Történelem

Százéves Ausztria Trianonja

Saint-Germain következtében egy európai közép­hatalom semmisült meg a kontinens közepén

Száz éve, 1919. szeptember 10-én írták alá az antanthatalmak Ausztriával a saint-germaini békediktátumot. Ez volt a második effajta dokumentum a Versailles környéki ‒ első világháborút lezáró ‒ békerendszer sorában. Az Ausztriára kirótt békefeltételek súlya és csapása trianoni léptékű volt, és azok nem pusztán az Osztrák‒Magyar Monarchia felrobbantását szentesítették, hanem az új csonka-osztrák államot is kilátástalan helyzetbe sodorták.

Százéves Ausztria  Trianonja
Karl Renner államkancellár felszólalása a párizsi békekonferencián
Fotó: Wikipedia

Az Osztrák Császárság 1918 őszén még Károly császár és király október 16-i manifesztuma alapján föderatív állammá alakult. Néhány napon belül a wilsoni önrendelkezés elveire hivatkozva azonban a ciszlajtán birodalomfél összes jelentősebb nemzetisége önálló nemzeti tanácsot alakított, és proklamálta elszakadását. Október 21-én Német-Ausztria ideiglenes nemzetgyűlést hívott össze Bécsben ‒ ekkor a „német” jelző azt a szándékot is kifejezte, hogy a császárság (területileg) igencsak heterogén németségét integrálja. Különösen fontos volt ez az olasz állam által elszakítani kívánt dél-tiroli, illetve a csehszlovák uralom alá került németség esetében. Október 30-án új kormányt is alakítottak Karl Renner vezetésével, akinek a feladata lett a béke megkötése. (Tizenegy hónappal később ő fogja aláírni a dokumentumot osztrák részről.) Az új állam új alaptörvényt is alkotott, amely második paragrafusában kimondta, hogy „Német-Ausztria a Német Köztársaság része”, vagyis a ciszlajtán németség integrálásával a 19. század közepén elmaradt „nagynémet” egység megvalósítását tűzte ki célul.

Út Párizsba

Az Osztrák–Magyar Monarchia de facto végül november 11-én szűnt meg, amikor a Renner-kormány I. Károlyt osztrák császárként lemondásra kényszerítette. Másnap kikiáltották a köztársaságot, de a fia­tal állam ekkorra már elvesztette a ma Csehországhoz, Lengyelországhoz, Ukrajnához, Romániához, Olaszországhoz, Szlovéniához, illetve Horvátországhoz (Dalmácia) tartozó területeken élő németség felett az irányítást. Beigazolódni látszódott Franz Conrad von Hötzendorf k. u. k. tábornagynak, vezérkari főnöknek az első világháború elején megfogalmazott prognózisa: háborús vereség esetén Ausztriából nem fog maradni más, mint egy Bécs környéki németséget tömörítő életképtelen és csonka állam.

A háború vége kétségbeejtő helyzetben találta Ausztriát: még a szintén nyomorgó Budapesten is jóval kedvezőbb életkörülmények voltak, mint Bécsben: a császárváros lakossága a szó legszorosabb értelmében éhezett. E körülmények között hasonló rendszerváltoztatás ment végbe Ausztriában, mint nálunk: egy erősen baloldali, szociáldemokrata fordulat következett be az országban, ahol hamarosan megindult a Monarchia maradékának lebontása is: a régi tábornoki, illetve hivatalnoki kar nagy részét nyugdíjazták, eltörölték a nemesi címeket. A szociáldemokrata fordulatot jelképezte a címer megváltoztatása: a Habsburg kétfejű sas helyét immár egyfejű sas foglalta el, amely lábaival már nem jogart és országalmát, hanem sarlót és kalapácsot tartott. Mindazonáltal Ausztriában nem következett be bolsevik hatalomátvétel, annak ellenére sem, hogy sokan szimpatizáltak a magyarországi Tanácsköztársasággal.

A következő év első felének fontos eseménye volt I. Károly Ausztriából való eltávolítása, amelyre 1919. március 24-én került sor. A Svájcba távozó exuralkodó a vorarlbergi manifesztumban kifejezte trónigényét az osztrák cím esetében.

„Megsemmisítő béke”

A saint-germaini békediktátum következtében Ausztria területe mintegy 83 ezer négyzetkilométerre zsugorodott, népessége 6,5 millió főre csökkent. Mindez azt jelentette, hogy a háború előtti Osztrák Császárság 300 ezer négyzetkilométernyi területének több mint kétharmada, 28,5 millió főnyi lakosságának több mint háromnegyede került más államokhoz. A kicsivel több mint tízmilliós német népesség egyharmada is idegen államokhoz került ‒ különösen a viszonylag egy tömbben élő csehországi, valamint a dél-tiroli németek elcsatolása volt elkeserítő fejlemény Ausztriában. Ha ezeket a számokat figyelembe vesszük, minden túlzás nélkül állítható, hogy trianoni mértékű csapás érte az országot, amit egyedül Burgenland megszerzése enyhített valamennyire.

Az osztrák szuverenitás szinte teljes megsemmisülését szimbolizálta, hogy a „békeszerződés” az ország nevének megváltoztatását is kikényszerítette: az antant betiltotta az addig használatos „Német-Ausztria” elnevezést, így a megcsonkított állam hivatalos neve Osztrák Köztársaság lett. Magát az államformát is meghatározta a dokumentum, amennyiben a monarchia visszaállítását expressis verbis megtiltotta. Bár ez találkozott Ausztria lakossága jelentékeny részének ‒ elsősorban Bécs, valamint a nagyvárosok lakóinak – véleményével, valójában ez az intézkedés a Monarchia újjászervezését akadályozta. Az antant tisztában volt azzal a ténnyel, hogy a birodalmi Ausztria dinasztikus alapon jött létre, logikus volt tehát, hogy elsősorban ezt az alapot kellett szétzúzni.

A békediktátum következtében a tizenöt osztrák koronatartományból nyolc teljesen elveszett, és még a német többségű – ma Ausztriához tartozó ‒ tartományok területének egy része is az utódállamokhoz került. Különösen feszült volt a helyzet a történelmi Krajna (a mai Szlovénia), valamint Karintia határvidékén, ahol szabályos ütközetek voltak a helyi német, illetve szlovén népesség között. E harcok eredményeként – hasonlóan a három évvel későbbi, soproni helyzethez – népszavazást követően Klagenfurt környéke osztrák kézen maradhatott. Ám a wilsoni önrendelkezés elve szerinti határmegállapítás Ausztria esetében is csak ott érvényesülhetett, ahol fegyveres ellenállás történt – nyugati szomszédunkat reálpolitikai elvek mentén szabdalták fel. A győztesek mohóságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy komoly tervek születtek még a csonka-Ausztria felszabdalására is. Ennek alapján Vorarlberg Svájchoz került volna, Tirolt Olaszország egészében megszerezhette volna, akárcsak az új délszláv királyság Karintiát és Stájerországot. Északon pedig a csehszlovákok Alsó- és Felső-Ausztria nagy részére is benyújtották igényüket: ily módon még egy csehszlovák–olasz határ is létrejött volna.
A békediktátum lényegben demilitarizálta ‒ és milíciává züllesztette ‒ az új osztrák haderőt, amelynek létszámát harmincezer főben maximálta.

A megalázó békefeltételek óriási felháborodást váltottak ki az osztrák társadalomban. Nemzeti konszenzus alakult ki abban, hogy az ország egyesülhessen „a német anyaországgal” – ahogy azt az osztrák nemzetgyűlés 1919. szeptember 6-án elfogadott nyilatkozata is megfogalmazta. Ekkor már „Vernichtungsfriede” (megsemmisítő békéről) beszéltek Ausztriában. Nacionalista érzelmek mellett ezt döntően reális megfontolások alapozták meg, mivel az osztrákok életképtelennek ítélték az új államot. Épp erre való hivatkozással nyújtották be nyugat-magyarországi területi igényüket: létkérdés volt ugyanis, hogy mezőgazdaságukat a pannon táj egy részével megerősítsék.

A békeszerződés legfontosabb kitétele így a németekkel való egyesülés megtiltása lett: az antant értelemszerűen el kívánta kerülni azt, hiszen az Anschluss révén a Német Birodalom egy vesztes háború után is megerősödhetett volna. A következő húsz évben azonban a németekhez való csatlakozás sohasem került le a napirendről, és azt a súlyos – sokszor polgárháborús állapotokhoz vezető – osztrák belharcok minden résztvevője támogatta.

Mindennek megfelelően Ausztria a következő világégést már a német Harmadik Birodalom tartományaként harcolta végig. Az 1955. évi igen kedvező nemzetközi helyzet közepette aláírt osztrák államszerződés végül lehetővé tette az 1919. évi Csonka-Ausztria felemelkedését: a II. Osztrák Köztársaság szinte tökélyre fejlesztette azt az elvet, amit Kovács László a hazai közbeszédben mintegy tizenöt éve így honosított meg: „Nekünk is meg kellett tanulni akkorának lenni, amekkorák vagyunk, s hogy ez kicsi vagy közepes, ebből a szempontból mellékes.” Az ősi „Austriae est imperare orbi universo!” (Ausztriának kell uralnia a világot!) mondásban az imperare a inservire (szolgálni) infinitivusra cserélődött ‒ ahogy ezt a Monarchia utolsó vezérkari főnöke, Arz von Straussenburg tábornok a háború után megfogalmazta.

Mindez azonban nem változtat azon a tényen, hogy Saint-Germain következtében egy európai középhatalom semmisült meg Közép-Európában.

Osztrákok és magyarok

Ausztriát ‒ hazánkhoz hasonlóan ‒ sokáig nem hívták meg a párizsi békekonferenciára. Ebben a helyzetben azonban 1919 májusában változás történt, és július 10-én az antant Ausztriának ígérte a mai Burgenland tartományt, amely ekkor még mint földrajzi fogalom nem létezett – egyszerűen négy nyugat-magyarországi vármegye német többségi lakosságú részeinek odaígéréséről volt szó. Az antant ezen lépése érthető módon annak ellenére is óriási felháborodást váltott ki Magyarországon, hogy a trianoni katasztrófa léptékéhez képest viszonylag csekély terület és lakosság elcsatolásáról volt szó.

Az esettel kapcsolatban három dolgot feltétlenül meg kell jegyeznünk: először az antant ezen döntése egyértelműen a Tanácsköztársaság hatásának volt köszönhető, így nem igaz az a napjainkban is emlegetett toposz, hogy a magyar bolsevik államnak nem volt szerepe a trianoni igazságtalanságban, mivel a trianoni határvonalakat már főbb vonalaiban 1919 márciusa előtt meghúzták Párizsban. A másik tényező, hogy Burgenland esetében az osztrákok nem voltak birtokon belül: a terület átadása csak két évvel később, 1921 nyarán kezdődött meg. Mindez rámutat arra, hogy valószínűleg más, magyarok által is lakott országrészek megtartására is esély kínálkozhatott volna, amennyiben a magyar állam nem veszíti el azok irányítását. Végül pedig a két évvel későbbi Sopron környéki népszavazás arra is rávilágított, hogy a nem magyar anyanyelvű polgárok sem akartak automatikusan elszakadni Magyarországtól. Tehát némileg leegyszerűsítő annak kimondása ‒ amely még napjainkban is gyakran előfordul ‒, hogy a német többségű területek elcsatolása pusztán e tényező miatt indokolt volt.

Nyugat-Magyarország elvesztésén túl a saint-germaini békeszerződés további súlyos következményekkel is járt hazánk számára. Az Osztrák–Magyar Monarchia felrobbantásával, a két birodalomfél súlyos és igazságtalan megcsonkításával ugyanis Közép-Európa is végzetesen meggyengült. A térségben csaknem tízezer kilométer hosszú új határ jött létre, amely felszabdalta a hagyományos gazdasági egységeket. Még súlyosabb hatás volt azonban, hogy a régió érdekérvényesítő képessége is nagymértékben lehanyatlott, amelynek következtében húsz évvel később a Német Birodalom könnyűszerrel igázhatta le és vonhatta függésbe a térséget. A második világháborút követően pedig az egykori Osztrák‒Magyar Monarchiát alkotó területek szinte egésze a szovjet befolyási övezetbe került.

Végeredményben tehát Deák Ferenc kiegyezésre irányuló intenciói igaznak bizonyultak: mivel nemzeti alapon lehetetlen kellő erejű államot szervezni a térségben, már 1867-ben is létkérdés volt, hogy fennmaradjon a dinasztikus alapon álló Habsburg Birodalom – még ha ez komoly reformokkal kellett, hogy együtt járjon. Saint-Germain – amely a trianoni békediktátum után egy hónappal lépett teljesen hatályba – ebben az értelemben a történelmi Magyarország halotti anyakönyvét is kiállította.

A szerző a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár tudományos munkatársa

Kapcsolódó írásaink

Eleven torlasz

ĀA harc legválságosabb pontjain jelent meg, és (…) vakmerő bátorsággal harcolt törzse élén – ez áll a Tordánál elesett Böszörményi Géza ezredes kitüntetési felterjesztésében

Európai rendezésből új világrend alakult

ĀA száz éve kötött versailles-i békeszerződés a világ második legerősebb hatalmát igyekezett béklyóban tartani, a német gyarmatokat a győztes hatalmak egymás között osztották fel

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom