A DNS-vizsgálat feltárja a világ első világjárványának eredetét

A kutatók a Yersinia pestist, a pestist okozó mikrobát találták meg egy tömegsírban a jordániai Jerash ősi városában, a járvány epicentrumának közelében.

A Justinianus-pestis, amely Kr. u. 541-től Kr.u. 750-ig tartott, több tízmillió embert ölt meg, és átformálta a Bizánci Birodalmat, de széles körben vitatták, hogy valójában mi okozta a pusztító járványt.

Bár volt néhány közvetett bizonyíték, a felelős mikroba közvetlen bizonyítéka továbbra is megfoghatatlan maradt.

"Évszázadok óta támaszkodunk egy pusztító betegséget leíró írásos beszámolókra, de hiányzott a pestis jelenlétére vonatkozó szilárd biológiai bizonyíték. Eredményeink adják a kirakós hiányzó darabját" - mondta Rays HY Jiang, a tanulmány társszerzője a Dél-Floridai Egyetemről, számol be a The Independent.

A történelmi feljegyzésekben a pestis először a mai Egyiptom Pelusiumában jelenik meg, mielőtt elterjedt volna a Kelet-Római Birodalomban.

Míg az Y pestisre, mint a járványért felelős mikrobára bizonyítékokat találtak több ezer mérfölddel arrébb, kis nyugat-európai falvakban, magán a birodalomon belül nem volt bizonyíték – egészen mostanáig.

"Célzott ősi DNS-technikák segítségével sikeresen visszanyertük és szekvenáltuk a genetikai anyagot nyolc emberi fogból, amelyeket az egykori római hippodrom alatti sírkamrákból tártak fel Jerashban, egy olyan városban, amely mindössze 200 mérföldre van az ókori Pelusiumtól" - magyarázta Greg O'Corry-Crowe, a tanulmány másik szerzője.

A DNS-elemzés kimutatta, hogy a pestis áldozatai közel azonos Y pestis törzseket hordoztak, megerősítve, hogy a baktérium i.sz. 550 és 660 között jelen volt a Bizánci Birodalomban.

Ez egy gyors, pusztító járványra utal, amely összhangban van a tömeges halált okozó pestis történelmi leírásaival.

"Az, hogy egy egykor szórakoztatásra és polgári büszkeségre épült helyszín vészhelyzet idején tömegtemetővé vált, azt mutatja, hogy a városi központok nagy valószínűséggel túlterheltek voltak."- mondta Dr. Jiang.

A pestisről szóló, a Pathogens folyóiratban közzétett kísérő tanulmány azt mutatja, hogy a baktérium évezredekkel a Justinianus-járvány kitörése előtt keringett az emberi populációk között.

Azt is feltárja, hogy a későbbi pestisjárványok, a 14. századi fekete haláltól a ma megjelenő ritka elszigetelt esetekig, nem egyetlen ősi törzsből származtak.

Az eredmények rávilágítanak arra, hogy a világjárványok nem egyedi történelmi katasztrófák, hanem ismétlődő események, amelyeket az emberek egymás mellett élése, a mobilitás és a környezeti változások vezérelnek – olyan témák, amelyek a mai napig aktuálisak.

"Néhány ezer éve küzdünk a pestissel, és az emberek még ma is meghalnak benne" - mondta Dr. Jiang.

"A Covidhoz hasonlóan ez is folyamatosan fejlődik, és a járvány megfékezésére irányuló intézkedések nyilvánvalóan nem tudnak megszabadulni tőle. Óvatosnak kell lennünk, de a fenyegetés soha nem fog elmúlni."