Mi van a kosárba? – Léderer Gusztáv és neje

Léderer Gusztáv csendőr-főhadnagy készségesen elmagyarázta, hogy kutyájuk tetemét akarják a Dunába dobni. Az éjjeliőr – akinek feltűnt, hogy csak a főhadnagy szabadult meg a bőröndjétől, a másik kettő nem – reggel leballagott a folyópartra, hogy körülnézzen. Egy szakadt kabát-darabot talált, amivel a csendőrségre ment, és beszámolt az éjszaka történtekről. Az öregurat azonban simán elzavarták. Ő pedig visszament a Duna-partra, és ismét körülnézett. Ekkor már vonszolási nyomokat és vércsíkokat fedezett fel a köveken, az irányuk egyenesen a Dunába vezetett. Amikor az öreg ismét megjelent a csendőrségen – már nem teketóriáztak. Egyszerre küldtek embereket a Duna-partra és parancsnokuk Tölgyfa utcai lakására. Hogy a köveken végigfutó, tipikusan vonszolásra utaló vérnyomok embertől származnak, a rendőrorvos percek alatt megállapította. A Léderer Gusztávékhoz küldött két nyomozó azonban sokkal drámaibb felfedezést tett: a padláson elhelyezett bőröndben egy felaprított emberi test maradványaira leltek, ami éppen olyan akkurátusan volt a bőröndbe rakva, mint a hentes pultján a csontos hús.

A ház asszonyára több órát vártak, és amikor közölték vele, mit találtak a padláson, vallani kezdett. Hogy a bőröndben apró részletekben elhelyezett megboldogultat Kodelka Ferencnek hívták, hamar kiderült. Lédererné szerint vendégségben volt náluk, és amikor férje kutyasétáltatásból visszajött, a helyzettel visszaélő Kodelka éppen át akarta ölelni őt. Léderer, férfiúi becsületében sértve, lelőtte Kodelkát. A neje már csak azt látta, hogy férjura hozzáfogott Kodelka feldarabolásához – aztán ő is segédkezett a hentesmesteren végzett hentesmunkában. Léderer három bőröndbe gyömöszölte a testrészeket, és elhívta az öccsét is, hogy segítsen a cipelésben.

Valószínűleg nem ez volt éppenséggel a leghihetőbb védekezés, amit a detektívek életükben hallottak, ezért Léderernét helyben letartóztatták. Léderer főhadnagyot még aznap este a saját felettese vette őrizetbe a saját irodájában, az öccsét pedig a lakásáról állították elő.

Léderer Gusztáv Pozsonyban született 1893. július 20-án. Ennek a bűnténynek az elkövetésekor tehát még harminckét éves sem volt. A világháborúban hadtápszolgálatosként szolgált, és alaposan kihasználta a beosztásából eredő lehetőségeket. Időközben megismerkedett egy Schwartz Mici nevű pénztárosnővel, akit feleségül is vett.

A cseh megszálláskor Léderer a feleségével és Sándor öccsével elhagyta Pozsonyt, és Szegeden kötött ki, a szerveződő Nemzeti Hadseregnél, ahol főhadnagyként ismét hadtápos lett. Azonban megmutatta egy egészen másféle arcát is. Gyakran jelentkezett az őrjáratokba, és ilyenkor a lehető legkíméletlenebbül lépett fel a kommunistagyanús elemekkel szemben. Még a röszkei úton talált két ismeretlen hulla ügyében helyszínelő rendőröket is meggyanúsította kommunista-szimpátiával és zsidóbérencséggel.

Kisvártatva Marcaliban a Batthyány kastélyból háromszázezer korona értékű lábasjószágot és bútort síbolt el, élelmezési költség ürügyén. Később, az 1925-ös házkutatáskor Lédererék lakásában találták meg a kastély bútorait.

A tanácskormány bukása után Szatymazon a vasútállomás fáira akasztott fel négy direktóriumi tagot, aztán társaival ugyanígy akasztott Dunaföldváron, majd Kecelen, Bölcskén pedig lelőtt egy kereskedőt.

Tény, hogy az ellenzéki sajtóban Kodelka Ferenc meggyilkolása előtt egyetlen egyszer sem írtak Léderer Gusztávról, ám utána hirtelen mindegyikük őt látta a kegyetlenkedések mögött. Valóban kezelhetjük fenntartással ezeket az írásokat, magukról az atrocitásokról is (amik közül számos valóban megtörtént) rengeteg variáns alakult ki az emlékezetben. Azonban, ahogy a régi mondás tartja, nem zörög a haraszt... A házkutatásról szóló jegyzőkönyvet sem lehetett „megideologizálni”. A marcali kastély bútorai biztosan nem adományozás folytán kerültek Léderer főhadnagy lakásába, ahogy a Batthyányakat sem igazán lehetett a kommunisták iránti szimpátiával meggyanúsítani.

Van itt továbbá még egy érdekes körülmény, legalábbis az ellenzéki újságok szerint: Léderernek a baljóslatú „Főúsztató” becenevet adták tiszttársai.

A darabolós gyilkosság tetteseinek kézre kerítése rekordgyorsasággal történt, így a nyomozás további részében „csupán” az indítékokat, és magának a bűncselekménynek a lefolyását kellett tisztázni. Kodelka Ferenc hentesmester egy fejlődő áruházlánc tulajdonosa, és Léderer főhadnagy régi ismerőse volt. Léderernek a hatalom, Kodelkának a pénz lehetett a fontosabb, mert a főhadnagy 1921 augusztusában szerelt le a Nemzeti Hadseregtől, viszont alig harmincévesen már csendőrparancsnok volt Csepelen. A halálakor harmincnyolc éves Kodelka pedig fejlődő áruház-lánca révén az általános magyarországi szegénység közepette igencsak jómódú emberként morzsolgatta napjait.

Az ügy több lényeges kérdést is felvetett, és vet fel ma is: elsősorban az előre kiterveltség és a társtettesség kérdéseit. Hogy Kodelka meggyilkolását a Léderer-házaspár előre kitervelte, már akkor nyilvánvaló volt. Hamis mesével csaltak ki tőle majdnem 100 millió koronát, a pénzt pedig eltették. Léderer előtte kipróbálta a revolverét, meggyőződött arról is, mekkora zajjal jár, ha négy fal között sütik el. A gyilkosság előtti napon lúgkövet vásárolt a vérnyomok semlegesítéséhez. A végrehajtás és a nyomok eltüntetése érdekében tehát megtették mindazt, ami egy bíróságnak bőségesen elég az előre kiterveltség megállapításához.

Megoszlottak a vélemények, hogy a gyilkosságban mekkora szerepe volt tettesként a főhadnagynak, és mekkora a nejének. Eléggé egyértelmű, hogy az asszony Kodelka szeretője volt, és valószínű, hogy viszonyuk férjura beleegyezésével folyt. Mindenképpen a csinos, fiatal Lédererné volt tehát döntő befolyással a későbbi áldozatra csakúgy, mint gyilkosára, és ezt a befolyást maximálisan ki is használta. Sok-sok gyilkos házaspár példáján okulva alighanem ez alkalommal is érvényesült a régi szereposztás: a felbujtás a nő műve volt, a kitervelés közös, a végrehajtás a férfira hárult.

Aznap este jócskán itatták Kodelkát, a szépasszony is kellően körbeduruzsolta, aztán megágyaztak neki a nappali szoba heverőjén. Nem sokkal azok után, hogy Kodelka Ferencet elnyomta az álom, Léderer főhadnagy nemes egyszerűséggel fejbe lőtte a pisztolyával. A legförtelmesebb rész az áldozat holttestének szisztematikus feldarabolása volt, a nappaliból nyíló éléskamrában.

Meglehetősen sok lúgkőre lehetett szüksége utána.

Amúgy nem csak az ellenzéki sajtót rohanták meg hirtelen a baljós emlékek. A Kodelka-ügy napvilágra kerülése után az egyik nyugalmazott kerületi rendőrkapitány jelentkezett a rendőrségen. Az egykori főrendőr jó barátságban volt Boros István bútorgyári igazgatóval, akinek holttestét 1922-ben találták meg a Dunában, egy cölöphöz kötve. A belvárosi Schreff-féle kocsmában egy kis itóka mellett gyakran elbeszélgettek, természetesen a nőkről is. Boros kis idővel az eltűnése előtt elmondta neki, hogy összeismerkedett egy nagyon csinos szőke fiatalasszonnyal, aki Budán lakik, és akinek katonatiszt a férje. Persze, nem ez volt az első szépasszony, aki után a nőbolond igazgató epekedett, így barátja nem is firtatta a részleteket.

Nagy Lajos cukrász szintén ismerte Borost. Az eltűnése éjszakáján, éjfél körül találkoztak az akkori Favorit kávéház előtt. Boros egy bérkocsis társaságában arról érdeklődött tőle, hol is van a Tölgyfa utca. A cukrász még látta, hogy a bérkocsis elhajt Borossal, aztán már csak az eltűnéséről, később a holtteste megtalálásáról olvasott az újságban.

Boros eltűnése, halála, aztán Léderer nevének és tettének napvilágra kerülése után a budai lakás (Lédererék a budai Tölgyfa utcában laktak), a szőke fiatalasszony – akinek katonatiszt férje van – eléggé egyértelműen mutattak abba az irányba, ahol Boros kalandja, szeretőjének személye, aztán az igazgató eltűnése, halála, illetve holttestének megtalálása már kerek, logikus egészet alkotott.

A lapok cikkeztek még idős bécsi úrról, nyomaveszett kereskedelmi utazóról és eltűnt zongoragyárosról is. Ám ne feledjük: Boros István bútorgyári igazgatóval nem a sajtó hozta össze Lédereréket. Tanúvallomások, többek között egy volt rendőrkapitányé, szóltak eléggé meggyőzően Boros eltűnésének előzményeiről és részleteiről. Még holtteste megtalálásának körülményei (cölöp mellé kötözve lebegett a Dunában) is eléggé határozottan mutattak a „Főúsztatóra”… Bizony, itt komolyan el kell gondolkodnunk Léderer Gusztáv és felesége érintettségén. Kevesen tennék értük tűzbe a kezüket!

Az éremnek azonban két oldala van: egyszerűen példátlan, hogy egy ilyen súlyos bűncselekmény elkövetői ennyire primitíven konspiráljanak A szerencsétlen Kodelka egész házanépe tudta, kikhez megy aznap este vendégségbe, és a sokmilliós bizniszről is többen értesültek. Lédererék virgonc ebét is gyerekjáték volt megtalálni egy ismerősnél. Felfoghatatlan, hogyan remélték, hogy ezt az egészet meg lehet úszni?

Az eljárás során tucatnyi vallomást tett és vont vissza a Léderer-házaspár. Éppenséggel nem voltak lojálisak egymáshoz, védekezésük gyakorlatilag az egymásra mutogatásból állt. Ennek ellenére a bíróság dolga már nem volt túl nehéz. A vallomásokból és a körülményekből egyértelműnek tűnt, hogy Kodelka gyilkosa Léderer főhadnagy volt. Felesége közreműködésének módja és aránya volt csupán kérdéses – és az is maradt mindvégig. Lédererné a bíróságon is változtatta vallomásait, de éppúgy nem volt valami csillogó elme, mint férjura. Talán ezért kapott első fokon ő is kötelet.

Léderer ügyét egy idő után elkülönítették, katonai bíróság döntött sorsa felől. Ám a halálos ítéletet nem úszhatta meg. Kegyelmi kérvénye eljutott a kormányzóig, aki ezúttal hajthatatlannak bizonyult. 1926. január 12-én, lefokozás és a Csendőrség kötelékéből való kicsapás mellett a Margit körúti katonai bíróság és fegyház udvarán Léderer Gusztávnak ugyanúgy az akasztófa alá kellett állnia, mint egykor az áldozatainak.

A fiatal, csinos Lédererné – már férje kivégzése után – a Kúria előtt ismét elmondott egy változatot a történtekről. A legfelsőbb fórum bírái pedig belátták, hogy az asszony „legfeljebb” felbujtó, de valóban nem bizonyítható, hogy ő maga gyilkolt és darabolt volna. Az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezve Léderer Gusztáv főhadnagy özvegyét huszonöt év fegyházra ítélték.

Valószínűleg afféle városi legenda, hogy Lédererné halála után a Tölgyfa utcai ház falában megtalálták volna Kodelka koponyáját. A rendesen letisztított és látni valóan jól karban tartott koponyában Lédererné az aprópénzt tartotta. Az viszont már nem legenda, hogy a kosár, amibe Kodelka testrészeit a bőröndbe rakásuk előtt Léderer összegyűjtötte, hosszú évekig megvolt a rendőrség múzeumában. Persze, azóta lezajlott még egy világháború, így a kosár jelenlegi holléte nem ismert.

A húszas évek második felétől még sokáig játszottak egy meglehetősen idétlen kuplét a pesti mulatókban: „Lédererné mi van a kosárba’ / Kodelkának keze, feje, lába”.

Léderer Gusztávné tizenöt év letöltött fegyház után kegyelmet kapott és szabadon távozhatott; a Tölgyfa utcai lakás tulajdonjogát is megtarthatta, holtáig abban lakott. Tudomásom szerint a hatvanas-hetvenes években, már idős asszonyként, lottót és sorsjegyeket árult a Hunyadi téri és az akkori Dimitrov téri vásárcsarnokban. Többen tudták róla, kicsoda. Még jó sokáig élt, állítólag 1982-ben vagy 84-ben halt meg.

Nincs adat arra, hogy a sláger után befolyó jogdíjakból részesedni akart volna.

A szerző jogász, író

(A cikk a szerző Kriminális történelem – a huszadik század híres magyar bűnügyei című könyvén alapul)