Történelem
Húsból és szőrből készült középkori kéziratok
A középkor szőrös könyvei szörnyű titkot tártak fel
Amikor a restaurátorok a XII-XIII. századi könyveket a francia, angol és belga apátságok könyvtáraiból a kezükbe vették, furcsa részletet vettek észre: a bőrkötéseken vékony, világos szőrszálak maradtak. Hosszú ideig azt feltételezték, hogy ez egyszerűen rosszul kikészített szarvas- vagy vaddisznóbőr.
Egy nemzetközi tudóscsoport azonban úgy döntött, hogy ellenőrzi a feltételezéseket ősi DNS-elemzések és tömegspektrometria segítségével. A ciszterci Clairvaux apátságból (Champagne régió, Franciaország) származó 19 kézirat vizsgálata szenzációs eredményt hozott: egyik borító sem földi állatoktól származott.
„Minden minta a fókák családjába tartozó állatok bőréből származott – elsősorban fókákból” – áll a Royal Society Open Science folyóiratban megjelent cikkben, számol be a pravda.ru.
A clercovai apátság fóka-könyvtára
A clercovai apátság a 12. században a keresztény kultúra egyik leggazdagabb központja volt. A skriptóriumában könyveket másoltak és díszítettek – Bibliákat, szentek életrajzait, krónikákat. Az 1450 megmaradt kéziratból 19-nek volt szőrme kötése – drága, sűrű és rendkívül tartós.
Később hasonló mintákat találtak még 13 kolostorban egész Európában. Az elemzés megerősítette: mindegyik grönlandi fóka, grönlandi fóka és tengeri nyúl bőréből készült – ezek az északnyugat-atlanti partok lakói.
Hogyan lett a fóka a kolostor ajándéka
A tudósok nyomon követték, hogyan kerültek az északi bőrök a szerzetesek kezébe.
A XII–XIII. században aktívan fejlődtek a vikingek leszármazottainak kereskedelmi útvonalai – Norvégiából, Dániából és Izlandról Skócián keresztül Franciaországba és Flandriába. A prémekkel, halakkal és rozmárcsontokkal együtt fókabőröket is szállítottak.
Az egyik rekonstruált térképen látható, hogy pontosan ezeken az útvonalak mentén helyezkedtek el azok az apátságok, ahol a „szőrme könyveket” megtalálták.
Valószínűleg a szerzetesek a kereskedőktől vásárolták az anyagot, vagy tizedként kapták, mivel a 13. századi történelmi források említik, hogy a norvégok gyakran fizették az egyházi adót tengeri állatok bőrökkel.
Miért nem tudhatták a szerzetesek az igazságot?
Érdekes, hogy a 12. századi francia nyelvben nem létezett a „fóka” szó. Ezért a könyvkötő mesterek egyszerűen azt hihették, hogy egy ritka fajta sima, fényes „tengeri bőrrel” dolgoznak.
Ráadásul a fóka bőrök tartósak, puhaak és természetes víztaszító felülettel rendelkeztek, ami ideális volt a könyvek borítóinak, amelyeket évtizedekig használtak.
A szerzetesek valószínűleg a szépségükért – világos árnyalatok, bársonyos textúra – értékelték ezeket a könyvkötéseket, és nem is sejtették, hogy sarkvidéki prémet tartanak a kezükben.
Mit árult el a DNS
A modern módszerek lehetővé tették az ősi DNS fragmenseinek kivonását még a cserzett bőrből is. A tudósok kíméletes módszereket alkalmaztak, hogy ne sérüljenek a könyvek: a mikrorészecskéket vattacsomókkal vették le és steril körülmények között dolgozták fel.
Az eredmények megerősítették:
- a kötések legalább nyolc különböző állatból készültek;
- minden állat felnőtt volt – valószínűleg vadászat során ejtették el őket;
- eredetük megegyezik az észak-atlanti fókákat alkotó sarkvidéki populációkéval.
