Történelem

Száz éve alakult meg a Vitézi Rend

Horthy Miklós kormányzó az ország nagybirtokosaitól azt kérte, hogy vitézi telkek készítése céljából ingyenesen földterületeket ajánljanak fel

Az Országos Vitézi Szék – Horthy Miklós kormányzó elnökletével – 1920. szeptember 25-én, a budai királyi várpalota Mátyás-termében tartotta első ülését. E napon jelent meg a kormányzó „legmagasabb kézirata”, amely kijelölte a Vitézi Szék vezérkarát, és utalt annak feladataira. Az első tagok között volt tapolylucskai és kükemezei Bánó Kálmán alezredes, egyike a nyolc törzskapitánynak, akiket a kormányzó 1921 tavaszán, az első zárt körű avatáson vitézzé avatott.

Száz éve alakult  meg a Vitézi Rend
Vitéz Bánó Kálmán ezredes (alacsonyabbik) és vitéz Nagy Pál tábornok Horthy mögött egy vitézavatáson
Fotó: A szerző tulajdona

A Vitézi Rend húszéves fennállása alkalmából vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó, a vitézek főkapitánya 1940. december 3-án kelt legfelsőbb elhatározásával „adományozni méltóztatott a Magyar Érdemrend Középkeresztjéhez a csillagot: vitéz nemes tapolylucskai és kükemezei Bánó Kálmán ny. áll. c. altábornagynak a Vitézi Rend megalapozása, kiépítése és fejlesztése érdekében kifejtett különösen eredményes és rendkívül értékes teljesítményeiért.” (Rendelet száma: 113 540/eln. 8. − 1940. december 4.)

Négy évvel később, 1944. május 31-én − a kitüntetések adományozása kapcsán − közölte a Honvédségi Köz­löny: „A Kormányzó Úr Ő Főméltósága az 1944. évi május hó 13. napján, Budapesten kelt legfelsőbb elhatározásával elrendelni méltóztatott, hogy Különös Dicsérő Elismerése tudtul adassék: vitéz nemes kükemezei és tapolylucskai Bánó Kálmán ny. á. vezérőrnagy, címzetes altábornagynak, Vitézi Törzskapitányi tisztsége alóli felmentése alkalmával, ezen tisztségében 24 éven át kifejtett kimagaslóan eredményes és rendkívül értékes teljesítményeiért.” (Rendelet száma: 38 579/eln. 8. e. – 1944. évi május 24.)

Háborús hősből lett vitéz

A tapolylucskai és kükemezei Bánó család ez idő tájt öt vitézzel büszkélkedhetett. Bánó Kálmán huszonnégy évig (1944 májusáig) töltötte be a törzskapitányi tisztséget. Fia, vitéz Bánó Árpád (1906−1982) testőr százados 1944 októberében – vitéz csíktaplóczai Lázár Károly altábornagy, testőrparancsnok segédtisztjeként – harcolt a budai Várat megtámadó nácik ellen. A család harmadik, vitézi címet viselő tagja ifjabb Bánó Iván országgyűlési képviselő, a negyedik a fia, Zoltán, míg az ötödik Bánó Lehel, a Hungária Nyomda vezérigazgatója volt.

Bánó Kálmán a Sáros vármegyei Osztropatakán született 1877. április 16-án (szülei: tapolylucskai és kükemezei Bánó Géza, és kálnói és ádámföldi Bornemissza Jella). Az újszülöttet Szinyei Merse Pál festőművész felesége, Probstner Zsófia, a híres „Lilaruhás nő” tartotta keresztvíz alá, Kisszebenben. Kálmán 1905-ben feleségül vette a linzi születésű Schachermayer Herminát, egy nagy múltú osztrák kereskedő família hölgytagját, akitől két fia (Árpád és József) és egy lánya (Eszter) született. (Nekik nem születtek utódaik, így a kiterjedt családnak ez az ága kihalt.)

Bánó Kálmán (1877−1945) az első világháborúban − hivatásos katonaként − többször is kitűnt vitézségével. Eleinte hadnagyként vezette a pozsonyi 13. gyalogezred brigádtartalékának egyik századát, amint arról a Pesti Napló kiadásában megjelent, Magyar Hősök 1914−1916 című kötet is beszámolt (szerkesztette Tábori Kornél).

Tábori könyve szerint a brigádtartalék egyik éjjel a túlerőben lévő oroszok négy támadását is visszaverte és több foglyot ejtett. „Egy későbbi küzdelemben a brigád oldalvédje Bánó Kálmán hadnagy százada volt. A vitéz tiszt hirtelen észrevette, hogy erős orosz sereg oldaltámadásra készülődik. Hirtelen elhatározással ő vezette századát támadásra és hosszú, kemény küzdelem után visszaverte a számra nézve többszörös túlerejű ellenséget.”

Később zászlóalj- és egyéb parancsnoki beosztásokat is betöltött. Háborús helytállását gyors előmenetellel (1918. január 1-jén már őrnagy) és magas kitüntetésekkel jutalmazták. A háború végén gyalogezredével Pozsony környékén harcolt az előrenyomuló csehekkel szemben, majd a hadi helyzet romlását követően Bécsbe ment, ahol részt vett a Nemzeti Hadsereg toborzási munkálataiban. Nagy­báty­ja, Bánó László gépészmérnök emlékirata szerint innen ment (ifjabb Lászlóval együtt) Szegedre, ahol csatlakozott Horthy Miklóshoz.

Bánó Kálmán kezdetektől fogva szerepet vállalt a Vitézi Rendben. Az 1. számú, Gróf Batthyány Lajos Vitézi Törzsszék törzskapitánya volt, és katonai pályája végső szakaszában címzetes altábornagyi rangot viselt. Már 1920 szeptemberében ott volt a rend alapítói között, s 1921-ben − Horthy Miklóssal, illetve másik hét törzskapitánnyal együtt − részt vett az első, zárt körű vitézavatáson.

Az első avatási ünnepség

Négyessy László írta A Vitézi Rendről című tanulmányában (József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, Szeged, 1974):

„[…] Az alaprendelet elkészítése, kibocsátása idején, 1920. augusztus 20-án Horthy Miklós kormányzó felhívással fordult az ország nagybirtokosaihoz, vázolta a Vitézi Rend célját, s kérte őket, hogy vitézi telkek készítése céljából ingyenesen földterületeket ajánljanak fel. Ez a felhívás, illetve annak nyomán a felajánlott és rendelkezésre bocsátott ingatlanok a vitézi telkek adományozásának lehetőségét teremtette meg. A megalapítás egyik alapvető mozzanata a kormányzó 1920. szeptember 25-i legmagasabb kézirata, amelyben − az alaprendelet végrehajtásaként és annak megfelelően − gróf Teleki Pál miniszterelnök előterjesztésére és ellenjegyzésével a Vitézi Szék tagjaiul szandai Sréter István tábornok, m. kir. honvédelmi minisztert, szomlyai Nagy Pál altábornagyot, semjénfalvi Siménfalvy Tihamér nyugalmazott vezérkari testületbeli ezredest, tapolylucskai és kükemezei Bánó Kálmán alezredest, bilkei Lipcsey Márton őrnagyot, sepsibaczoni Toókos Gyula szolgálatonkívüli viszonybeli vezérkari testületbeli őrnagyot, Igmándy-Hegyessy Géza testőrőrnagyot, nemes Magasházy László százados első szárnysegédet kinevezte, mint a m. kir. miniszterelnök képviseletében dr. Barsy Aladár miniszterelnökségi osztálytanácsost, a m. kir. belügyminiszter képviseletében dr. Szecsey József miniszteri tanácsost, a m. kir. földművelésügyi miniszter képviseletében, dr. alsómátyásfalvi Mattyasovszky Miklós miniszteri taná­csost, a m. kir. igazságügy-miniszter képviseletében, dr. Börcsök Andor miniszteri tanácsost, és a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetsége ügyvezetője igazgatóját, báró Pap Gézát e tisztségükben megerősítette. […]”

A tanulmány folytatása szerint „1920. szeptember 25-én délután 4 órakor a kormányzó elnökletével tartotta első ülését az Országos Vitézi Szék a budai királyi Várpalota Mátyás termében. A következő hónapokban a Vitézi Szék, mint testület a Rend kialakításával és működése megindításával kapcsolatos szabályokat, határozatokat, irányelveket dolgozta ki. […] A Vitézi Szék a tervezetet megvizsgálta, s azt vagy eredeti tartalmában vagy a szükséges módosításokat eszközölve elfogadta. Ily módon alkotta meg a Vitézi Szék 1920. október 7-i ülésén a Rend Széktartóságának irodaszervezetét, 1920. november 25-én pedig határozatot hozott arról, hogy a vitézek részére vitézi jelvényt rendszeresít. Ugyanekkor megalkotta és a kormányzó ugyanezen az ülésen ünnepélyesen kiadta a Vitézi Rend szabályzatát. Ez a szervezeti szabályzat első fejezetében a Vitézi Rend nevét, felépítését, az Országos Vitézi Szék, a törzsszék, valamint a vármegyei Vitézi Szék összetételét tárgyalja. A második fejezet a Vitézi Rendbe való felvétel feltételeit állapítja meg 14 pontban. A harmadik fejezet a vitézek kötelességeit és jogait tárgyalja, s megállapítja az eskü szövegét. A negyedik fejezet a Vitézi Székek kötelmeiről szól. Ezen az ülésen kap megbízást Bánó Kálmán alezredes az ügyvezetéssel és propagandával kapcsolatos ügyek irányítására. Az 1920. december 11-i ülésen Toókos Gyula alezredes kap megbízást az avatási szertartás kidolgozására s ezen az ülésen határoztatott el az is, hogy a vitézi jelvény megalkotására az Országos Vitézi Szék pályázatot hirdet. A nagyközönség 1920. december 16-án ismerkedhetett meg a Vitézi Szék felhívásával a vitézi telekre jelentkezésről. […]”

Bánó Kálmán alezredes – miként említettük − egyik szereplője volt a legelső (zárt körű) vitézavatásnak, amelyre 1921. május 22-én, vasárnap került sor a budai királyi várkápolnában. Erről az eseményről Angelovics Helga írta Vitéz avatások a két világháború között 1921–1938 című tanulmányában (Első Század, XIII. évf. 1. 2014. tavasz):

„Az avatási ünnepség előtt a kormányzó a Mátyás-teremben kihallgatáson fogadta az első telekadományban részesített 24 Arany Vitézségi Érmes vitézt, akik szintén részt vettek a zártkörű vitézavatáson, jóllehet ekkor még nem lettek felavatva. […] A kormányzó jobb oldalán egy testőr állt a nemzeti hadsereg zászlajával, a baloldalon pedig Gyarmathy János tábori lelkész, aki az eskü szövegét olvasta fel, melyet a törzskapitányok – akik az oltárral szemben sorakoztak fel egy vonalban – esküre emelve kezüket, hangos szóval utána mondtak. […] Ezt követően a vitézek főkapitány-helyettese rövid beszéd kíséretében feltűzte vitéz nagybányai Horthy Miklós zubbonyára a vitézi jelvényt, majd a törzskapitányok járultak a kormányzó elé, aki sorban felékesítette mindegyikőjük mellét a vitézi jelvénnyel. […] A felavatott nyolc törzskapitány a következő volt: báró Nagy Pál gyalogsági tábornok, Sréter István tábornok, nyugalmazott honvédelmi miniszter, Siménfalvy Tihamér nyugállományú vezérkari testületbeli ezredes, Bánó Kálmán alezredes, Lipcsey Márton őrnagy, Toókos Gyula szolgálaton kívüli vezérkari testületbeli őrnagy, Igmándy-Hegyessy Géza testőrőrnagy, Magasházy László őrnagy, első szárnysegéd.”

A szolgálat vége

Bánó Kálmán 1921 végén már ezredesként kísérte a kormányzót arra a nyugat-magyarországi útjára, amely­ről Szibler Gábor történész írt a sárvári Honismereti Híradóban (2010. 1-2. sz.) Az 1921-es trónfoglalási kísérlet utóélete – Horthy Miklós kormányzó sárvári látogatása címmel.

Bánó Kálmán 1945-ben hunyt el Szombathely bombázásakor. Fiatalabbik fia, József, így értesítette apjuk haláláról orosz hadifogságban lévő testvérét, Árpádot, egy levelezőlapon (Budapest, 1945. IV. 13.): „Drága Árpikám! Két lapodat megkaptuk. Anyukával, Esztikével nagyon várunk. Mindannyian jól vagyunk, minden a legnagyobb rendben. Apuka [vitéz Bánó Kálmán altábornagy – B. A.] 45 márciusában Szombathelyen elhunyt, Tömördön van eltemetve. […] Az itteni orosz hatóságnál lépéseket tettünk hazajöveteled ügyében az 1944. október 15-i érdemeidre való tekintettel. Lakásod elpusztult, azonban értékeid, ruháid stb. nálunk vannak. Azt hiszem, most már rövidesen itthon leszel, ezért ne csüggedj…”

Bánó Kálmán csupán egyik, ám tipikusnak mondható résztvevője volt az idén száz esztendős Vitézi Rendnek. Az idézett adatok, tanulmány-részletek talán bővítik ismereteinket a kiváló magyar vitézeket tömörítő rend megalakulásáról, s a mai tagoknak is erőt adnak a folytatáshoz.

A szerző író, újságíró

Kapcsolódó írásaink

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom