Történelem

Ők adták a világnak az óriásokat – A hurriak elveszett birodalma

Kik voltak a „barlanglakók”, akiknek sárkányölő mítoszai, istenmadarai és kőóriásai máig élnek a Bibliában, a görög eposzokban és a legendák mélyén?

Az ókori Mezopotámia árnyas hegyei között – ahol az első birodalmak csaptak össze, és ahol a legendák születtek – élt egy nép, amelynek neve annyit jelentett: „barlanglakók”. Mégis, befolyásuk évezredeken át visszhangzott mítoszokban és szent iratokban. Ők voltak a hurriak: hegyi harcosok, halálos íjásztudással és mesterszintű fémművességgel. Az emberiség legmaradandóbb természetfeletti történeteinek elfeledett építőmesterei, írta az Ancient Origins.

Ők adták a világnak az óriásokat – A hurriak elveszett birodalma
Képünk illusztráció
Fotó: robertharding via AFP/Robert Harding RF/G&M Therin-Weise

Amikor az ősi írnokok olyan ellenségekről számoltak be, akiknek „teste barlangmadarakéhoz” hasonlított, „arcaik hollóké voltak”, amikor ősi tengerekből felemelkedő kőóriásokról írtak, vagy amikor hengerpecsétekre isteneket véstek, amint szörnyű „madáremberekkel” harcolnak – valami rendkívüli dolgot örökítettek meg: a hurriak váltak az emberi képzeletben a gigászok fogalmának ősképévé.

De mindez csak mítosz lenne? A Tell Mozan-i (ókori Urkesh) régészeti feltárások – a hurri főváros – egy kifinomult civilizációt tártak fel: ahol hurri hercegnőket adtak feleségül akkád császároknak, 10 méter vastag falú palotákat építettek, és olyan eposzokat alkottak, amelyek hatással voltak a görög mitológiától kezdve a Biblia nefilimjeinek történetéig. A hurriak voltak az eltűnt láncszem történelem és legenda, emberi és isteni között.

Hogyan lett egy nép, amely először a világ legelső birodalmának szövetségeseiként vagy ellenségeiként tűnt fel, az ősi irodalom archetípusos óriásává? Hogyan váltak hegyi erődítményeik a bukott angyalokról és isteni magból született természetfeletti lényekről szóló történetek szülőhelyévé? És miért visszhangzanak még mindig sárkányölő mítoszaik a Földközi-tengertől egészen a Perzsa-öbölig?

A válaszok ott rejlenek agyagtáblákba vésett ékírásos sorokban, ősi pecséthengereken, és az emberiség legrégebbi történeteinek soraiban – gyakran szem előtt, mégis rejtve. Ez a hurriak figyelemre méltó története: az ősi népek óriásaié, akik megajándékozták a világot a gigászok mítoszával.

A hurriak megjelenése a történelemben

Az Akkád Birodalom térképe, amely Mezopotámia kiterjedt befolyását mutatja a Kr.e. 3. évezredben – ekkor tűnnek fel először a hurriak a történelmi feljegyzésekben.

Amikor a történelem előtti Mezopotámia sötét korszakát borító fátyol végre felemelkedik a Kr.e. 3. évezred során – a legkorábbi írott feljegyzések megjelenésével – három meghatározó népet ismerünk meg, akik kulcsszerepet játszottak a régió kialakulásában. Ők a rejtélyes szumérok, az akkádok – egy keleti szemita nép, amely a szumérok mellett élt –, valamint a hurriak, akik északabbra, a hegyvidéki területeken telepedtek meg. Bár később az asszírok, amorriták (más néven babilóniaiak) és elámiták is fontos szereplői lettek Mezopotámia történelmének, a civilizáció alapjait ez a három nép rakta le.

A tudósok máig nem tudják biztosan, mikor jelentek meg a hurriak Mezopotámia északi területein. Egyes elméletek szerint már az akkád időszak elején – vagy még korábban – tömeges hurri nyelvű népvándorlás ment végbe a régióban. Az Urkesh (mai nevén Tell Mozan) nevű hurri fővárosban végzett ásatások – Északkelet-Szíria, a Felső-Khabur térségében – folyamatos településnyomokat mutatnak már Kr.e. 2700-tól kezdve.

A hurriak félelmetes harcosként, rettegett íjászokként, kiváló kovácsokként, valamint nagyszerű költőkként és mesemondókként váltak ismertté – akik legendás és mitikus történetciklusokat alkottak, amelyek messze túléltek saját korukon.

Kapcsolódó írásaink