Dupla múlt

Nézzük a legkülönösebb példákat, amikor a történelem mintha ugyanazt a fejezetet írta volna kétszer.

1. Napóleon és Hitler – két diktátor, ugyanazzal a végzettel

A történelem egyik legikonikusabb ismétlődése a Napóleon–Hitler-párhuzam.
Mindketten Európa meghódítására törekedtek, mindketten megtámadták Oroszországot, és mindkettőjük bukása a télhez kötődik.

• Napóleon 1812-ben, Hitler 1941-ben indította el az orosz hadjáratot.
• Mindkettő sikeresen indult, majd a hideg, az éhség és a túlzott ambíció megsemmisítette a sereget.
• Mindkét esetben a vereség után Európa új rendje született.

A két háború közti idő különbsége: épp 129 év szinte egy történelmi szívverésnyi idő.

2. A Titanic és a Titan – a megírt tragédia

1898-ban, 14 évvel a Titanic elsüllyedése előtt, Morgan Robertson amerikai író megjelentette Futility, or the Wreck of the Titan című regényét.
A könyv egy hatalmas, „elsüllyeszthetetlen” óceánjáróról szólt, amely áprilisban jéghegynek ütközött az Atlanti-óceánon, és szinte minden utasa odaveszett.

Amikor 1912-ben a Titanic valóban elsüllyedt, a hasonlóságok döbbenetesek voltak:
a hajó mérete, útvonala, a mentőcsónakok hiánya, még a neve is szinte azonos volt – Titan vs. Titanic.

Véletlen? Előérzet? Időhurok az irodalomban? A válasz talán örökre a tenger mélyén marad.

3. A háború, amit kétszer indítottak el ugyanott

Szarajevó neve kétszer is a világ sorsát változtatta meg.
1914-ben itt gyilkolták meg Ferenc Ferdinánd trónörököst, ami elindította az I. világháborút.
Pontosan 81 évvel később, 1995-ben ugyanez a város a jugoszláv háború egyik legvéresebb ostromát élte át.

Ugyanott, ahol a 20. század elindult ott zárult le is.
Mintha a történelem egy körbe záródott volna.

4. Caesar és Kennedy – két vezető, egy sors

A Julius Caesar – John F. Kennedy párhuzamokat már számos történész és összeesküvés-elmélet hívő is elemezte – de a tények valóban hátborzongatóak.

• Caesar és Kennedy karizmatikus, reformpárti vezetők voltak, akiket saját köreikből árultak el.
• Mindkettőjüket nyilvánosan, sokak szeme láttára gyilkolták meg.
• A haláluk egy korszak végét és egy hatalmi vákuum kezdetét jelentette.
• Caesar halálát követően jött Augustus császár, Kennedy után Lyndon B. Johnson – mindketten „rendszerváltást” hoztak.

A történelem gyakran ismétli a drámákat – csak más díszletek között.

5. A nagy tűz – Róma és London

Kr. u. 64-ben Róma leégett. 1666-ban London is.
A két tűzvész között több mint 1600 év telt el – mégis ugyanaz a történet:
városi zsúfoltság, éghető épületek, későn érkező segítség, és egy bűnbak, akit hibáztatni lehetett.

Rómában Nero császárt vádolták, Londonban a katolikusokat.
Mindkét esetben a tragédia után újjáépítették a várost, és mindkettőből modern, kőből épült metropolisz született.

A tűz pusztított, de a fejlődést is elhozta.

6. Az 1918-as spanyolnátha és a 2020-as koronavírus-járvány

Két évszázaddal egymás után ugyanaz a forgatókönyv:
járvány, bezárkózás, maszkviselés, információháború, gazdasági sokk, társadalmi feszültség.

Mindkettő után a világ megváltozott és mindkettő után új korszak kezdődött.
A 20. század elején a spanyolnátha után jött a „boldog húszas évek”,
a 21. században pedig a digitális forradalom gyorsult fel.

A történelem újra bebizonyította: a járványok nemcsak életet visznek, hanem új világokat is szülnek.

7. Két város, egy végzet – Pompeji és Hirosima

Pompejit Kr. u. 79-ben egy vulkánkitörés törölte el a föld színéről.
Hirosimát 1945-ben egy atombomba.
Mindkét esemény pillanatok alatt állította meg az időt: az emberek mozdulatai, arckifejezései megőrződtek, mintha az életet lefényképezték volna.

Két katasztrófa, két technológia természet és ember mégis ugyanaz a szimbolikus üzenet:
a pusztítás ereje mindig nagyobb, mint amennyit kezelni tudunk.

8. A történelem mint tükör – ismétlés vagy lecke?

Vajon ezek a hasonlóságok puszta véletlenek?
Vagy a civilizáció ugyanazokat a mintákat követi újra meg újra, mert az emberi természet nem változik?

Lehet, hogy a történelem nem idővonal, hanem spirál újra és újra visszatérünk ugyanoda, csak magasabb (vagy épp mélyebb) szinten.

A múlt tehát nem zárul le, csak újraíródik más nevekkel, más szereplőkkel, de ugyanazzal a drámával.

Ha a történelem valóban időhurok, akkor mi mind benne élünk.
És minden döntés, amit ma meghozunk, visszhangot kelt a jövőben és a múltban is.

A kérdés csak az:
legközelebb, amikor a történelem ismétli önmagát, felismerjük-e, hogy már láttuk ezt a filmet?