Mi volt Ceausescu 1989-es kivégzésének valódi oka?

1989 decemberében a világ figyelme Bukarestre szegeződött. A román diktátor, Nicolae Ceausescu rendszere napok alatt omlott össze, ő maga pedig feleségével együtt karácsony első napján, egy gyorsított tárgyalás után kivégzőosztag elé került. A hivatalos történet szerint egy nép forradalmi dühe söpörte el a zsarnok uralkodását. De mi van akkor, ha a háttérben sokkal több érdek sejlik fel? Egy olyan történet, amely nemcsak Románia, hanem a globális pénzügyi rendszer sorsát is érinthette?

Teherán: a végzetes út?

Ceausescu utolsó külföldi útja 1989 decemberében Teheránba vezetett. Látszólag rutin diplomáciai látogatás volt, valójában azonban egy sokkal merészebb terv körvonalazódott a diplomáciai tárgyalások mögött. Beszámolók szerint Irán, Líbia és Románia vezetői egy „független fejlődő országok bankját” tervezték létrehozni. Az intézmény célja az volt, hogy a globális Dél országainak alternatívát kínáljon a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világbank dominanciájával szemben.

A terv nagyon ambiciózus volt, 5 milliárd dollár alaptőkével indult volna, kedvezményes, 3–5%-os hitelek konstrukciós ajánlatával, miközben a nyugati bankok sokszor kétszer-háromszor magasabb kamatokat határoztak meg. Ha mindez megvalósulhatott volna, akkor a fejlődő országok százmilliói szabadulhattak volna meg a nyugati világ pénzügyi rendszerének függésétől.

Kadhafi, ajatollah és Ceausescu, szokatlan szövetség

Az új bank ötletét három, a Nyugat által „páriaként” kezelt vezető támogatta, Moammer Kadhafi, az iráni ajatollah és Nicolae Ceausescu. Mindegyiküknek megvolt a maga oka: Kadhafi a saját „zöld könyvének” gazdasági modelljét akarta exportálni, Irán a szankciós szorításból keresett kiutat, Ceausescu pedig a bukdácsoló román gazdaságot próbálta megmenteni, de mindannyian ugyanarra a következtetésre jutottak. A nyugati világ pénzügyi monopóliumát alá kell ásni, meg kell gyengíteni!

A bukás gyanús gyorsasága

És itt jön a fordulat. Miért omlott össze Ceausescu rendszere éppen abban a pillanatban, amikor egy ilyen ambiciózus projektet vitt volna tovább? Véletlen lenne, hogy alig pár nappal a teheráni tárgyalásai után kitört a forradalom?

A hivatalos narratíva a román nép spontán felkelését hangsúlyozza. Csakhogy több akkori szereplő, köztük Gelu Voican Voiculescu, nyíltan beszélt arról, hogy a külföldi titkosszolgálatok keze is benne lehetett a folyamatban. Ha ez igaz, akkor a kérdés már nem az, hogy miért bukott meg Ceausescu, hanem az, hogy kinek állt érdekében a bukása?

Ion Iliescu és a gyors IMF-fordulat

A történet másik furcsa eleme, hogy Ceausescu kivégzése után szinte azonnal megindult Románia integrációja a nyugati gazdasági mechanizmusok folyamatában. Ion Iliescu, a „posztkommunista átmenet” kulcsfigurája volt, gyorsan megszilárdította kapcsolatait az IMF-fel és a nyugati körökkel. Románia december 26-án, szó szerint egy nappal Ceausescu halála után, már az IMF befolyása alatt kezdett el ismét talpra állni.

Ez a villámgyors váltás sokak szerint nem a véletlen műve volt. Inkább annak a jele, hogy a nyugati érdekek régóta várták a megfelelő pillanatot, és amikor eljött, azonnal léptek.

Egy összeesküvés körvonalai

A kérdés tehát így hangzik, vajon Ceausescu azért halt meg olyan sietve és brutálisan, mert egy olyan bank tervét dédelgette, amely veszélyeztette volna a nyugati pénzügyi rendszer dominanciáját? Vajon nem az volt a legnagyobb bűne, hogy túl hangosan képviselte a függetlenséget és az el nem kötelezett világ gondolatát?

A hivatalos válaszok elmaradtak, a kérdések azonban újra és újra felmerülnek, ahányszor valaki beleássa magát a decemberi események részleteibe. 36 év telt el, de a kérdés még ma is sokakat foglalkoztat, Ceausescu karácsonyi kivégzése valóban a nép forradalmi bosszúja volt, vagy inkább egy jól időzített geopolitikai sakkhúzás? A válasz, az igazságot tartalmazó válasz, talán soha nem derül ki, de a történet figyelmeztetés lehet sokak számára, a pénzügyi függetlenségért vívott harc olykor halálos árnyékot is vethet.