Az emberiség „deja vu” korszakai

Ez a téma „az emberiség déjà vu-je” filozofikus, történelmi és egy kicsit misztikus is.

A múlt ismétlődései, a civilizációk „újrajátszott drámái” nemcsak tanulságosak, hanem megdöbbentően emberiek.

Az emberiség déjà vu-je:

Amikor a múlt szinte szó szerint újrajátszotta önmagát

Van olyan, amikor a múlt nem pusztán „rímel”, hanem szinte szó szerint újrajátszódik, mintha az emberiség kollektív memóriája elakadna a lemezen.

1. Két Mohács – ugyanaz a hely, ugyanaz a vég

Magyarország történelmében aligha van ennél kísértetiesebb példa:
1526-ban Mohácsnál a magyar hadsereg döntő vereséget szenvedett a törököktől és ezzel megkezdődött az ország három részre szakadása.

Pontosan 360 évvel később, 1946-ban ugyanezen a helyen a politikai térképen újabb „Mohács” történt:
A második világháború után az ország ismét elveszítette függetlenségét és idegen hatalom alá került.
A történészek is gyakran mondják: „Mohács óta minden Mohács.”

A történelem mintha mindig ugyanarra a pontra térne vissza, hogy újra megkérdezze:
„Tanultunk-e az előzőből?”

2. A birodalmak örök körforgása

Az ókori Róma bukása után évszázadokkal a Brit Birodalom járt hasonló úton:
fénykor, hódítás, globalizáció, majd lassú széthullás, gazdasági válság, belső feszültség.

Ugyanaz a séma:

• egy központi hatalom, ami túl nagyra nő,
• a perifériák lázadása,
• belső korrupció,
• és végül a „barbárok” ezúttal nem germánok, hanem pénzügyi és társadalmi válságok döntik meg.

A római és brit mintát ma sokan az Amerikai Egyesült Államok történetében is látják kirajzolódni: a szuperhatalom, amelyet belülről kezd ki a saját nagysága.
A történelem spirálja újra forog.

3. Forradalmak, amelyek ugyanúgy kezdődtek és ugyanúgy buktak el

A francia forradalom (1789) jelszavai szabadság, egyenlőség, testvériség éppúgy visszhangoztak a magyar 1848-as és az 1956-os forradalomban.
Mindhárom mozgalom idealista lelkesedéssel indult,
mindhárom a nép szabadságát hirdette,
és mindhárom vérbe fojtott álomban végződött.

Mintha az emberi vágy a szabadságra mindig ugyanazt a forgatókönyvet követné:
a remény, az összefogás, a dicsőséges pillanat és a megtorlás.
De ezek a kudarcok sosem hiábavalók: minden újabb generáció a múlt forradalmainak lángjából gyújtja meg a sajátját.

4. Két világváros, két tűzvész

Kr. u. 64-ben Róma porig égett. 1666-ban London is.
Mindkét tűz hatalmas pusztítást végzett, mindkettőt politikai bűnbakkeresés követte és mindkettő után modernizáció indult:
Rómában új városrész épült, Londonban megszületett a téglaépítés kora és a tűzvédelmi szabályozás.

A történelem „megtisztulása” szó szerint lángok között történt.
A tűz mindkétszer pusztított és mindkétszer újjászületést hozott.

5. Háborúk, amelyek ugyanott kezdődtek és ugyanott értek véget

1914-ben Szarajevóban egy pisztolylövés indította el az I. világháborút.
1990-es években ugyanott, Szarajevóban, a jugoszláv háború vált az új Európa legnagyobb vérzivatarává.
A város kétszer lett a civilizáció összeomlásának szimbóluma két külön században, de ugyanazzal az üzenettel:
a gyűlölet és a nemzeti fanatizmus mindig ugyanoda vezet.

6. Gazdasági válságok – az emberi mohóság örök hurka

A 1929-es nagy gazdasági világválság és a 2008-as pénzügyi krízis között 79 év telt el.
De a forgatókönyv ugyanaz volt:

• mesterséges gazdasági növekedés,
• túlzott hitel,
• spekuláció,
• összeomlás.

Az emberiség hiába fejlesztett algoritmusokat és bankrendszereket – a kapzsiság mintázata nem változott.
A piacok újra és újra megismétlik ugyanazt a drámát, csak modernebb díszletek között.

7. Járványok: a biológiai visszhang

A fekete halál (1347), a spanyolnátha (1918) és a COVID-19 (2020) közös motívuma nem csak a betegség, hanem a társadalmi reakció:
karantén, félelem, összeesküvés-elméletek, bűnbakkeresés, majd lassú helyreállás.

A járványok mindig ugyanazt a leckét adják:
az emberiség törékeny, de képes alkalmazkodni.
És minden alkalommal, amikor túléli, új világot épít a romokból.

8. A történelem mint tükör

Ezek a déjà vu-k nem véletlenek.
A történelem nem körbe forog, hanem spirálisan halad:
ugyanazokat a pontokat érinti, csak más szinten, más tudással, más technológiával.
A minták ismétlődnek, mert az emberi természet nem változik, csak a körülmények.

Amíg a hatalom, a félelem, a vágy és a hiúság létezik, addig a múlt mindig megtalálja a módját, hogy visszatérjen.

Mi vagyunk a visszhang

Az emberiség déjà vu-je valójában nem az idő játéka, hanem a saját tudatlanságunké.
Minden új korszak azt hiszi, hogy egyedülálló, pedig csak új díszletek között ismétli a régi történetet.

A múlt nem múlt el, ott él a döntéseinkben, a városainkban, a háborúinkban, a forradalmainkban.
És amíg nem ismerjük fel, addig újra és újra eljátsszuk ugyanazt a darabot.

Talán az igazi fejlődés nem az, hogy gyorsabban haladunk előre,
hanem az, hogy végre felismerjük, amikor már jártunk itt egyszer.