Csonka János – mesterből mérnök

Csonka Vince műhelyében rendkívül változatos volt a termékek listája, a malomgépektől kezdve az orvosi műszerekig, sok mindent gyártottak. Igazi családi vállalkozás volt ez, a fiúk apjuktól lesték el a mesterség fogásait. Érdekes, hogy később Csonka János, amikor nyugdíjba ment, ugyanezt a mintát követte: a fiaival alapított vállalkozást. De még nem tartunk itt. Szegeden vagyunk, ahol Csonka János rendkívüli érdeklődést mutatott a gépészet, azon belül pedig a gőzgépek és a motorok iránt. Édesapja és ő is gyorsan rájött azonban arra, hogy az igen gyorsan fejlődő technikát csak úgy ismerheti meg és tanulhatja ki alaposan, ha a családi műhelyt elhagyva nagyüzemekben is dolgozik. Huszonegy éves korától Csonka János tehát vándorútra indult, először magyarországi gyárakban, majd külföldön, az iparfejlődésben élen járó országokban – Ausztria, Svájc, Franciaország, Anglia – finommechanikai és motorgyártó üzemekben vállalt munkát, ami egyben komoly tanulmányokat is jelentett. Huszonöt évesen tért haza. A Magyar Királyi József Műegyetem gépműhelyének vezetői állását pályázta meg, s a jelöltek közül legfiatalabbként meg is kapta.

Ezt nyilván a műhely üzemeltetésére kidolgozott igen ésszerű tervének köszönhette, amelyet aztán hivatalba lépése után meg is valósított. Valamiféle önfenntartó intézményt épített fel, ahol a szakmunkásokat a saját költségén foglalkoztatta, a mesterek segítettek az oktatásban. A tanműhely azonban egyben termelőüzem is volt. A műegyetemi hallgatók megtanulták a tervezést és a gépépítést, az eladott termékek árából pedig részesedést kaptak. Az oktatást közvetlenül a műhelyben készült gőzgép- és gázmotormetszetek és a szerszámgépmodellek szolgálták ki. Csonka János érdeklődése a belső égésű motorok iránt már korábban is megvolt, ám 1887-ben felerősödött. Ennek oka az volt, hogy Ganz Ábrahám gyára megbízta Bánki Donátot és őt a loebersdorfi gépgyártól megvásárolt motorok átalakításával. Bánki Donáttal végzett közös munkájuk egyik legjelentősebb eredménye a motorok folyékony üzemanyaggal való üzemeltetésének megoldása, a karburátor feltalálása és szabadalmaztatása volt. 1890 és 1896 között egy teljesen önálló, új motor terveit dolgozták ki, amelyet aztán el is készítettek. Motorjuk négyütemű, állóhengeres, izzócsőgyújtású benzinmotor volt. Ezen végezték karburátorkísérleteiket. Itt alkalmazták először az automatikus csőgyújtást, amelyet a porlasztóhoz hasonlóan szabadalmaztattak.

A századforduló táján új kihívások várták a feltaláló párost a műegyetemen. Bánki Donátot tanszékvezető tanárrá nevezték ki, Csonka János pedig az egyetem új mechanikai-technológiai laboratóriumát rendezte be. Együttműködésük nem szűnt meg. Csonka óriási érdemeket tudhat magáénak a magyar műszaki felsőoktatás gyakorlati részének folyamatos korszerűsítésében. Világhírű műszaki mérnökök és feltalálók voltak a barátai, köztük például a német Robert Bosch. Csonka János alkalmazta először a motorgyártásban az alumíniumot.

Ő állította össze az első magyar autómobil-szakszótárt. A hivatalokban megőrzött okiratok szerint négy szabadalom fűződik a nevéhez:

• Automatikus csőgyújtás gáz- és petróleummotoroknál (1896) – ennek része a porlasztó, Bánki Donáttal közösen
• Szabályozó szerkezet belső égésű motorokhoz (1929)
• Szerkezet belső égésű motorok gyújtáspontjának önműködő kényszerbeállítására (1929)
• Hordozható és szétszedhető láncfűrész-berendezés (1935)

A műegyetem és a magyar mérnöktársadalom azzal ismerte el munkásságát, életművének jelentőségét, hogy 1924-ben a Mérnöki Kamara feljogosította a gépészmérnöki cím használatára. Nyugdíjba vonulása után autójavító-műhelyt nyitott Budapesten, a Fehérvári úton, ebből alakult ki később a Csonka János Gépgyár Rt., a későbbi Kismotor- és Gépgyár. Az 1930-as évek közepétől annyi volt a megrendelés, hogy az üzemet bővíteni kellett, majd a Budafoki úton egy új gyár felépítéséről döntöttek. Ennek 1941-es beindulását azonban Csonka János már nem élte meg, 1939-ben, 86 évesen meghalt. A gyárat a fiai vitték tovább. Itt dolgozni mindig rangot jelentett.