Történelem

Az ember, aki segíteni akart Magyarországnak

John Richardson és az első amerikai humanitárius segélyakció 1956-ban

Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc történetének amerikai összefüggéseit vizsgálva a hazai kutatások eddig kevés figyelmet fordítottak az amerikai civilek és a humanitárius segélyszervezetek forradalom alatti és utáni tevékenységére.

Az ember, aki segíteni akart Magyarországnak
Budapest, Úri utca 62., a Prímási palota udvara. Mindszenty József bíboros-hercegprímás, esztergomi érsek felsőpetényi őrizetéből való kiszabadulása után rádióbeszédet tart
Fotó: Fortepan

Ez lehet az oka annak, hogy mai napig ismeretlenek John Richardson egyszemélyes segélyakciójának filmbe illő részletei. A forradalom napjaiban a 35 éves, Wall Street-i befektetési bankban dolgozó ügyvéd közbenjárására az általa megkeresett amerikai vállalatok több százezer dollár értékű segélyellátmányt ajánlottak fel a magyaroknak, a légitársaságok pedig vállalták, hogy ingyen szállítják azokat Bécsbe. Az amerikai fiatalember lebilincselő történetéről a népszerű amerikai képes hetilap, a Saturday Evening Post számolt be két hónappal az eseményt követően, Az ember, aki segíteni akart Magyarországnak című cikkében.

Fegyvert akart küldeni

A régi, jómódú, republikánus kötődésű bostoni családból származó Richardson (1921–2014) a második világháború alatti és utáni európai élményei, egy lengyel menekült családdal való megismerkedése és a DP-táborokban (displaced persons – kitelepítettek – a szerk.) szerzett tapasztalatai miatt kezdett el a humanitárius segélyezés és Kelet-Európa iránt érdeklődni. A vasfüggöny mögötti térség és az ott élő emberek megsegítésének szándéka azonban csak a magyar forradalomnak köszönhetően vett komolyabb lendületet.

Richardson történelmi jelentőségűnek tartotta, hogy a magyarok fegyvert ragadva szembeszálltak a totalitárius kommunista diktatúrával és a megszálló Szovjetunióval. Sok amerikaihoz hasonlóan ő is dühöt és csalódottságot érzett amiatt, hogy az amerikai kormányzat nem adott politikai támogatást Magyarországnak, tétlenül nézte, ahogy a szovjetek legyilkolják a magyar szabadságharcosokat. A magyarok iránti nagyrabecsülését úgy akarta kifejezni, hogy megpróbált segíteni nekik. Eleinte fegyverekre akart pénzt gyűjteni: kézi páncéltörőket akart repülőről ledobni Magyarországra. Be kellett azonban látnia, hogy terve kivitelezhetetlen.

Richardson annyira figyelmesen követte a magyar eseményeket, hogy tízéves lányával még az ENSZ Biztonsági Tanácsa október 28-i ülését is elment meghallgatni. Az ENSZ-palota tanácstermében elhangzott indulatos felszólalások, a magyar kérdés napirendre tűzésének szovjetek általi vétója, majd az épület előtt összegyűlt emberek tiltakozása, „A magyarok ma este azokért az ügyekért halnak meg, amelyekért Amerika is kiáll” feliratú táblák, a magyar himnusz és a „Segíts nekünk, Amerika!”, „Segítsenek Magyarországnak!” mondatokat skandáló emberek segélykérése olyan mélyen megérintette a fiatal ügyvédet, hogy másnap cselekedni kezdett.

Reggel munkahelyéről felhívta az International Rescue Committee (IRC – Nemzetközi Menekültügyi Bizottság) nevű humanitárius segélyszervezetet. Hamar kiderült, hogy az amerikai kormányzat politikájával összhangban működő magánszervezet nem ad támogatást a forradalmároknak. A hozzájuk beérkező pénzadományok jóvoltából csak humanitárius segítséget nyújtanak, gyógyszerek, orvosi eszközök, élelmiszerek és ruhák Magyarországra szállításában, a menekültek megsegítésében működnek közre.

A szervezet egyik munkatársa azt tanácsolta Richardsonnak, ha minden áron segíteni akar, próbáljon meg antibiotikumot szerezni, a sebesülteknek és menekülteknek ugyanis erre van a legnagyobb szükségük. Akár egy jelképes gyógyszercsomag Magyarországra küldésével is demonstrálni lehetne, hogy az amerikai emberek nem felejtkeztek meg a magyarokról.

 Richardson eleinte nem tudta, hogy szerezhetne gyógyszert. Némi töprengés után azonban eszébe jutott, hogy az épületben, ahol ő is dolgozott, néhány emelettel lejjebb volt a Charles Pfizer & Co. Inc. egyik irodája. Többször látta a liftből a gyógyszergyár tábláját. Miután lement az irodájukba, és megtudta, hogy a világ egyik legnagyobb antibiotikumot gyártó és forgalmazó cégéről van szó, előadta kérését.

Némi tárgyalást követően végül felhívták telefonon a vállalat elnökét, aki Richardson meglepetésére azonnal megkérte munkatársait, hogy pakoljanak össze néhány kartondoboznyi Terramycint. Az 1950-es évek elején szabadalmaztatott, széles spektrumú gyulladáscsökkentő antibiotikumot számos betegség kezelésére használták. A Pfizer cég elnöke arra is utasítást adott, hogy a csomagokat azonnal vigyék ki a repülőtérre, az IRC munkatársaihoz, akik aznap délután repültek Bécsbe.

 Ezen a ponton kapcsolódott be a történetbe az amerikai humanitárius segélyszervezet. A jelképes gyógyszeradomány ugyanis nélkülük nem juthatott volna el ilyen gyorsan Budapestre. Az emberbarát szervezet eredetileg Albert Einstein kezdeményezésére jött létre 1933-ban, hogy segítséget nyújtson a náci elnyomás üldözöttjeinek, azoknak az Egyesült Államokban menedéket kérő, többnyire értelmiségieknek, akik a zsidóüldözés és más politikai okok miatt voltak kénytelenek elhagyni Európát.

A második világháború utáni, egyre kiélezettebb hidegháborús szembenállás következményeként a segélyszervezet a kommunista elnyomás áldozatainak, a szovjet érdekszférához tartozó országok menekültjeinek a megsegítésére is kiterjesztette tevékenységét. Kiemelkedő szerepet játszott az 1956-os magyar menekültek megsegítésében és Amerikában történő beilleszkedésében. Az igazgatótanács munkájában számos befolyásos és prominens közéleti személy vett részt, amerikai és emigráns egyaránt. Közöttük volt például az Egyesült Államokba emigrált Varga Béla, a magyar Nemzetgyűlés korábbi kisgazda elnöke és Henry R. Luce, a Time, Life és Fortune magazinokat is megjelentető médiavállalat befolyásos vezetője is. Luce adta ki a Life magazin 1956-os fotókkal gazdagon illusztrált különszámát. A több nyelven megjelent kiadvány eladásából befolyt pénzösszegeket az IRC a magyar menekültek megsegítésére fordította.

Pfizert hoztak Budapestre

A forradalom kitöréséről szóló hírek megjelenésétől kezdve az IRC vezetői egyetértettek abban, hogy meg kell mutatniuk a magyaroknak, hogy az amerikaiak az ő oldalukon állnak. A két elnökjelölt, Eisenhower és Stevenson kampánystábját is megkeresték, de egyik fél sem kívánt állást foglalni az elnökválasztási hajrában a magyar ügyben. Mivel a kilátástalan anyagi helyzetben lévő segélyszervezet mindenképpen segítséget akart nyújtani a magyaroknak, csak a civilek támogatására és pénzadományaira számíthattak.

 Az IRC két vezetője, Angier Biddle Duke és Leo Cherne október 29-én délután repült Bécsbe, hogy előkészítse az osztrák fővárosban a magyarok humanitárius megsegítésével kapcsolatos teendőket, Budapesten létrehozzanak egy irodát, és átadják a magyaroknak a Pfizer gyógyszeradományát. Miután megérkeztek Bécsbe, másnap reggel Leo Cherne a bécsi iroda vezetőjével elindult Budapestre. Magyarországi útjuk nem volt veszélytelen, hiszen mindketten illegálisan, vízum nélkül léptek be Magyarországra.

A Bécsben beszerzett kenyerekkel, ruhacsomagokkal, kötszerekkel és a Pfizer cég 15 ezer Terramycin fiolát tartalmazó dobozaival megpakolt autójukkal még aznap délután megérkeztek Budapestre. Másnap két angolul beszélő diák segítségével elvitték a segélyszállítmányokat a forradalmárok egy csoportjához, az újjáalakult Szociáldemokrata Párt képviselőihez, majd a felsőpetényi házi őrizetből nemrég szabadult Mindszenty Józsefhez. Cherne-ék is részt vettek azon a sajtóeseményen, amelyen a hercegprímás-bíboros felolvasta rádiónyilatkozatát a Várban, a prímási palota udvarán külföldi újságírók, fotóriporterek és operatőrök előtt.

Dollárszázezreket gyűjtöttek

Cherne még aznap visszament Bécsbe, hogy a legközelebbi géppel visszatérjen az Egyesült Államokba. Miután megérkezett New Yorkba, Cherne mindent elkövetett, hogy minél szélesebb körben propagálja az amerikaiak első magyarországi segélyakcióját. November 4-én este, az egyik legnépszerűbb amerikai televíziós szórakoztató műsor, az Ed Sullivan Show élő adásában röviden beszámolt másfél napos budapesti útjukról. Tolmácsolta Mindszenty bíboros és a magyarok köszönetét. A közkedvelt műsor nézőihez fordulva azt kérte, hogy minden amerikai küldjön a segélyszervezetnek legalább egy dollárt, hogy folytathassák a magyarok megsegítését.

 Az interjú óriási visszhangot váltott ki. A felhívást követően a televíziózás addigi történetében példa nélkül álló módon közel 500 ezer dollár érkezett a segélyszervezet számlájára. A műsor adásba kerülésekor már tudni lehetett, hogy a szovjetek aznap hajnalban bevonultak a magyar fővárosba, hogy leverjék a forradalmat. A forradalom vérbe fojtásának nyilvánosságra kerülését követően az amerikai emberek hatalmas összegű pénzadományokkal és felajánlásokkal fejezték ki a magyar menekültek és a Magyarországon maradt emberek iránti együttérzésüket és támogatásukat.

Mialatt az IRC vezetői megjárták Bécset és Budapestet, John Richardson további segélyszállítmányokat és felajánlásokat hozott tető alá. A Pfizer cég elnöke az első jelképes gyorssegélyen túl 200 ezer dollár értékben további gyógyszereket ajánlott fel a segélyszervezeten keresztül a magyaroknak. Richardsonnak azt is sikerült elérnie, hogy a Pan Am ingyen szállítsa a segélyellátmányt Bécsbe. De az ügyvéd megkeresésére újabb cégek ajánlottak fel vitamint, gyógyszereket és bébiételeket.

 John Richardson a Pfizer gyógyszeradományának jelképes gyertyájával sok ezer újabb gyertyát gyújtott meg. Egyre több amerikai cég és magánember akart a magyarokon segíteni. Richardson feleségével és három gyermekével együtt úgy is támogatta a magyarokat, hogy 1957-ben befogadtak egy 15 éves magyar menekült lányt. Richardson mégsem volt büszke egyszemélyes akciójára, inkább bűntudata volt miatta. Úgy érezte, hogy a szabad világ sokat segített, de nem tett meg mindent a magyarokért.

A szerző a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár tudományos munkatársa

Kapcsolódó írásaink

1956, Köztársaság tér – Munkásmilíciák

ĀAz épület később a rendszernek egyfajta szakrális helyévé is vált. Az események egyéves évfordulóján Kádárék egy megemlékezést szerveztek, amelyen Marosán György mondott beszédet, rengeteg embert a térre csődítettek

Királydráma Magyarországon 1921 őszén

ĀHorthyt, valamint a bethleni konszolidációt a király katolicizmusa mentette meg, amely teljességgel alárendelte a tisztán politikai megfontolásokat a morális elveknek