatjuk, hogy az emberek csak részei egy nagyobb természeti világnak.” 

Eközben sok szülő, akinek a babái részt vettek a kutatásban, izgatott volt, hogy részesei lehetnek a sziklaművészet kinyilatkoztatásának. „Nagyon lelkesek voltak az ötletért, hogy újszülöttjeik ilyen mértékben hozzájárulhatnak a tudományhoz” – mondja Honoré.