Történelem
Volt egyszer egy KISZ
És szerencsére meg is szűnt 1989. április 22-én
A KISZ a DISZ (Dolgozó Ifjúság Szövetsége) utódjaként, a kommunista párt irányítása alatt álló országos, egységes és egyetlen ifjúsági tömegszervezetként alakult meg 1957. március 21-én, a Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulóján, a Köztársaság téren, az Erkel Színházban.
Felállítását a fiataloknak az egy évvel korábbi forradalomban játszott szerepe indokolta:
őket kellett a szovjet típusú politikai intézményrendszer egyik szervezetébe kényszeríteni, és így a kommunista állampárt ellenőrzése alá vonni.
Az MSZMP IKB 1957. februári határozata kimondta, „hogy az új, marxista-leninista világnézetű, kommunista nemzedék nevelése érdekében, továbbá azért, hogy a rétegszervezetekre tagolódott ifjúsági mozgalomnak átfogó politikai irányító szerve is legyen, szükséges létrehozni egy kommunista ifjúsági szövetséget”.
Ahogy a Magyar Nemzeti Levéltár írja a cikkében, 1957. október 25-én tartották meg a KISZ első országos értekezletét, ahol Komócsin Zoltán, a KISZ első titkára részletezte a szervezet helyzetét és feladatait. Arról beszélt, hogy KISZ legfontosabb rétege az üzemi munkásifjúság, és a középiskolákban, főiskolákon és az egyetemeken is a munkás- és parasztszármazású diákokra, hallgatókra kell támaszkodni, míg az értekezleten felszólaló Kádár János más hangsúlyokat szerepeltetett. Figyelmeztetett, hogy a KISZ ne használja a párt osztálykategóriáit, ugyanis – mondta – „az ifjúsági szövetség szempontjából, hogy valaki kinek a gyermeke, egészen más, mint hogy ő maga hova tartozik”. Így elképzelhetőnek tartotta, hogy
„burzsoá gyermeke is a KISZ tagja lesz”.
A KISZ monopolhelyzetének kiépülését jelezte a Magyar Forradalmi Munkás–Paraszt Kormány határozata, amely kimondta, hogy a kormány a KISZ-t tekinti az egész magyar fiatalság képviselőjének. Felhívta az állami szerveket, hogy az ifjúságot érintő ügyekben a KISZ-szel tárgyaljanak. A KISZ taglétszámának növekedéséhez hozzájárult, hogy bizonyos pontok elnyerésénél, vagy az egyetemi és főiskolai felvételeknél előnyt jelentett a KISZ-tagság. Az 1960-as évek első felében a KISZ által szervezett akciók (az évekig tartó lecsapolási munkálatok a Hanságban, az építőtáborok, fásítások, különböző látványos vetélkedők és versenyek, védnökségvállalások stb.) alkalmanként a közösségi együttlét és cselekvés élményének nyújtására is alkalmasnak bizonyultak, és ez így maradt az 1980-as évek elejéig.
A szervezet központi lapja a Magyar Ifjúság volt, míg a KISZ-vezetők számára készült a senki által nem olvasott Ifjúkommunista szolgált jó tanácsokkal, de – más folyóiratokkal együtt – az 1965-től megjelenő Ifjúsági Magazin, a Mozgó Világ c. irodalmi-művészeti-közművelődési és kritikai folyóirat (1981-ig), valamint az Ezermester c. lap is a szövetség égisze alatt jelent meg.
„A Kádár-rendszer egyébként már kisgyermekkortól gondjaiba vette a fiatalokat és a mozgalmi élet szépségeivel töltötte ki szabadidejüket.
A kisdobos, majd az úttörő fokozat után a középfokú tanulmányok megkezdésétől automatikusan következett a KISZ,
s a jelképes tagsági díj befizetésével megváltott tagságot közvetlen előnyökre lehetett konvertálni: például a továbbtanulásnál, a munkahelyi érvényesülésben, a karrierlehetőségekben. A KISZ-es építőtáborokban a nyári szünidő gazdaságilag is hasznos eltöltése nyílt lehetőség” – összegzi a Múlt-Kor című folyóirat, amely arra is felhívja a figyelmet, hogy a marxista-leninista ideológia hatékony csepegtetése érdekében a KISZ rácsatlakozott a beat-mozgalomra, rendezvényeiken engedélyezték a beat-zenekarok fellépését.
Csernobil és a gorbacsovi nyitás után a KISZ végleg elvesztette a jelentőségét, vezetői az MSZMP reformkommunista irányához kapcsolódva próbáltak terveket kovácsolni a demokratikus szocializmus fából vaskarikának bizonyuló modelljének létrehozásához.
A szervezet 1989. április 22-én feloszlatta magát. Igaz, Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség (Demisz) néven tovább kívánták működtetni, de ez csak arra volt jó, hogy a
KISZ vagyonát átmentsék és kézen-közön megszabaduljanak tőle.
