Történelem

Szálasi Ferenc a bíróság előtt

Szálasi Ferenc őrnagy politikai elképzeléseinek megvalósítása miatt vonult vissza a katonai pályától. Nyugdíjazását követően, 1935 márciusában megalapította a Nemzeti Akarat Pártját (NAP), amelynek programját a Cél és Követelések című brosúrában foglalta össze, hitet téve az alkotmányos monarchia radikális és erőszakos átalakítása és a zsidóság „jogi, gazdasági, társadalmi helyzetének megbontása és új keretekbe illesztése” mellett.

Szálasi Ferenc a bíróság előtt
Szálasi Ferenc a háborús főbűnösök perén, a Zeneakadémia Nagytermében tartott tárgyaláson. A bíróság 1946-ban a volt nyilas miniszterelnököt halálra ítélte
Fotó: Fortepan

Bár a NAP törvényi keretek között kezdte el működését, valójában titkos politikai tevékenységet folytatott az állami rend megdöntése érdekében, ami miatt Szálasit és párttársait a politikai rendőrség állandó megfigyelés alatt tartotta. Ennek hatására a későbbi nemzetvezetővel szemben 1937 és 1938 között összesen hat alkalommal indítottak büntetőeljárást a hatóságok, ebből öt alkalommal sajtóperben, egyszer pedig politikai perben állapította meg a bíróság a büntetőjogi felelősségét. A perek magas száma egyértelműen rávilágít arra a körülményre, hogy a két világháború közötti magyar igazságszolgáltatás nem csupán a kommunista, hanem a szélsőjobboldali agitációval szemben is kérlelhetetlen szigorral lépett fel.

A következőkben a nemzetvezetővel szemben indított sajtóperek kerülnek bemutatásra.

Szálasi 1937 februárjában írta meg a Magyar Munkás! Eszmetárs! című röpiratot, amivel a NAP megalakulása óta először keltette fel érdemben a hatóságok és a média figyelmét. A brosúrában követelte a magyar nép számára azt a jogot, hogy kiszabadítsa magát „(…) a zsidó vezetés alatt álló szociáldemokrata-kommunista szakszervezetek zsarnoki önkényuralmának béklyóiból és a feudálkapitalista, nemzetpusztító zsidóság önző kapzsi karmaiból”. Meglátása szerint a zsidóság rendkívül rossz hatást gyakorolt a munkásságra.

Ezért a NAP célja az volt, hogy „istenhitben és hazaszeretetben acélosodott, magyar öntudatos Munkásha­zát” hozzon létre, mivel Magyarország jelenleg a „zsidók államának” minősült. Ehhez szerinte további munkahelyek létesítése is szükségesnek mutatkozott. Gondolatmenetének zárásaként kilátásba helyezte: aki a párttal ellentétes álláspontra helyezkedik, azt el fogják távolítani. Összességében megállapítható, hogy a későbbi nemzetvezető ezzel az írásával ugyanazt a társadalmi csoportot célozta meg, mint a kommunisták, így a két szélsőséges ideológia között ezen a téren semmilyen különbség nem mutatkozott.

Az írás nyilvánosságra kerülését követően az ügyészség elrendelte a nyomozás megindítását, amelynek keretén belül a terhelt beismerő vallomást tett, és elismerte szerzői minőségét. A nyomozati szakasz lezárulását követően Baróthy Pál királyi főügyész 1937 márciusában vádat emelt Szálasi Ferenccel szemben. A vádiratban megállapították a gyanúsított sajtójogi felelősségét a sajtóról szóló XIV. törvény (St.) 33. §-a alapján és a Csemegi-kódex 172. § (2) bekezdése szerinti hitfelekezet elleni izgatás bűntette miatt, továbbá az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló, 1921. évi III. törvény (Átv.) 5. §-a szerinti államfelforgatásra irányuló izgatás miatt kérték a gyanúsított felelősségre vonását. Az előzetes letartóztatására azonban csak ez év áprilisában került sor, amellyel egy időben a belügyminiszter még a pártot is betiltotta.

Az elsőfokú bírói fórum végül Szálasi Ferencet 1937 áprilisában három hónap fogházra, három év hivatalvesztésre és politikai jogainak felfüggesztésére ítélte. Döntésükkel kapcsolatban a törvényszék az alábbi magyarázatot fejtette ki: a felelősségre vonás oka, hogy a vádlott úgy tüntette fel a zsidóságot, mint a munkás társadalmi csoport elnyomóit, mert a zsidóságnak a röpiratban lévő ábrázolása alkalmas volt arra, hogy az ebbe a hitfelekezetbe tartozó egyénekkel szemben ellenszenvet vagy gyűlöletet keltsen fel. Álláspontjuk szerint a terhelt kijelentéseivel a teljes hitközösséget megtámadta. A bíróság elzárkózott a védelem által felvázolt azon elmélettől, amely szerint Szálasi Ferenc hazafias érzelmek hatása alatt cselekedett.

Véleményük szerint ugyanis aki szereti a hazáját, az nem akarja az ország békéjét megzavarni és felkelést szítani. Az elsőfokú fórum ítélete ellen a vád és a védelem is fellebbezést nyújtott be 1937 szeptemberében. A másodfok végül Szálasi büntetési tételét két hónap fogházra mérsékelte, és a mellékbüntetések végrehajtását mellőzte.

Azonban a fenti ítélettől függetlenül Bálint Ernő főügyészhelyettes 1937 augusztusában ismételten vádat emelt Szálasi ellen a Magyar Munkás! Eszmetárs! című röpirata miatt, ahol a terheltnek teljesen más kijelentései képezték a felelősségre vonás alapját. Ezért a vádhatóság a Csemegi-kódex 172. § (2) bekezdése szerinti osztály elleni izgatás deliktuma miatt kérte a törvényszéktől a pártvezető felelősségre vonását és a sajtójogi felelősség megállapítását. A törvényszék 1938 márciusában elfogadta az ügyészség álláspontját, újabb tizenöt nap fogházbüntetést szabva ki a terheltre.

Szálasi Ferenc a NAP vezetőjeként megalapította az Uj Magyar Munkás című nem időszaki lapot, ami a párt hivatalos közlönyeként működött. A sajtótermék azonban csak egyszer jelent meg tekintettel arra, hogy az 1/1-es számban a későbbi nemzetvezető olyan cikkeket jelentetett meg, amelyek miatt az ügyészség nyomozást rendelt el 1937-ben.

A vizsgálat nyomán kirajzolódott történeti tényállás szerint például a gyanúsított A szabadságharc hitvallása címet viselő írásában azt a kijelentést tette, hogy a magyar nemzet jelenleg „a zsidó zsarnokság és a nemzetromboló államrendszer ellen harcol”. Ezek alapján összegző megállapításának lényege a következő volt: a kormánynak az úgynevezett „zsidókérdést” meg kell oldania, tekintettel arra, hogy e népcsoportnak a „világuralmi törekvései” a „Dunamedence” térségére terjednek ki. A probléma felvázolását követően a terhelt a saját megoldását is bemutatta az olvasó számára. Ő ugyanis arra kényszerítette volna a zsidókat – akik álláspontja szerint nem akarták betartani a törvényeket –, hogy hagyják el az országot. Cikkét az alábbi fenyegető mondatokkal zárta: „Nagy magyar éhség van. A magyar nép enni akar, és enni fog.”

Az ügyészség 1937 márciusában a bizonyítékok mérlegelését követően vádat emelt a NAP vezetőjével szemben a Csemegi-kódex 172. § (2) bekezdése szerinti ötrendbeli, sajtó útján elkövetett hitfelekezet elleni izgatás, az Átv. 5. §-ban lévő államfelforgatásra való izgatás, végül pedig ugyanezen törvény 7. § (1) bekezdése szerinti nemzetrágalmazás alapesetének gyanúja miatt. A vádemelést követően a törvényszék 1938 januárjában elmarasztaló ítéletet hozott Szálasi Ferenccel szemben, amelyben egy hónap szabadságvesztést szabta k ki rá, a nemzetrágalmazás vádja alól pedig felmentették.

Szálasi Ferenc és gróf Széchenyi Lajos földbirtokos 1938. február 11-én egy röpiratot írt a Magyar Nemzeti Szocialista Párt Vezetőségi Határozata címen, amelyben a kormányt egy ezerötszázmillió pengő értékű külföldi kölcsön felvételével vádolták meg, amelyet Angliától, Franciaországtól és az Amerikai Egyesült Államoktól igényelt volna. A cikk szerint a hitelnek egy részét „(…) bűnös kezek és lelketlen kufárok által külföldre mentett és lopott pénzösszeg” teszi ki, amelyből elsősorban a zsidók részesülnének. Hozzátették, hogy a kormány ezen döntésének valódi célja a „(…) a magyar nemzeti szocialista mozgalmak könyörtelen letörése és olyan jobboldaliság hivatalos beállí­tása, mely a tiszta magyar nemzeti szocialista eszméket lejáratná és a politikai kecske-káposzta megalkuvásához vezetne”. Zárásként pedig követelték az „igaz magyar nemzeti szocialista államhatalom és államrendszer sürgős (…) megvalósítását és felépítését”.

Az összegyűjtött bizonyítékok alapján az ügyészség 1938. február végén kibocsátott vádiratában az ügyészség az St. 33. §-ban szereplő sajtójogi felelősség alapján az 1937. évi X. törvény 2. §-ban szabályozott, sajtó útján elkövetett koholt hír terjesztésének megalapozott gyanúja miatt kérte a törvényszéktől a terheltek felelősségre vonását. Meglátásuk szerint a tényállás­szerűség alapja, hogy a gyanúsítottak olyan hamis híreket kreáltak és terjesztettek, amely alkalmas az ország nyugalmának megzavarására. Emellett a röpirat hatására veszélybe kerülhet az ország külpolitikai status quója és gazdasági helyzete is.

A bizonyítási eljárás lezárulását követően a törvényszék 1938. március 21-én hozott határozatában elfogadta a vádiratban szereplő tényállásokat, ezért Szálasi Ferencnek és Széchenyi Lajosnak az St. 33. §-a szerinti szerzői minőségének megállapítását követően a terhelteket az 1937. évi X. törvény 2. §-a szerinti egyrendbeli koholt hír terjesztésének vétsége miatt egy-egy hónap fogházbüntetésre ítélték.

Az ítélet indokolása szerint a vádlottak a vezetőségi határozatban valótlan kijelentéseket tettek.

A döntéssel szemben mind a két fél fellebbezést nyújtott be, amelynek hatására Széchenyi Lajos ellen megállapított szankciót 1000 pengő pénzbüntetésre enyhítette, míg a későbbi nemzetvezető szabadságvesztés-büntetését helybenhagyta.

Szálasi a NAP feloszlatását követően, 1937 júliusában egy röpiratban tájékoztatta a fejleményekről a vele szimpatizáló közvéleményt, amely a 4. számú körlevél címen jelent meg. Az ellene indított büntetőeljárás miatt nyíltan megfenyegette a magyar igazságszolgáltatási szerveket: „Kijelentem: kezem alatt álló tízezer felfegyverkezett magyar férfival már a hatalom birtokában vagyok, nem kerülhetne sor letartóztatásomra. Nem felejtek.” Hozzátette továbbá azon véleményét is, amely szerint, akik a nemzeti szocializmust el akarják nyomni, azok lényegében a zsidóságot támogatják. Ezen brosúra jelentősége, hogy a későbbi nemzetvezető felvázolta azt az ,,átmeneti” diktatórikus rendszert, amelyet hatalomra kerülése esetén megvalósított volna.

Az iratot 1937 augusztusában kezdték el terjeszteni, majd ebben a hónapban már az ügyészség el is rendelte az előzetes letartóztatását. A gyanúsított vallomásában azt állította, hogy az állami hatalmat kizárólag alkotmányos úton akarná megszerezni. Írásában nem tényleges, hanem csak „lelki forradalom” kirobbantására asszociált.

Ő kizárólag a kormányt kritizálta, a magyar alkotmányos rendszerrel semmilyen kifogása nincsen.

A nyomozás eredményeként a vádhatóság 1937. augusztus 24-én kelt vádiratában Szálasi cselekményét az Átv. 1. § és 2. § szerinti sajtó útján elkövetett államfelforgatás minősített esetének és a 7. § (1) bekezdése szerinti nemzetrágalmazásnak minősítette. Végül az elsőfokú bíróság 1938. július 2-án kelt ítéleté­ben – a vádirattól eltérően – a NAP elnökét bűnösnek találta az Átv. 5. §-a szerinti államfelforgatásra való izgatás deliktuma miatt, és két hónap fogházbüntetésre ítélték. Döntésüket az ítélőtábla és a kúria is helybenhagyta.

A szerző a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár tudományos munkatársa.

Kapcsolódó írásaink

Fogolysors

ĀKapcsolattartás és hazahozatal a második világháború után